Rész, Fejezet

  1       1,      1|               szívbántalmak veszik elő; de amik mellett még azért évtizedekig
  2       1,      1|                 óráig leszek önnek ura. De amit ez óra alatt önnek
  3       1,      1|             vannak, akik értenek engem; de kevesen, akik tenni tudnak,
  4       1,      1|            hallom már koporsófödelemen. De nem akarom azt hallani.
  5       1,      1|                 a királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek
  6       1,      1|                 minden idege testemnek; de én e végküzdelemben nem
  7       1,      1|                  mit őseim rám hagytak. De házam az eszmék vára marad. "
  8       1,      1|                a jelenkor átka fekszik, de a jövendő áldása ragyog.
  9       1,      1|              semmivélét férgei ellen. - De "non omnis moriar"! A mű,
 10       1,      2|          közönséges imádságos halottat; de én egynek a temetését sem
 11       1,      2|              bajuszával, hogy ez titok, de könnyen kitalálható.~ ~A
 12       1,      2|             régen keresem a nép között, de nem bírok ráakadni a szememmel.~ ~
 13       1,      2|                mi volt a halandó ember, de számítsd be neki azt, hogy
 14       1,      3|             oldalról.~ ~Bizony Zebulon, de haraggal eltelve és kétségbeeséssel;
 15       1,      3|              bekecsét is levennék róla, de azt már nem adja, mert nincs
 16       1,      3|                 nagyon ereszti a szőrt; de most arra nincs idő.~ ~-
 17       1,      3|           üresnek deklarált székbe.~ ~- De kinek székét én most itt
 18       1,      3|                 kellő asszisztenciát. - De pap székébe én nem ülöm
 19       1,      3|            parancsolom forspontot. Van, de nincs. Hát hun van? Mind
 20       1,      3|         mustárral az olasz kráflit.~ ~- De még jo let volna, ha csak
 21       1,      3|          Zebulon a szomorú odisszeát -, de mivelhogy odakin van most
 22       1,      3|                 persze hogy perduellio! De nem is akadt annak az elkárhozott
 23       1,      3|        leghelyesebb húrokat penget.~ ~- De csak még annál nagyobb baj
 24       1,      3|            bírta volna tartóztatni.~ ~- De ne filjen, nagysagozs aszony:
 25       1,      3|                a főlelkipásztorhoz.~ ~- De méltóságod vigaszszava mindazoknál
 26       1,      3|           adminisztrátornak:~ ~- Ejnye, de nagy barom ez a Zebulon!~ ~
 27       1,      3|                legközelebb állónak:~ ~- De csak ez az esperes ne versifikalna
 28       1,      4|               lelke nyitva nem mondott, de mégis hozzá intézett szavak
 29       1,      4|               drágább, mint a király!~ ~De csitt! Valahogy ki ne mondja
 30       1,      4|         hirdetik benne. Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt. ~ ~
 31       1,      4|                viaszbábbal odabenn?~ ~- De, nekem úgy tetszik, F...
 32       1,      4|              cukorgyárak sajátja ugyan, de mindenhez hasonlít, csak
 33       1,      4|           énekeket tudunk énekelni?~ ~- De itt a kormány tulajdon épületében
 34       1,      4|              zenekar vak muzsikusokból. De ne ügyelj oda. Öreg urak
 35       1,      4|               début-szerepei közül.~ ~- De hisz én nem ismerem madame
 36       1,      4|                 haza. Veled megyek.~ ~- De én hazamegyek, Magyarországba.~ ~
 37       1,      4|          kívánta legkegyelmesebben.~ ~- De anyám mást parancsolt.~ ~
 38       1,      4|                 becsülöm mind a kettőt, de anyám kívánsága elébb való.~ ~-
 39       1,      4|               Jó, ez hát kárba veszett. De még egy titkot fedezek fel
 40       1,      4|                főúrnak. Szép is, jó is. De ő nem szeret engem, mert
 41       1,      4|            akiért ezt mondta, megölném. De téged szeretlek, jobban,
 42       1,      4|             nyújtott az út. Hideg volt, de tiszta idő. A postaállomásokon
 43       1,      4|                reggelre a farkasok.~ ~- De mármost csak az a kérdés,
 44       1,      4|                 s pattogott az ostor.~ ~De nem is volt szükség az ostorra;
 45       1,      4|         vezércsikasz már lőtávolba ért; de Leonin nem engedett még
 46       1,      4|                 tudhatja, minő menedék, de ők érzik azt jól. És azért
 47       1,      4|                kormányzatlanul odább.~ ~De hát miért hagyta el az imsik
 48       1,      4|                 száguldó paripa nyomán; de hátramaradt egy őrszem.~ ~
 49       1,      4|             kardalt bocsátottak utánuk; de felhagytak az üldözéssel.
 50       1,      4|           gyorsan emelkedett fölfelé.~ ~De hova fölfelé?~ ~Fölötte
 51       1,      5|                vagyok, nem mulatságból, de kényszerűségből jöttem ide
 52       1,      5|                vendéglői személyzettel, de most sietek, mert várnak.~ ~-
 53       1,      5|                sietek, mert várnak.~ ~- De kérem, az én dolgom még
 54       1,      5|                Mindjárt itt leszek.~ ~- De le ne vágják, uram! - kiálta
 55       1,      5|               hogy jöjjenek segítségre, de eszébe jut, hogy hátha őt
 56       1,      5|               magának ilyesvalamit.~ ~- De csak nem ilyen hiábavalóságért
 57       1,      5|                 kemény dolgokat mondék; de amiket mondtam, azt az Istennek
 58       1,      5|            miatt nem kap-e terciát.~ ~- De hát mit csináljak?~ ~- Üljön
 59       1,      5|                 feleletet ne adjon.~ ~- De hisz akkor engem igen ostobának
 60       1,      5|                No, jól van, megfogadom. De csak soká ne tartana. Mert
 61       1,      5|       hálálkodott volna még egy kicsit, de a tiszt nem ért rá; megszorította
 62       1,      5|                alászolgáját csinálni.~ ~De minthogy már a kávé ott
 63       1,      5|            kiadások növekedni fognak.~ ~De mily nagy volt meglepetése,
 64       1,      5|                 kérdeztem, kinek híják. De ugyan ki lehet az a valaki,
 65       1,      5|                 magának készítette azt, de ha kettőjük között megoszlott,
 66       1,      5|              hogy keresett-e bennünket? De hát hogyne keresett volna!~ ~-
 67       1,      5|         levéllel pedig befűtöttünk.~ ~- De hát mi az ördögért fűtöttünk
 68       1,      5|                a kapitány úr pénzt.~ ~- De hát hogy tudja ezt, Pál
 69       1,      5|                 fejét nem büszkeségből, de az orrára csíptetett szemüveg
 70       1,      5|                 hogy mit csináljak.~ ~- De én már tudom, hogy mit csináljak.
 71       1,      5|          forintodat. Nagy uzsora ugyan, de leszek elefántod. Ülj a
 72       1,      5|             elbolondítom az anyját.~ ~- De kérlek! - kiálta fel Jenő,
 73       1,      5|            elveheted mind a kettőt.~ ~- De hát eljössz?~ ~- Barátom,
 74       1,      5|            Vesztrisz híres táncos volt, de ő sem kapott többet ötszáz
 75       1,      5|         officiózus képeket csinált.~ ~- De én úgy tudom, hogy a kancellár
 76       1,      5|          ereszti, jót nevet rajta, hogy de megijesztette. Az a pap
 77       1,      5|               Egy kicsit eljár a szája. De hát azért az Isten cselédje.
