Rész, Fejezet

 1       1,      9|          látszott márvány arca.~ ~Aranka meghajtá magát előtte; az
 2       1,      9|          egymás közt intéznünk.~ ~Aranka a pamlaghoz vezette az úrnőt;
 3       1,      9|   Melyikünk fog lemondani róla?~ ~Aranka kétségbeesve vonszolta kezét
 4       1,      9|          címét mutatta Arankának. Aranka kezébe vette azt, és azután
 5       1,      9|       Baradlayné odavonta magához Aranka fejét, és homlokát megcsókolva
 6       1,     10| kételkedés.~ ~- Hogy van a lelkem Aranka kisasszony? - kérdé a nótáriusné
 7       1,     11|          Az volt a kergetett pap: Aranka atyja.~ ~Tallérossy Zebulon
 8       1,     11|         gyanús szelídség.~ ~- Hat Aranka kisasszony, vagy mar nem
 9       1,     11|      mellett ült Lánghy Bertalan, Aranka mellett Baradlayné, a pap
10       2,     25|   visszament az újfundlandihoz.~ ~Aranka vigasztalni akarta Jenőt.~ ~-
11       2,     25|        Kedves Ödön. Szeretlek."~ ~Aranka arca ragyogott a mosolytól,
12       2,     25|         olyat ne adjon át, amiből Aranka valami bajt megtudhatna.
13       2,     37|        susogja: "Talán holnap?"~ ~Aranka egy elkárhozott angyal kínjait
14       2,     37|          kivel megver az Isten!~ ~Aranka odaveté magát napa keblére.~ ~-
15       2,     37| mosolygott, és távozni készült.~ ~Aranka oly szánalommal tekinte
16       2,     39|          veti magát férje keblére Aranka, s némán öleli át karjaival,
17       2,     39|       Csak egy pillanatig. Azután Aranka rettegve borult kis szopós
18       2,     39|     aláhúzva e szók: "ex offo".~ ~Aranka bölcsőjébe fekteté ölében
19       2,     39|        sorsuk felett.~ ~Törüld le Aranka könnyeit, kis Bélát, kis
20       2,     39|   szófogadó fiad voltam mindig.~ ~Aranka gyermekei koldulni nem fognak,
21       2,     39|            és mozdulatlan maradt. Aranka odaomlott napa lábaihoz,
22       2,     39|         selyemmellény volt abban. Aranka hímezte egykor; gyöngyvirág-füzérek