Rész, Fejezet

 1       1,      2|          első padban ülő rangbeli urak egyike a másiknak -, életében
 2       1,      3|          való borokat, s a vendég urak csakúgy hozzáláttak, mintha
 3       1,      4|            De ne ügyelj oda. Öreg urak mulatsága ez. Ránk egyéb
 4       1,      4|         megragadta a gyeplűt.~ ~- Urak, meneküljünk! - kiálta ijedt
 5       1,      5|        pogány dolgokat mívelni az urak? Ugyan mi okuk volt egymásra
 6       1,      5|    hiábavalóságért verekesznek az urak?~ ~- Körülbelül. Most jöttem
 7       1,      8|           nagyságos és méltóságos urak, hogy a vén Salamon tud
 8       1,      8|           nagyságos és méltóságos urak dolgait, de nem mondja el
 9       1,      8|      azután megváltozik az ízlés, urak, asszonyságok elfelejtik
10       1,      8|      utcai Nro 3-ba sokan: délceg urak, fényes hölgyek. Ezt a furcsa
11       1,     11| kontingensét szállították ide; az urak hölgyeiket is magukkal hozták -
12       1,     13|      álmodva voltatok!~ ~A büszke urak ezúttal dekorálatlanul s
13       1,     18|        eledel, de tápláló. Nem is urak számára gondolták azt ki.
14       2,     22|     zsenírozom magamat.~ ~A tiszt urak nevettek e szégyenlősségnek.~ ~-
15       2,     22|           jöjjenek velem a katona urak, s segítsenek a gulyát összeterelni,
16       2,     27|         nekik: "Ne bolondozzatok, urak, úgyis rövid az élet; inkább
17       2,     27|       beküldték a hajdút a vendég urak szobájába, hogy keltse fel
18       2,     27|           Nincsenek azok a vendég urak sehol.~ ~- Nincsenek sehol?~ ~-
19       2,     28|        mint egy bunda.~ ~- Hiszen urak vagyunk eszerint! Mit monta
20       2,     28|            melyben magyar előkelő urak esedeznek a minden oroszok
21       2,     30|          most vigyázzanak a vitéz urak, hogy az az ember az őrszemeiken
22       2,     33|   rendkívüli idők jártak. A kozák urak a hígított vitriolt az utolsó