 78       1,      5|        őnagyméltóságával.~ ~- Köszönöm, de mármost igazán ülj le, és
 79       1,      6|              köttetni a törülközőt.~ ~- De hát az én kérdésemre miért
 80       1,      6|                 beszédet Richárd. - Ej, de helyes kis gyerek! Nem tudom,
 81       1,      6|            megcsippentettem az orcáját, de mondhatom, hogy olyat koppantott
 82       1,      6|             erre az a válasz jön, hogy "de igen", akkor az eddig váltott
 83       1,      6|              vaskézzel is, mint az övé, de hasonló vasakarattal fogok
 84       1,      6|                 per tu szólíta meg.~ ~- De hát nem ismered? Ez Rideghváry.~ ~-
 85       1,      6|                 más is, mit beszél.~ ~- De kérlek - súgá fülébe -,
 86       1,      6|          háziasszonyod bárónő soha.~ ~- De hát mit csináljon ilyen
 87       1,      6|        kisasszony, én bocsánatát kérem. De hát hogyan engedik kegyednek,
 88       1,      6|               mentségemre felhozni.~ ~- De hát azzal is úgy kell bánni,
 89       1,      7|              kellem minden arcjátéka.~ ~De milyen sötét lélek lakott
 90       1,      7|                 akik már nem gyermekek, de azért még ráérnek várni
 91       1,      7|            éreznek valamit a szívükben, de nem tudják, hogy mit; fecsegnek,
 92       1,      7|               hogy ez mind jól van így; de én sokszor rajtakapom, hogy
 93       1,      7|            tekintettük, mint gyermeket. De most már kinőtt belőle,
 94       1,      7|          baronesse még nincsen idehaza, de mindjárt haza fog jönni.
 95       1,      7|                 különben szokott lenni; de hát, gondolhatta, talán
 96       1,      7|          románcot énekelt iskolázatlan, de szimpatikus, csengő hangon,
 97       1,      7|            hangjára eléje jött a leány. De most már nem égett az arca
 98       1,      7|           bizonyosan az udvarra mentek. De ez nem baj. Itt van a főajtónak
 99       1,      7|           odavoltunk? - kérdé tőle.~ ~- De igen, Baradlay kapitány.~ ~
100       1,      8|          dohányzacskót a nevem napjára; de mikor azután megcsalt a
101       1,      8|                haraggal Pál úrra.~ ~Hm. De nem volt ám Pál úr olyan
102       1,      8|               már vissza a Salamon!~ ~- De ha én akarom.~ ~Pál úr odaállt
103       1,      8|                mosollyal válaszolt:~ ~- De hát hogyne ismerném én kapitány
104       1,      8|             mosolygó arccal mondta:~ ~- De ugyan minek megharagudni,
105       1,      8|        történetük. Salamon tud mindent, de nem mond semmit. Salamon
106       1,      8|                méltóságos urak dolgait, de nem mondja el azokat senkinek.~ ~-
107       1,      8|               az eredetijére emlékezni, de azzal csúffá nem tehetem,
108       1,      8|              volt semmiféle rámája.~ ~- De ugyan mondja meg, hogy kerül
109       1,      8|                szoktak fizetni!~ ~- No, de azt a szégyent és nem fogom
110       1,      8|           Salamon úr, házasodni akarok; de más arckép azért nem került
111       1,      8|              csörrentett kardjával.~ ~- De megmondtam már, hogy ez
112       1,      8|       Visszakérem.~ ~- Ejnye, ejnye no. De minek mindjárt úgy csörömpölni
113       1,      8|              valamit! Nézzük végig! No, de nézzünk csak ide. Nézni
114       1,      8|               képek hát mennek cserébe; de hát a ráma?~ ~- Micsoda
115       1,      8|                egész arzenálom van.~ ~- De hátha itt is talál valamit,
116       1,      8|                kínáltak már a pengéért, de nem adom tizenötön alul,
117       1,      8|              Richárd elmosolyodott.~ ~- De hisz azt a képet már elcseréltük
118       1,      8|               gyanítják, hogy tudhatja, de nem szól felőle senkinek;
119       1,      8|               ön dolgaiba, kapitány úr; de emlékezzék rá a vén zsibárusra,
120       1,      9|              hetek előtt elmenni látta. De csak hiába várta vissza.~ ~
121       1,      9|             szólt az úrnő kegyteljesen, de egész hidegséggel. - Eljöttem
122       1,      9|                ne történt volna ez úgy. De most már ezen nem változtathatunk.
123       1,      9|              távol válasszon is el.~ ~- De itt eltemeted magadat; másutt
124       1,      9|         Köszönöm ajánlatait, asszonyom. De itt maradok. És ha cselédnek
125       1,      9|         bujdosom, vándorlok; kergetnek. De bárhova hányjon is el a
126       1,      9|                leszek a koldusleánynál, de el nem hagyom ezt a helyet.
127       1,      9|             hogy megvénülök, megőrülök; de itt maradok.~ ~Most már
128       1,      9|             Baradlayné kezeiből vissza, de az úrhölgy erősen tartá
129       1,      9|              kettőnké. Legyen ő a tied. De te meg azután légy az enyim.
130       1,      9|                 suttogá a leány.~ ~- No de olvasd a címet: "A ma très
131       1,      9|            akarta írni önhöz e levelet; de a két első szó után kihullt
132       1,      9|                nagy veszélyben forgott; de már túl van rajta. Két hét
133       1,      9|           gyulladt ki e magasztalásnál. De láthatta jól, hogy a leány
134       1,      9|                 sebesen olvasá tovább - de szemei már zavarodtak, hangja
135       1,      9|                 leány nem szólt semmit, de feje hátrahajlott, és szemei
136       1,      9|             verésétől, ragály mérgétől; de nem fogadta el. Azt felelte,
137       1,      9|              erővel Ievelet akart írni, de hát, íme, nem sikerült.
138       1,      9|                 hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak egy
139       1,     10|                volt, nem elnökölhetett. De te egészséges vagy, s csak
140       1,     11|               egyforma az egyenruhájuk, de elég zsinóros mint a kettő.
141       1,     11|        Libussának. No biz ezt sajnalok: de mar nem levehetem rula.
142       1,     11|              mar nem levehetem rula. No de most mar, hogy bebizonyítsunk
143       1,     11|               az adminisztrátor úr.~ ~- De bizony hat. Vagy csak öt?
