Rész, Fejezet

 1       1,      1|            csendesen egymásra tevé kezeit, s töredezett hangon rebegé:~ ~-
 2       1,      2|           arcának.~ ~Ott összetevé kezeit, és elkezdé az imát:~ ~"
 3       1,      3|       sóhajt, és az adminisztrátor kezeit megfogva kezeivel, nagy
 4       1,      6|       szegletes úr.~ ~- Csókolom a kezeit.~ ~E szóra a prizmatikus
 5       1,      7|           túlsó oldalán, összetett kezeit ölébe leeresztve.~ ~Richárd
 6       1,      8|           egy kis arzenál? - szólt kezeit elégülten dörzsölve Salamon. -
 7       1,     10|   legszeretőbb anya keblét, arcát, kezeit és vállait.~ ~Baradlayné
 8       1,     14|        felé nyújtani összekulcsolt kezeit; és hallotta a szűzvérivó
 9       1,     15|       leány könyörögve tette össze kezeit.~ ~- Vigyen el magával engem
10       1,     15|       átölelte, megcsókolta arcát, kezeit. Mily ázott volt öltözete!
11       1,     15|            Az apátnő összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen.
12       1,     17| megbocsáthatatlan nagy bűneiért, s kezeit csókolta nagy vezekléssel.~ ~
13       2,     25|          sóhajhallgató szobában, s kezeit hátratéve meg-megáll a legfenyegetőbb
14       2,     26|           eléje szaladt, megfogták kezeit, lármásan üdvözölték, arcába
15       2,     26|       roskadt vissza karszékébe, s kezeit összefogta keblén, mint
16       2,     26|      közönyösen az egész viharban, kezeit zsebébe dugva.~ ~- Vigyék
17       2,     26|        hölgy áhítatosan tevé össze kezeit, s engesztelni akarta.~ ~-
18       2,     28|       sietett, megölelte, megrázta kezeit, és megdicsérte.~ ~- No,
19       2,     44|           lehajtá fejét keblére, s kezeit ölébe ejté.~ ~De nem sírt,
20       2,     44|            leány nem szólt semmit; kezeit keblére tette, és szemeit
21       2,     46|       szerencsétlen leány! - szólt kezeit összekulcsolva és szemeit
22       2,     48|           hogy megcsókoljam a szép kezeit. Örömest csókolom meg azon