Rész, Fejezet

 1       1,      5|           kályha; itt legalább öt forintot fizetek egy napra - ha nem
 2       1,      5|       udvarból. Nem ér a négyszáz forintot. ~ ~- Azt nem jól tette,
 3       1,      5|         szállásomat, küldött ezer forintot.~ ~- Nekem pedig azt írja
 4       1,      8|        nem kínáltam én rongyos öt forintot önnek; hátha cserélhetnénk
 5       1,     11|          megörökítésére ötvenezer forintot ajánlok fel önöknek...~ ~
 6       1,     11|      kitörése után:~ ~- Ötvenezer forintot népiskoláink jobb karba
 7       1,     12|          kivágta belőle a kétszáz forintot a megyei fiskus elé (ennyi
 8       1,     12|          tartotta a másik kétszáz forintot is, dobta a fiskusnak, és
 9       2,     20|    mégpedig nem ott, ahol hatezer forintot kínálják; hanem ott, ahol
10       2,     27|       neki mindent; azonfelyül öt forintot, ha nimeten keresztülszökteti
11       2,     27|         utalványozhatom egymillió forintot. Arra nekem hatalmam van.
12       2,     28|   tulipános szűrű lovas átvette a forintot is, a megbízást is, s visszanyargalt
13       2,     30| Polgártárs! Volna-e kedve kétszáz forintot megérdemelni?~ ~- Érdeme
14       2,     32|     könnyebben megkapom azt az öt forintot, mert annak minden hónapban
15       2,     32|         Az igaz, hogy ez tizenkét forintot fizet; de tisztába is kell
16       2,     32|          a másik porontyért három forintot fizetnek, piskótával nem
17       2,     32|          nem tarthatom.~ ~- Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki
18       2,     32|         az a kegyetlen, aki három forintot ád egy gyermek havi élelmére?~ ~-
19       2,     33|          minden félelme iránta; a forintot elvette, megköszönte, kezet
20       2,     48|          aztán átadott neki ötven forintot, hogy próbálja meg hát azzal
21       2,     48|             De én nem állok bele. Forintot forintért, ahogy én kaptam,
22       2,     48|     anyámtól kapok havonkint száz forintot, annak felét a törlesztésre