144       1,     11|                uram. - Kéz alatt tudom, de igen jó kútforrásból. A
145       1,     11|               az adminisztrátor úr.~ ~- De nem izs anyira idegen, mint
146       1,     11|                 haragoskodék Zebulon. - De bizony megirted, csak miltoztasal
147       1,     11|                 kik nekünk ismeretesek, de idegenek.~ ~A nagyméltóságú
148       1,     11|             magam! Majd én odaütök...~ ~De nem mondhatta el, hogy hova
149       1,     11|                emberek visszatérni.~ ~- De hogy leanya felöl is megnyugodta.~ ~-
150       1,     11|              sok haragot lecsendesít. - De menjünk előbbre, a násznagyok
151       1,     11|                  mennyire szeretik.~ ~- De nem latok sehol kisasszonykamat,
152       1,     11|             másik üdvözlésére sietni.~ ~De még kellemesebb meglepetés
153       1,     11|                 főtisztelendő úr volna; de az még nincs is jelen. Micsoda
154       1,     11|               volt az egész szertartás, de ez egyszerű jelenetben volt
155       1,     11|        arckifejezéssel Rideghváryhoz.~ ~De már ezért az ötletért csakugyan
156       1,     11|           Őméltósága csak hümmögött rá; de a mindig hű Zebulon a háta
157       1,     11|                 személyekre vonatkozik; de motívumaiba bele vannak
158       1,     11|             gárda is a repertoáron van; de megnyugtatta magát abban,
159       1,     11|               bánom, menjünk fáklyával; de menjünk mindjárt, míg világos
160       1,     11|                 helyes észrevétel volt; de egyszersmind meggyőző indok
161       1,     11|               visszafelé, ahonnan jött, de a két teherhordó nem ereszté.
162       1,     11|                 díszes nemesi tábort.~ ~De már erre felszólalt az egyik
163       1,     11|               karba helyezésére.~ ~Hej, de elhallgattak egyszerre!~ ~-
164       1,     11|          kellett volna arra megfelelni, de Szalmás Mihály aznapság
165       1,     11|       megkaphatják, bizony megdöngetik. De nagyon jól elbújt.~ ~Mire
166       1,     11|        végleheletével önök elé diktált, de velem is közölt, mielőtt
167       1,     12|               holdja idelenn Alföldben; de nekem van harom falum odafenn (
168       1,     12|             mért nem születtem grófnak? De azért nem nyughatatlankodok,
169       1,     12|              Nekem van öt: nem felesig, de kisaszony. (Általános derültség.)
170       1,     12|                  Azutan még nipnevelis! De minek az a csuda? Nip fölnő
171       1,     12|               adunk neki, addig megvan; de amint odaadunk neki, bizony
172       1,     12|                a vezérkapacitásoknak.~ ~De nemcsak fehér és fekete
173       1,     12|                kétszázat is túldörgött, de elnémíttatni nem engedte
174       1,     12|                 tartozott az elfogadni; de mégis elmondta végig rettentő
175       1,     12|           ordítás tölté meg a termet.~ ~De mind a kétnemű kiáltás egyensúlyt
176       1,     12|                 lárma nagyszerűségével; de a maestrót valami nem elégíti
177       1,     12|           szívesen beverik a más fejét; de a maguk fejét nincsen kedvük
178       1,     12|              nem tartható s a többi...; de alig ért mondata közepére,
179       1,     12|             nincs zaj - monda epésen -, de mihelyt folytatni fogjuk
180       1,     12|                 széket, ha úgy tetszik, de mi akkor helyettesíteni
181       1,     12|             elmenni, ha úgy tetszik!"~ ~De most már nem ment.~ ~Arcát
182       1,     12|                önöket szétoszlatni.~ ~("De én elébb hadd megyek ki" -
183       1,     12|                 tudni, hogy értek le!~ ~De hát a fegyveres pandúrsereg
184       1,     12|            korszakra döntő, elhatározó; de sikerült.~ ~Teljesen sikerült.~ ~
185       1,     13|                 krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa,
186       1,     13|              szobák sötétedni kezdenek, de senkinek sem jut eszébe
187       1,     13|              aggasztott keservesen.~ ~- De hát, istenem! Nem tudnak
188       1,     13|             eddigiért is kárhoztat.~ ~- De hát, istenem! Minek kérdezni
189       1,     13|                őt bosszúsan a titkár. - De mikor a katonák úgy lőnek,
190       1,     13|                fognak a népre lőni.~ ~- De hát, én istenem, mi lesz
191       1,     13|             volna ehhez az utazáshoz.~ ~De ismét jött egy új alak.
192       1,     13|               új alak. Ez már nem jött, de bebukott. Alig lehetett
193       1,     13|           torlaszviadalt várhatunk.~ ~- De isz én tudom, hogy nem várom -
194       1,     13|               csak a zápor van odakünn, de már a mennykőhullás is közelít.
195       1,     13|              mentsen ön meg akárhogyan. De mégis szeretném tudni, hogyan.
196       1,     13|                sincsen.~ ~- Az nincsen; de van más alkalmatosság.~ ~-
197       1,     13|        Borzasztó ekvipázs az a hordágy. De inkább élve benne, mint
198       1,     13|                 zajra; odafutott hozzá, de meg nem ölelte; ó, ez a
199       1,     13|                most valamit cselekszik; de ő nem tudta, hogy mit. Talán
200       1,     13|           bosszút áll? - Talán győz is. De hogy mire megy diadalával,
201       1,     13|                 Talán védelemre talált? De hátha nem?~ ~Hiszen környezete
202       1,     13|          környezete elég hatalmas volt; de hátha ez a környezet magát
203       1,     13|            kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek jelenlététől a beteg
204       1,     13|          reszketnek a golyófütyöléstől, de azért mégis nekimennek -
205       1,     13|            népár, és ragadta magával.~ ~De ez egészen más áradat volt,
206       1,     13|        elátkozott nagy protokollumokat. De még Plankenhorstékról nem
207       1,     13|                 annyi híres épületet.~ ~De mennyire volt meglepetve,
208       1,     13|             fején túladott.~ ~Nem ment, de vitték. A nép tolta maga
209       1,     13|               oly jól ismert terembe.~ ~De mit látott most e helyen?~ ~
210       1,     13|              testőrség, katonai véderő, de kíséri a nép megmérhetetlen
211       1,     13|          szeretete. A hintó nem gördül, de úszik a néptenger közepett;
212       1,     13|                közepett; nem a paripák, de a nép vállai viszik azt
213       1,     13|                találkoztak ismét össze; de hát kinek jutott volna most
214       1,     13|              jutalmazva a lépcső alján, de még az sem melegíté őt fel;
215       1,     14|              ugyan tudni, hogy hol van, de Jenő rendesen elfelejtette
216       1,     14|               magatartása bátor, vidám, de nem katonás.~ ~Az érkező
217       1,     14|             mindent tenni, amit akarsz, de el nem megyek innen, mert
218       1,     14| Plankenhorst-házi főhadiszállásunkon.~ ~De már erre a szóra lehajolt
219       1,     14|    legfogékonyabb a szabadság mámorára. De mi azért föltétlenül nem
220       1,     14|              csak hittem, ahogy hittem, de hogy Jenő öcsém most idejöjjön,
221       1,     14|                 az apácákat védelmezni; de az ember azt tekinti, hogy
222       1,     14|             forradalom is udvarias.~ ~- De azt látom - monda Richárd,
223       1,     14|             Fritz barátom remek szónok. De csak tragikus szónok. Tragikus
224       1,     14|             helyen ő a maga helyén van. De ismerni kell a publikumot.
225       1,     14|               mondta tovább a verseket; de már nem akarták hallgatni.~ ~"
226       1,     14|              hogy ők mártírok legyenek; de meneküljenek innen. Az oldalajtó
227       1,     14|           Dicsőség Al-Bochacen vasának, de dicsőség az ökölnek is,
228       1,     14|                 mikor összecsókolódott; de az Al-Bochacen kiállta a
229       1,     14|             oldalukon tölténytartókkal; de mégsem katonák. Ahány, annyiféleképp
230       1,     14|            találta el rá a feleletet.~ ~De ott voltak már a seregnél
231       1,     14|                 válaszul elzengtek.~ ~- De mármost szeretném prózában
232       1,     14|              haragba kezdett jönni.~ ~- De kapitány úr!~ ~- Ne tessék
233       1,     14|               kettőnknek parancsol.~ ~- De hát mit csináljunk?~ ~-
234       1,     14|                 védi meg az apácákat.~ ~De Edit ott volt!~ ~Ennek a
235       1,     14|              főhadparancsnoktól.~ ~Huh, de fel volt paprikázva őexcellenciája.
