Rész, Fejezet

 1       1,      5|      úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni.~ ~- Éreztük a szagáról.~ ~
 2       1,      7|    kegyed el tudta a szívemben olvasni, hogy mit gondolok, most
 3       1,      7|  gondolok, most el fogja tudni olvasni azt is, hogy mit írtam a
 4       1,      7| pecsétes felét.~ ~- El tudja-e olvasni?~ ~A leány pedig, amint
 5       1,      9|        erőltetéssel bír tovább olvasni. Ó, a leány szerelme más!
 6       1,      9|         Mármost én fogom neked olvasni tovább a levelet. Látod,
 7       1,      9|  szemek előtt, mik a szívekben olvasni megtanultak.~ ~Az úrnő keze
 8       1,     12|      mikor nem tudta más irni, olvasni, csak káptalanba barát;
 9       1,     12|     Most még paraszt is tudjon olvasni? Hisz akkor soha el nem
10       1,     12|        zsidó minden nekiálljon olvasni, okoskodni. No, majd meglátnak
11       1,     15|      És azután, mikor elkezdte olvasni, akkor meg éppen nem tudta
12       1,     15|      hírlap! Hisz én nem tudok olvasni.~ ~- Hazudsz! Gazember!
13       1,     15|    tudom, hogy három hónap óta olvasni tanulsz vén bolond létedre?
14       1,     15|    bolond létedre? Ki tanított olvasni?~ ~- Ne tessék keresni!
15       1,     15|            S minek tanultál te olvasni? - vallatá őt szigorral
16       1,     15|  altiszt lenni, azért tanultam olvasni. De nem mondom. Hanem megmondom,
17       1,     15|      azért tanultam vénségemre olvasni, hogy megtudjam, mik történnek
18       2,     20|  kiváló tanulmánya volt. Írni, olvasni nem tudott, de ha Zebulonnak
19       2,     25|    papíron.~ ~- Nézd, el tudod olvasni?~ ~Jenő kibetűzte az abrakadabrát.~ ~"
20       2,     28|       ragyogásával arcán mohón olvasni a megkapott újságot. Hanem,
21       2,     34|     betűt ott merészen el kell olvasni! S mint Nagy Konstantin
22       2,     37|    meglátni!~ ~- Én akarom azt olvasni!~ ~Most Jenő arca egyszerre