Rész, Fejezet

 1       1,      2|         volt szabad sírnia.~ ~- Valóban igen keményszívű ember volt
 2       1,      4|          Aztán vitte magával.~ ~Valóban szédítő helyzet.~ ~Egy ifjúnak,
 3       1,      4|    egymást szíveikhez szorítva. Valóban szerették egymást nagyon.~ ~
 4       1,      4|    kozák!~ ~Leonin kitekinte, s valóban ő is felismerte a távoli
 5       1,      5|        úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet parancsolt őneki,
 6       1,      6| szobalyánynak nézett, ugye?~ ~- Valóban azt akartam mentségemre
 7       1,      9|  egy-egy közeledő kocsizörej.~ ~Valóban gyönyörű arc; hosszúdad,
 8       1,      9|      fel arcán újra.~ ~- Ez már valóban az ő írása! "Kedves anyám!"~ ~-
 9       1,     11|         úr úgy találta, hogy ez valóban figyelemre méltó észrevétel.
10       1,     13|    felszerelendők.~ ~Rideghváry valóban mutatott egy zsebéből kihúzott
11       1,     15|    Remigia - súgja az úrnő.~ ~- Valóban az ég oltalmára volt szükségem,
12       1,     15|     üssék lábaikat a kőben.~ ~- Valóban mindennap csodának köszönhetjük,
13       1,     17|      hogy az ezeregyediket, ami valóban történni fog, még akkor
14       1,     17|        kérdé Jenő elámulva.~ ~- Valóban itt jár, s hogy veled eddig
15       1,     18|      düh lepte el az üldözőket. Valóban, ide már nem volt kedvük
16       2,     23|       lefordult nyergéből.~ ~És valóban olyan jó csapás volt az,
17       2,     28|    szervusz, Zebulon"!~ ~Hősünk valóban úgy megrettent, hogy ha
18       2,     34|         emlékezni is fognak rá. Valóban a legnagyobbszerű perihélia
19       2,     38|     bebizonyítania. Azt, hogy ő valóban Baradlay Eugen, és hogy
20       2,     43|         működött a tűzrakásban. Valóban szükséges, hogy legyenek
21       2,     44|         öltözetben.~ ~Ha mindez valóban historice így nem történt