236       1,     15|               utcában föltépve.~ ~- No, de az ég őrizteti a maga angyalaival
237       1,     15|               köszönhetjük, hogy élünk. De hova szaladt már az a leány
238       1,     15|       közlegénység már el van készítve, de kapitányát nagyon szereti,
239       1,     15|            szívnek halálos kínjaiban.~ ~De abban ugyan nem gyönyörködhetett.~ ~
240       1,     15|              tábornokot a szokott úton; de el ne siessenek valamit,
241       1,     15|                  Most meg már a fromage de Brie-ből kér egy szeletet,
242       1,     15|           karszékben; lehunyta szemeit. De azért hosszú selyempillái
243       1,     15|          irtózik az éjtől, a magánytól; de e félelem fölött uralkodik
244       1,     15|                 ez irányban kell lenni. De hogy lásson meg most egy
245       1,     15|                nő ruháját eleresztve. - De úgy megijedtem öntül.~ ~-
246       1,     15|               megyünk be, kisasszony.~ ~De már az ajtónyitás előtt
247       1,     15|              ölni!~ ~A nő összerándult, de elfojtá ajkán a sikoltást.
248       1,     15|                valami szebb halált.~ ~- De honnan tudod te mindezt?
249       1,     15|     megbolondítani!~ ~A leány zokogott, de csak egy percig; akkor ismét
250       1,     15|             virgoncsága visszatért.~ ~- De csalódtak bennem. Azt hitték,
251       1,     15|                 hogy már halott vagyok; de én kicsúsztam kezeik közül;
252       1,     15|               össze fogja magát szedni, de csak nem bírta a parasztos
253       1,     15|               az éji lámpa világít.~ ~- De hát mi lelt, hogy úgy reszketsz? -
254       1,     15|               Alig bírták utolérni.~ ~- De mi az ördögöt csináltál,
255       1,     15|       oldalfalakkal. Nem kellemes hely, de jó mély annak, aki nem akarja,
256       1,     15|            őrszem látta őket közeledni, de nem kiáltott rájuk. Egészen
257       1,     15|            aláhúzva.~ ~"Tűzbe velük!"~ ~De mégsem tudta őket tűzbe
258       1,     15|          ellopjanak valamit, azt értem. De hogy valakinek odalopjanak
259       1,     15|                 azért tanultam olvasni. De nem mondom. Hanem megmondom,
260       1,     15|              Hisz itt összeesküvés van! De közé fogok vágni. Azt a
261       1,     15|              Edit keze, ez Edit arca. - De hogy lehet ez? Hát mi jön
262       1,     15|             kiálthat: "Fiam, segíts!" - De nem gondoltak arra, hogy
263       1,     15|               anyjához és kedveséhez. - De hát tiveletek mi történik
264       1,     15|                 miattam. Megfenyítenek, de meg nem ölnek. És azután
265       1,     15|             lovagok mellett, csendesen, de mind egyszerre, nem kiáltva,
266       1,     15|          összevissza járhatja a tábort. De most még ez is velünk van!~ ~
267       1,     15|               jó mérges képet mutatunk; de ezen a fiatal cseléden megakad
268       1,     15|                   súgott vissza Edit. - De Richárd! Ez itt Palvicz
269       1,     15|             mikor a kocsiból leszállsz. De milyen hosszú út van még
270       1,     15|               városon kívül csatangolt. De nem tudták belőle kivenni,
271       1,     15|               virgácsot, a flagellumot, de nem használt sem a vessző,
272       1,     15|             mondták ezt el senkinek is! De úgy eltitkolták, hogy még
273       1,     16|               magyarázata is van annak, de bizonyos, hogy ebben az
274       1,     16|                utolsó szembehunyásig.~ ~De sokszor meg kellett odáig
275       1,     16|          visszhangzik az üres tornácon, de nem költ fel senkit.~ ~-
276       1,     17|          Mihelyt kedvező idő lesz rá.~ ~De most még minden szívben
277       1,     17|          úrkodnék minden ideg felett.~ ~De mikor ezt a színültig koronázott
278       1,     17|        egy-kettő, ki pártjukat fogja.~ ~De hátha éppen azok lesznek
279       1,     17|            szenvedélyesebben szólt:~ ~- De én nem engedem magamat tőled
280       1,     17|           földönfutó, üldözött, koldus, de sorsodban, akár élsz, akár
281       1,     17|                volna ott, mint a többi. De ön határozatlan volt, tétovázott,
282       1,     17|       legkönnyebben előre várható volt, de amire legtávolabbról sem
283       1,     17|                okai lehetnek nem menni; de arról bizonyos lehetsz,
284       1,     17|                föl fog itt keresni.~ ~- De hát mit tesz itt az anyám?~ ~-
285       1,     17|                 már szállva katonailag, de polgárilag még nincs berendezve.
286       1,     17|                taszítottak el maguktól. De ez énbennem gyűlölséget
287       1,     17|          egymást ölni, ha kényszerűség, de nem gyűlöljük egymást. Én
288       1,     17|               Azzal magára hagyta.~ ~Ó, de jól tudta azt a kegyelmes
289       1,     17|               Azt a nőt is elfogadom. - De ha nőül veszesz egy Plankenhorst
290       1,     17|                hevélyekbe keverednek.~ ~De hát ott is legfeljebb Plankenhorstné
291       1,     17|              földönfutó, leszek koldus, de veled megyek."~ ~És neki
292       1,     17|                 magát, hogy lefeküdjék; de nagyon rosszul tudott aludni;
293       1,     17|            őszutói nap. A verőfény süt, de valami vékony köd fekszik
294       1,     17|                veszni valamennyien.~ ~- De hát miért kell nekik elveszniök?~ ~-
295       1,     17|              másként meggyógyítani.~ ~- De hátha győzni fognak, anyám?~ ~-
296       1,     17|                 istenre mondom: fognak! De az nekik nem fog használni
297       1,     17|                    Mi el fogunk veszni. De te megmaradsz. Két hatalom
298       1,     17|               az, amit anyja mond neki; de való!~ ~- Nem magamért,
299       1,     17|                  nem marad utána senki. De Ödön bátyádnak két szép
300       1,     17|                víz, amelybe elmerül az; de már halva van. Az álmodott
301       1,     18|                   ELÖL VÍZ, HÁTUL TŰZ~ ~De most merre?~ ~Ez volt a
302       1,     18|                Jól tudjátok magatok is, de azért én is elmondom, hogy
303       1,     18|      különválasztani az eget a földtől; de még inkább jelenté a reggel
304       1,     18|               bizonyos légy felőle.~ ~- De ma nem.~ ~- Még ma bizonnyal.
