Rész, Fejezet

 1       1,     15|    lábaikat a kőben.~ ~- Valóban mindennap csodának köszönhetjük, hogy
 2       1,     15|     idecsempésznek az asztalomra mindennap egy csomó hírlapot! Ki teszi
 3       1,     15|       most?~ ~- Ki tudhatja azt? Mindennap él az Isten.~ ~- Ti most
 4       2,     19|      telt. S a fő hadi intendáns mindennap más ismerőséhez ment ebédre,
 5       2,     25|   megsebesültét hírül hozták. És mindennap és folyvást diadalmas aranyidőket
 6       2,     25|   jólesik, ha egy szelíd női arc mindennap kétszer-háromszor végigjárja
 7       2,     25|          egyik már sebet kapott, mindennap üthet haláluk órája... Harmadik
 8       2,     27|    sohasem vall. Így megy ez itt mindennap!~ ~Azután mért is ne menne?
 9       2,     28|        neki.~ ~Pedig már ezentúl mindennap látnia kell azt a csúnya
10       2,     28| rabszolgaságot hagy maga után: a mindennap megborotválkozás kegyetlen
11       2,     29|         fekete kémény, mely most mindennap fekete korommal írja fel
12       2,     29|      lovasait az ütközetbe, mely mindennap megújult Pest rónáin, hogy
13       2,     29|       megújult Pest rónáin, hogy mindennap félbeszakadjon a sorompók
14       2,     30|    emberfeletti nagyságát. Ő, ki mindennap arculcsapásokat mert osztogatni
15       2,     30|          és az építés álcázására mindennap álrohamokat rendezni!~ ~
16       2,     36|       nőmet, gyermekeimet lássam mindennap; kínozzam a lelkemet a boldogsággal,
17       2,     37|     hallatszik semmi.~ ~És aztán mindennap, mikor a posta érkezett,
18       2,     44|          rémes ábrándhoz. Hiszen mindennap azzal kelt, azzal feküdt.~ ~
19       2,     45|          A KŐSZÍVŰ EMBER FELEL~ ~Mindennap, de mindennap ott fekszik
20       2,     45|      EMBER FELEL~ ~Mindennap, de mindennap ott fekszik a fiavesztett
21       2,     45|   kőszívű ember arcképe előtt.~ ~Mindennap újra meg újra ostromolja
22       2,     48|  Harmincöt krajcárbul! Ilyet nem mindennap ettünk "nagyságos úr korunkban"! (