Rész, Fejezet

 1       1,      1|     Valószínűleg őnagysága hívatta magához.~ ~Egypár érzékeny kedély
 2       1,      4|        szabad engednie, hogy a jég magához szívja testét egész hosszában,
 3       1,      9|     örömtől.~ ~Baradlayné odavonta magához Aranka fejét, és homlokát
 4       1,     11|            cselédeket sem bocsátja magához közel, s mindenkit igen
 5       1,     11|    diskurál nagy bizalmasan egypár magához hasonló fiatalemberrel.
 6       1,     13|          széttárta előtte karjait, magához ölelte, nyakába borult,
 7       1,     15|    győztesen eljön értem, s elvisz magához. Boldog leszek e várakozásban.
 8       1,     15| fájdalomtul elájult.~ ~Mikor ismét magához tért, már akkor ágyban feküdt,
 9       1,     17| összerezzen, erősebben szorítja őt magához.~ ~Azonkívül is azt hihette
10       1,     18|    hátra-hátranézett rá, s engedte magához közelebb jönni.~ ~Egyszer
11       1,     18|           egészen közel ne eressze magához üldözőjét.~ ~Az előrehaladt
12       2,     26|          kit nem bírtak ájulásából magához téríteni. Edit egy sarokba
13       2,     30|       kicsit fulladva.~ ~Nem húzta magához a nagy víz a golyót. Kilenc
14       2,     34|           Úr megőrzé szolgáját, és magához vette.~ ~Nem volt az csodatünemény,
15       2,     36|      megőrülni az egyedüllétben?~ ~Magához tért.~ ~A nap egészen lealkonyodott
16       2,     44|           sóhajtott és válaszolt: "Magához vette Isten, s én gyászolni
17       2,     44|           a főhadbíró behívatta őt magához.~ ~- Ön ugyan kegyelmet
18       2,     46|        őrjöngő erőszakkal szorítja magához, és lélekvesztett felmagasztaltsággal
19       2,     46|       sírni.~ ~Idő kell hozzá, míg magához bír mindenki térni az indulatrohamból.~ ~
20       2,     46|            halála órájában odahítt magához. És akkor elmondá, hogy
21       2,     49|          nagyot gondolt: hazavitte magához. Azt tette fel, hogy ebből
22       2,     49|          hozták ide, s lázban jött magához.~ ~Mikor eszmélni kezdett,