305       1,     18|               is szétriaszthatta volna, de inkább más utat vett, s
306       1,     18|             hozzá se zsír, se szalonna, de fejedelmi lakoma az magában
307       1,     18|                    A Duna még jó ember, de a March rossz ember. Azt
308       1,     18|                ember, hadd idvezüljön!" De azért mégis egyre fohászkodnak
309       1,     18|            miatt nincs benne katonaság. De az is meglehet, hogy éppen
310       1,     18|                 éj nagyon embertelen.~ ~De hát merre?~ ~Talán csodálatos
311       1,     18|            mikor kard van a kezükben?~ ~De hozzá kell gondolni, hogy
312       1,     18|               sokkal nem szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó.
313       1,     18|                 nélkül, siker nélkül.~ ~De van még egy út. Egyenesen
314       1,     18|               volt kedvük utánuk menni. De hogy szűzen ne bocsássák
315       1,     18|               hűsben meg akart pihenni, de vezetőjük sietteté őket;
316       1,     18|               ne aludjék. Rossz eledel, de tápláló. Nem is urak számára
317       1,     18|          Émelygős, lenézni való eledel. De most az is vendégség volt.
318       1,     18|              azt fogja rá mondani: hej, de elvetemedett poéta lehetett
319       1,     18|         esküszünk rá.~ ~Pedig még, hej, de sok feljegyeznivaló következett
320       1,     18|            naphosszat végig. Nem ember, de még madár sem járt a tájon.
321       1,     18|             alszik valamelyik völgyben. De ha egyszer megjön, s itt
322       1,     18|                hogy a nap még fenn van. De a felhő fenekén már beéjjeledett.~ ~
323       1,     18|              Átkozott, kétségbeejtő út; de fel kellett rajta mászni.
324       1,     18|               kegyetlen hideg földön.~ ~De Pál vitéz nem enged senkit
325       1,     18|             mint egy borzasztó orgonán; de e rémzenén keresztül megkapja
326       1,     18|                  nem is hogy csókolták, de majd meg nem ették azért
327       2,     19|                 hogy rágázolhassanak!~ ~De hát hol vette volna ez a
328       2,     19|               Jól van. Ez idáig poézis, de hol a próza? Hát a pénz?~ ~
329       2,     20|             őket. Puskájuk ugyan nincs. De vannak megint jó puskások,
330       2,     20|               meri azt neki megmondani, de akarja is, sőt tanulmányává
331       2,     20|               Írni, olvasni nem tudott, de ha Zebulonnak leckét kellett
332       2,     20|                 nem mozdul a kanapéról; de a leányoknak egész nap nem
333       2,     20|              látod, mert mindig utazol; de én látom, mert itthon vagyok.
334       2,     20|                 még jobbágyaink voltak; de most már a paraszt sem hoz
335       2,     20|                Bendeguzella még várhat. De itt van Chariclea. Akit
336       2,     20|               Feljebb repült.~ ~- Igen. De hátha mármost a német kormány
337       2,     20|                Azért kell sietnünk.~ ~- De csak legalább ebédre itt
338       2,     20|                 érünk be éjszakára.~ ~- De mikor a feleségem, a leányaim
339       2,     20|     részesülhetni abban a szerencsében, de most egy elveszteni való
340       2,     20|                 percünk sincs.~ ~- Jaj, de szigorú ember vagy te, kedves
341       2,     20|             Gondoskodtál róluk?~ ~- No, de hogyne?~ ~- Hát ahol azok
342       2,     20|              fért a fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~- De még
343       2,     20|                  De hát az asszony?~ ~- De még famíliámtól is el kell
344       2,     20|               talán?~ ~- Hát búcsúzzál; de végezd gyorsan!~ ~Búcsúzni?
345       2,     20|             végezd gyorsan!~ ~Búcsúzni? De mit mondani?~ ~- Magam se
346       2,     20|                  akkor itthon leszek.~ ~De nem is mert Zebulon hátrapillantani,
347       2,     20|       bizonyosan lehet valamit kapni!", de Ödön nem ért rá ily ájtatos
348       2,     20|               gyün, majd gyün".~ ~Igen, de hol jön? Mikor jön?~ ~Ödön
349       2,     20|            rajta, pitykés rajthúzlival, de oldalán rezes fringia, övében
350       2,     20|         méltóságos főkomisszárius úr.~ ~De már erre Zebulon dühbe jött.~ ~-
351       2,     20|              jelentés kontextusába. Ej, de bánta, hogy effektíve hozzá
352       2,     20|                 nem volna több tinta.~ ~De csak megint neki kellett
353       2,     20|                  hány tizenkét fontost. De még egy röppentyűtelepet
354       2,     20|                nemcsak meghal az ember, de pokolra is jut. S ha száz
355       2,     20|                kétszarvú bataillonával; de az egész indignációval protestált
356       2,     20|                menjen a táborral Boksa; de ötvennél több tulkot ne
357       2,     21|                 a pirulást, pedig azóta de sok vér, de sok fény lemosta,
358       2,     21|                 pedig azóta de sok vér, de sok fény lemosta, bearanyozta
359       2,     21|                volt hadvezéri talentom, de bírt azzal az adománnyal,
360       2,     21|         kétszázan. Kicsiny csapat volt, de elszánt.~ ~Az ellenfél,
361       2,     21|               grimaszaival, pátoszával; de tiszteli a kritikust, és
362       2,     21|          megdöbbenve lassítá rohamát.~ ~De nem az ifjak kiáltásától
363       2,     21|                 oltalma alá menekülhet; de már az állványokat nincs
364       2,     21|                     Wer kommt dort?"... de nem tudta folytatni, hanem
365       2,     21|              Ödön Richárd öccséhez.~ ~- De az öreg "kófic" is küldött.
366       2,     22|              Boksa Gergőt és az ökreit, de nem találták késő estig.~ ~
367       2,     22|             hogy ezt nem hiszik el.~ ~- De hol az ökrök? - sürgették
368       2,     22|               Hát ha én azt tudnám!~ ~- De az ég szerelmére, édes barátom -
369       2,     22|                elfutott. Azt már tudom. De hát az ökrökkel mi lett?
370       2,     22|               nímet úgy lűtt a hátamba, de úgy lűtt az öregágyúval,
371       2,     22|              volt ránézve keserű emlék. De megveretni, padra lefektetve,
372       2,     22|            hunyász; szája panaszra áll, de fogait csikorgatja közben,
373       2,     22|                  mint egy kapcabetyárt! De jó! Másutt is van még világ!
374       2,     22|                   Verekedése válogatja. De ahol nagyon lövöldöznek,
375       2,     22|               csak kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet el nem engedem
376       2,     22|       kidöntötték a nádkerítés oldalát; de kidöntötték volna, ha vasbul
377       2,     22|           bömbölt valamennyi veszettül. De hogy miért teszik ezt, azt
378       2,     22|                tudják azt a mészárosok; de leginkább a gulyások, hogy
379       2,     22|               nem érteni németül.~ ~No, de tudott a katona magyarul
380       2,     22|              sem fokosa, sem pisztolya; de volt nemes elbúsulás a szívében.~ ~
381       2,     22|                 csókolózzunk össze.~ ~- De mármost mondja el kend,
382       2,     23|               Rákos, mely nyáron patak, de tavasszal mocsár; ütközetben
383       2,     23|         napfölkeltét nem látja többé.~ ~De talán az újabb mítosztalan
384       2,     23|                vágás közben nem élével, de félig lapjára fordulva érte
385       2,     23|                az, s kiesett nyergéből, de sebzetlenül.~ ~Hanem az
386       2,     23|              paripák ott agyontaposták. De megmenté kedves gazdáját.
