Rész, Fejezet

 1       1,      4|    félig világított folyosóra, rájuk bízva, hogy most már csak
 2       1,      4|       ez az oroszlányszelídítő rájuk néz.~ ~A cserkesz leány
 3       1,      4|       a rácsozaton, s megtette rájuk a maga csintalan észrevételeit.~ ~
 4       1,      4|     szán fenékkel fölfelé volt rájuk borulva, az oldalán kellett
 5       1,      6|  belevágok a képébe! - förmedt rájuk Pál úr. - Az úrfi csak menjen
 6       1,      6|     közelben, aki ügyelt volna rájuk. És akkor azt mondta Richárd
 7       1,      9|     mondták, hogy az egész ház rájuk van bízva most már, mert
 8       1,     12| főbírót és fegyveres társait a rájuk visszaröffent fehér tollas
 9       1,     12|        a szkepszis azt mondaná rájuk, hogy "theater-coup".~ ~
10       1,     12|      ne mozduljatok! - rivallt rájuk parancsoló hangon.~ ~A fegyveres
11       1,     13|    fűzve. Talán még nem került rájuk a sor?~ ~Előtte, mögötte
12       1,     15|     közeledni, de nem kiáltott rájuk. Egészen közelébe hagyta
13       1,     17|  Európa fölött. Annál rosszabb rájuk nézve. Ítéletük már ki van
14       1,     18| lovasok az utat.~ ~Még jó volt rájuk nézve az új erőfeszítés;
15       1,     18|    vannak.~ ~Szemközt nem jött rájuk senki. Ilyenkor tisztességes
16       2,     20|      Amint megérkeztek, rohant rájuk a mindenünnen érkező csapatok
17       2,     21|        Régi ismerősök - élcelt rájuk Mausmann. - Szüretkor láttam
18       2,     30|     utolsó órában számíthatunk rájuk. Addig nem. Ha az ostromhágcsóink
19       2,     30|      ellenfél nyelvét öltögeti rájuk.~ ~Az ostrom harmadik napján
20       2,     31|         egyszerre szemközt jön rájuk a vároldali kígyóút felől
21       2,     36|        s tüzes taplós csóvával rájuk gyújtá a máglyát. Mikor