387       2,     23|                   A nap leáldozott már. De még azzal nem volt vége
388       2,     23|              órája, hogy harcolnak már, de fáradtnak lenni nem szabad;
389       2,     23|             zászlókat látja lobogni. ~ ~De benn a Királyerdőben még
390       2,     24|               alatt egy jókora daganat, de azt már föl se vette.~ ~-
391       2,     24|                      Tán nincs itt?~ ~- De itt fekszik ő is a malom
392       2,     24|               Ön szerencsésen menekült, de ellenfele a végét járja.
393       2,     24|            járja. Még most magánál van; de néhány óra múlva beáll a
394       2,     24|           lények száma a világon - fiú. De hogy hova lett, hol dobták
395       2,     24|                 gyermekemet!" Kínoztam. De nem volt szíve, ami e kínt
396       2,     24|               hozzá sem ő, sem más.~ ~- De én mégis rátaláltam. Éveket
397       2,     24|    kormányotoknak. Oda én nem mehettem. De megtudtam, hogy az a nő
398       2,     24|   felhatalmazást, hogy nevemet viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy
399       2,     24|               ki az ő kezétől esett el. De nem hagyhatta ott, mert
400       2,     24|                anyja nevét... Rossz nő! De titkához csak a sírnak van
401       2,     25|            vonás egyenkint találva van; de együtt mégis idegen.~ ~-
402       2,     25|             olyan aggódónak lenned.~ ~- De hát lehetek-e másforma?~ ~-
403       2,     25|               te nem hiszesz nekem?~ ~- De hát te honnan tudod azt?~ ~-
404       2,     25|              Vele tudatja azt Ödön.~ ~- De mért nem ír nekem Ödön?~ ~-
405       2,     25|           anyánkra?~ ~- Ó, mit mondasz? De hát legalább egy olyan levelét
406       2,     25|                chiffrekben van is írva, de legalább a vonásait megismerném
407       2,     25|           kezébe veheti, mit lát rajta? De aki tudja a titkát, a fehér
408       2,     25|              már mint bizonyosat tudja: de biztatja az ellenkezővel.~ ~
409       2,     25|                aki ezt teszi!~ ~Kőszív, de gyémántszív! A gyémánt az
410       2,     25|          Alattam és körülöttem a halál; de fölöttem az Isten... Egymás
411       2,     25|                 én lelkemmel egyesülve; de nem volt szabad élniök az
412       2,     25|                 gyöngéden mosolyog.~ ~- De, ó, ha látnád azt a két
413       2,     26|               Anyja is rémülten nézett, de nem Rideghváryra, hanem
414       2,     26|              találkozunk mind a hárman, de ott sem békülünk ki. Ki
415       2,     26|              nőt, angyalt vagy hetérát: de mindig boldogot. Azt egy
416       2,     26|               nem tehetett is boldoggá, de tehetett volna nővé, adhatott
417       2,     26|       boszorkányröptét; nem megtorolni, de fogalmával utolérni sem
418       2,     27|                azt felelték. - Itt nem, de a szomszédban járt mind
419       2,     27|           asszonyság gondolja magában: "De jó, hogy leányom nincsen!"
420       2,     27|             arca ragyog e gondolattól: "De jó, hogy fiam nincs!"~ ~
421       2,     27|               Ádám úr a tisztelendővel, de csak krétára; minek volna
422       2,     27|        enni-inni kap, amennyit tetszik; de pénzt nem talál varázspálcával
423       2,     27|             nyaralok, komámasszony.~ ~- De hátha szaván fogom?~ ~-
424       2,     27|              volna, kedves baratocskam; de nem akartam beszélni coram
425       2,     27|             dolgot. - Odavan nekem.~ ~- De hát mi bajod, öreg?~ ~Zebulon
426       2,     27|                ő füleit is megüsse.~ ~- De szomoru dolog ez, kedves
427       2,     27|                 keservesen előadja.~ ~- De nem nevetni való ez, kedves
428       2,     27|            Diogenes izs megtette aztat. De mi következte aztan. Baratom,
429       2,     27|               nagyon nevethetnéke volt, de félt, hogy Zebulon megharagszik;
430       2,     27|               elfordította a fejét.~ ~- De mar ki nem altam tovab napszamos
431       2,     27|              hogy elgyüvök ide tehozad. De hogyan? Mikor mesze van.
432       2,     27|              Aszonta, ne filyek semmit. De migizs csak filtem. Utolyara
433       2,     27|               Így kijacotam nimetet. ~ ~De már nem volt semmi földi
434       2,     27|               minden apertúrái.~ ~- Jaj de nagy bolond vagy te, Zebulon!
435       2,     27|       házigazdájának derültsége.~ ~- No de most már jó helyen vagy,
436       2,     27|               sereget?~ ~- Nem szilyel; de szerteszilyel. Akinek lova
437       2,     27|              lova volt, az elfuthatott. De aki gyalog maradt, azt utolirtek.
438       2,     27|                 üvegje eltörte ütistül. De nem tréfa az, kirlek!~ ~-
439       2,     27|               nem tréfa az, kirlek!~ ~- De hátha még másutt is van
440       2,     27|               is.~ ~- Elmúlik, elmúlik. De hát én hová múlok?~ ~- Mondtam
441       2,     27|                 te semmit.~ ~- Az igaz, de ott voltam mindenütt.~ ~-
442       2,     27|                teszem azt meg magamnak; de attul filek, hogy más teszi
443       2,     27|                 oda is ember kell".~ ~- De én szeretnim nem lenni olyan
444       2,     27|               az asztal felé oldalgott; de addig csak nem mert a likőrrel
445       2,     27|                lenni - monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram nem szólt semmit.
446       2,     27|            hozzánk; lengyel mind lovas; de lovat nem hozhatott magával,
447       2,     27|                 a háziasszony.~ ~- Ohó! De micsoda ember vagyok én
448       2,     27|               azt az észrevételt, hogy "de hátha legyőzik a hadsereget,
449       2,     27|                  aki ezt tenni merné. - De ki győzne le? Is ha legyőzne
450       2,     27|           mégsem keltek fel a vendégek; de soká alusznak; a tejszín
451       2,     27|                 sincs fekve az ágyuk.~ ~De már ezt a csudát Ádám úrnak
452       2,     28|                országon túl lehetnek.~ ~De mi legyünk irgalmasabbak
453       2,     28|           egypár csikaját a farkasok.~ ~De a félelem bátorrá tette.
454       2,     28|            visel, és tulipános szűrrel; de azért mégis huszár.~ ~Azt
455       2,     28|                 ellenség?~ ~- Az nincs, de van pecsovics.~ ~("No, egy
456       2,     28|                gondolá magában Zebulon; de csak mégsem utasította a
457       2,     28|              armadián. Most itt vagyok, de lábamat már nem bírom, mert
458       2,     28|            alatt a túlsó oldalon.~ ~Aj, de örült a jó meleg dicsekedésnek!
459       2,     28|              vegyest.~ ~Szívesen látta, de nem nagyon mutatta iránta
460       2,     28|    vésztörvényszék elé állíttatnak.~ ~- De hát mit értenek azalatt,
461       2,     28|           debreceni országgyűlésre.~ ~- De hátha akadályozva voltak?
462       2,     28|              kissé nyomta a lelkét. No, de Szalmás ezóta már az óperencián
463       2,     28|                 van is?~ ~- Van bizony, de nagyon van; és működik is.~ ~-
464       2,     28|                a vér erre a névre. ~ ~- De spion volt az ármányos.
465       2,     28|           kergessen őtet tovább is.~ ~- De már nem kergetem tovább.~ ~-
466       2,     28|                  csak Debrecenbe nem.~ ~De már mégis annyit szeretett
467       2,     28|                ahova be akart ballagni; de megtetszett neki nagyon,
468       2,     28|            mondta mindezekre Zebulon -, de bolond passzusba beleírnak
469       2,     28|                 még lehetne megfesteni; de hova elteszem orromat, mikor
470       2,     28|           bajuszom?~ ~- Az levágatik.~ ~De már erre duplát sóhajtott
471       2,     28|               mert az megint csak kinő; de a nyak, úgy segéljen, nem
472       2,     28|       valamennyit el fogja felejteni.~ ~De már benne volt; előre kellett
473       2,     28|              domine perillustrissime!~ ~De alig ejtette ki ezt az öt
474       2,     29|                Bastille-ja, sem Towere, de nincs Kremlje és Louvre-ja
475       2,     29|            dobszó, trombitahang nélkül. De még aki lenézni nem mert
476       2,     29|               csitítá őt a főtiszt.~ ~- De hát hogyan jött ide nagyságod,
477       2,     29|                emelet folyosójárul:~ ~- De tán nincs itthon az asszonyság?
478       2,     29|                vittem oda utána holmit; de hozzá nem eresztettek soha.
479       2,     29|            pokol; ha akarja, odajuthat, de csak elkárhozva.~ ~Akit
480       2,     30|                volt Budát ostromolni?~ ~De hát lehetett-e másként tenni?~ ~
481       2,     30|               minket is, mint amazokat; de a költészet ítélőbírái fel
482       2,     30|                 magát védeni nem képes, de rombolni, bosszút állani
483       2,     30|          puskatüzelés fogadta jöttüket; de mindaz nem tartóztatá fel;
484       2,     30|               csapat a vízi védműveket, de időt nyer a röppentyűtelepnek
485       2,     30|          tehette, mert hatalma volt rá; de csak ne mentette volna magát
486       2,     30|            lábnyomaikkal elfedezzék".~ ~De azzal menteni magát, hogy
487       2,     30|                 azt még nem tudtam.~ ~- De én tudom. Annak fizikai
488       2,     30|            barátságos kézszorítást.~ ~- De hogyan jut ön be, polgártárs?
489       2,     30|               olasz heves vérű szerető, de hidegvérű jó barát.~ ~-
490       2,     30|              megtettem hozzá a kérdést, de nem kaptam meg tőle a választ.
491       2,     30|               én írtam hozzá, megkapta; de a válaszért hiába ácsorogtam
492       2,     30|         oldalról támadjunk rohamra.~ ~- De csak három oldal van nyitva,
493       2,     30|             hulljon el ötezer emberünk, de Budát el kell foglalnunk
494       2,     30|              mindjárt, hogy ezt mondta; de úgy tett, mintha valami
495       2,     30|               meresztve, viszonzá halk, de kemény hangon:~ ~- Ezt még
496       2,     30|        bejelentsem. Akkor el is fogták, de éjjel megszökött, s most
497       2,     30|              nem merek Budára felmenni. De ő bizonyosan le fog ide
498       2,     30|               várbelieket tudósítják.~ ~De most már nemcsak mosolygott,
499       2,     30|              arra e borzalmas órában?~ ~De van egy ember, aki ügyel
500       2,     30|                  hogyan lehet megfogni; de a földi haragot, a bombát
501       2,     30|           lopódzott odáig, és bámult.~ ~De nem a ciklopi látványt bámulta,
502       2,     30|     visszapeckelhesse magát a padlásra; de a szomszéd tűzfal párkánya,
503       2,     31|            kiket tisztelnek, becsülnek, de akik nem szagoltak lőport.
504       2,     31|                  akik egymást szeretik, de egymásnak meg nem bocsátanak.
505       2,     31|               fejjel az ágyúba. Megyek, de téged nem viszlek magammal.
506       2,     31|                  A nap még nem világít; de világít a szörnyű reggelre
507       2,     31|           életét drágán fogja eladni.~ ~De azért mégis meg fogják azt
508       2,     31|              fog támadni, veszve van.~ ~De kié hát az a szuronysor?~ ~
509       2,     31|                 maga hajthassa végre.~ ~De maradt végrendeletének teljesítője.~ ~
510       2,     32|            kiütött a kórházi üszög.~ ~- De én nem bánom, ha a fekete
511       2,     32|               félek én a levegőtől.~ ~- De hát mi dolgod van abban
512       2,     32|                 férfilátogató e háznál, de mégis megesik.~ ~- Ó, tessék
513       2,     32|           minden hónapban kijár a bére; de mikor valami úri dámával
514       2,     32|                tizenkét forintot fizet; de tisztába is kell tartanom
515       2,     32|              addig a tisztaszobába!~ ~- De én is oda akarok menni hozzá.
516       2,     33|         alakokat, kik e szót kimondták. De azok mind összeroskadtak
517       2,     33|         koronáját meggyűlölt hazájának, de nem harcol ellene. Béldi
518       2,     33|           szivárvány még ívlik az égen; de nem hétszínű többé, hanem
519       2,     33|                többi hasonló embereket; de hogy azt az egész mappát,
520       2,     33|                   volt rá a válasz.~ ~- De csak nem fognak valami erősen
521       2,     33|              nagyméltóságú protektorát. De nem lehetett! Szerette az
522       2,     33|                 gyertya vékonyabb lett, de azért jó lett; a bouillon
523       2,     33|       gyógyszerész szabadkozni kezdett, de Zebulon letorkolta:~ ~-
524       2,     33|               vacogott minden foga.~ ~- De majd mindjárt megnázáretozom
525       2,     33|            volna is, sírt volna is.~ ~- De megijedtem én nagyon. Még
526       2,     33|             adom. Keressen nekem lovat. De nem szentmihálylovat. Arra
527       2,     34|        asztronómusok sem vették észre - de mi tudjuk.~ ~ ~ ~
528       2,     35|         generáció lejátszotta szerepét. De befejezte azt becsülettel.
529       2,     35|          atyádnak is jó barátja voltam. De meg egy ilyen nagy hazafinak
530       2,     35|             felé valaki rád ismerhetne; de muszka nem látott soha.
531       2,     35|                valakinek megköszönje?~ ~De hasztalan keményítette meg
532       2,     35|               leütött fő is "valaki".~ ~De a futó ember, ki kelepcébe
533       2,     35|               meg térdeddel az oldalát, de rá ne üss. Ha ráütsz, megáll,
534       2,     36|                 mely nagy bozótot hajt, de semmi állatot nem táplál
535       2,     36|                baráti indulatnak érezi; de hát nem sokat ér-e ez ily
536       2,     36|              Üdvözlé a közeledőt.~ ~No, de még az hogy megörült Ödönnek,
537       2,     36|            találom! Áldja meg az isten; de jól tette, hogy odábbállt.
538       2,     36|              lefelé, gondolom magamban: de ezt a száz ökröt, ami a
539       2,     36|            mohón Baradlay.~ ~- Ott hát! De én se mentem ám hozzá a
540       2,     36|                 úgy van. Muszkául volt, de nemesül volt.~ ~Lehet, hogy
541       2,     36|               Lehet, hogy nem úgy volt. De Ödön ragaszkodott e magyarázathoz,
542       2,     36|                Én együgyű ember vagyok, de ezt nem írom alá. Ilyenkor,
543       2,     36|                 hát aztán az majd híja. De hátha nem híja? Ezerféle
544       2,     36|                fantáziálása volt az! Ó, de soká gyógyult ki belőle!~ ~
545       2,     36|                 csigával meg sulyommal. De ez bizony nem okos ember
546       2,     36|           erejével soha ki nem talál.~ ~De hát mit félt ő a pusztaságtól
547       2,     36|                le sem szállt a lóról. - De majd nagy baj volt. Hanem
548       2,     36|                mármost beszélhetek. Ej, de becsülöm az eszemet, hogy
549       2,     36|               bementem Komádiba. Ejnye, de felsült ez a kis expedíció.
550       2,     36|                tudom, generális volt-e. De rárontottam. Tudtam, hogy
551       2,     36|                a főpénztár, menjek oda; de én annál jobban allegáltam,
552       2,     37|               megalázott, lény kicsiny, de maradj enyim! Fuss, amíg
553       2,     37|          hidegen.~ ~- Azt én tudom.~ ~- De nekem is jogom van megtudni.
554       2,     37|                  Tetteimmel szabad.~ ~- De fiú is vagy és testvér -
555       2,     37|                      Talán keserű lesz, de majd hozzászokunk.~ ~- Mihez?~ ~-
556       2,     37|           bölcsen is megtörtént már ez. De hogy életet, boldogságot
557       2,     37|                  Az égre! Azt teszem.~ ~De anyja útját állta még. Letérdepelt
558       2,     37|                 haltak meg az eszméért. De lelkünket ne hagyjuk megölni.
559       2,     37|            fiamnak a feje a bárd alatt, de én nem azokat siratom, akik
560       2,     38|             Neve az első sorban állt.~ ~De hát lehetséges volt-e ily
561       2,     38|                  melynek tagjai senkit, de senkit nem ismertek itt.~ ~
562       2,     38|                el, amin jelen sem volt, de mondta, mikor az dicsekvés
563       2,     38|             olyak, mikben nem is német, de magyar fordító tévesztette
564       2,     38|           Nemcsak nyugalmat, hidegvért, de életuntságot, önelhagyást.~ ~
565       2,     39|                  hogy ily órában jövök, de sürgönyt hoztam Pestről.
566       2,     39|          kérdezni, hogy mire vár még.~ ~De ki kérdi meg? Kinek van
567       2,     40|              téged, aki megmaradtál!« - De azért nem kellett volna
568       2,     40|                 lett volna az most már, de kegyetlenség saját családjához,
569       2,     40|                 ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk -
570       2,     40|                 Amazok "derék emberek", de ez a "hős".~ ~Derült-e ki
571       2,     40|              remény, a hallgató élet.~ ~De hátravan még Richárd!~ ~ ~ ~
572       2,     42|                 szíve. Egyik testvér.~ ~De nem merte megsiratni. Az
573       2,     43|                 sebet még megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. Ön jól
574       2,     44|                  s kezeit ölébe ejté.~ ~De nem sírt, nem átkozódott.~ ~-
575       2,     44|                gyászolni fogom örökké." De kimondani nem bírta ezt.
576       2,     44|                 csakugyan bosszút állt; de nem az elbukottakon, akiknek
577       2,     44|        papírtokot, s ámultan szólt:~ ~- De hiszen ez...~ ~Ismét szavába
578       2,     45|                EMBER FELEL~ ~Mindennap, de mindennap ott fekszik a
579       2,     46|              pirulva ül vissza helyére; de most már gyönyörrel nézi
580       2,     46|                 fogságban. Nem hal meg, de tizenöt évig el lesz temetve.
581       2,     46|          magyarázhatja meg magának.~ ~- De azt tudnom okvetlenül szükség.~ ~-
582       2,     46|                 úr, nem nemesember.~ ~- De még mindig Baradlay Richárd
583       2,     46|                   Szabad, mint a madár! De a másik nem szabad, mint
584       2,     46|                 csak némán rázta fejét, de még nem szólt.~ ~Plankenhorstné
585       2,     46|              kiegészítő része lesz.~ ~- De én nem fogok sírni! - szólt
586       2,     46|               hogy ott volt kedvesénél; de nem egyedül, hanem anyjával;
587       2,     46|                egyedül, hanem anyjával; de nem szerelemből, hanem kétségbeesésből,
588       2,     46|     valamennyien. Hogy ők csak démonok, de ez maga a "légió"!~ ~Még
589       2,     46|                     A gyermek ártatlan, de szülői nem azok! - szólt
590       2,     46|             büszkén felemelé fejét:~ ~- De én felfogadtam haldokló
591       2,     47|                     COMEDY OF ERRORS~ ~"De most már hova?"~ ~Igen!
592       2,     47|          menyasszony, erre a kérdésre: "de most hová?" az, hogy "egyenesen
593       2,     47|                háromszori kihirdetés.~ ~De meg elbocsátó levelet is
594       2,     47|              lényeges a gyámi engedély, de viszont nincs is kötelezve
595       2,     47|               gyertek ide, megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol
596       2,     47|            Bécsbe Richárd menyegzőjére; de mikor útlevelet kért (mert
597       2,     47|           fiatal úrhölgy akart eljönni, de annak meg úgy megbetegedett
598       2,     48|                még csak ketten vagyunk; de egyszer majd okvetlenül
599       2,     48|           Richárd, a kész ebéd várta.~ ~De jól is ízlett! Richárd evett,
600       2,     48|                  Isten nyugosztalja!)~ ~De meg is érdemlette Richárd
601       2,     48|           forintra megy biz a tartozás; de talán ráállnak a részletfizetésre.
602       2,     48|              szépen laknak! Szűkecskén, de annál közelebb egymáshoz.
603       2,     48|                 széknél, én állhatok.~ ~De előkerült a másik is. Biz
604       2,     48|               adósságokat csinálta.~ ~- De teljes becsületű mindig
605       2,     48|             igen tisztességes alku.~ ~- De én nem állok bele. Forintot
606       2,     48|             legjobb üzlet. Itt a példa. De hát hadd kezdjem az elején.
607       2,     48|        végrehajtásával voltam megbízva; de a titkár, ki azt leírta,
608       2,     48|              alatt végére fognak járni. De hát, Uramisten! Olyan idő
609       2,     49|                 Kissé önfejű és makacs, de azt a nevelés szelídítheti,
610       2,     49|                 töredelmesnek látszott. De meghunyászkodásán észrevehető
611       2,     49|               kulcs tollát beletörte.~ ~De hát mit akart azokkal a
612       2,     49|           szívesen látták megjelenését, de nem hosszú időre.~ ~Anyja
613       2,     49|                utánament, kiváltotta.~ ~De a házához nem vitte többé.
614       2,     49|            akkor nem volt ilyen kopott. De hát miben lehetek szolgálatjára?~ ~-
615       2,     49|                 Azt mindjárt gondoltam. De hát hova tette ön a szerencséjét?~ ~-
616       2,     49|             jövedelmi adó alá sem esik. De hát hova tette ön a palotáját?~ ~-
617       2,     49|               velük ismeretséget kötni. De hát én grófokat és bárókat
618       2,     49|                be, ki súlyosan szenved; de baja nem olyan, mely rögtön