Rész, Fejezet

 1       1,      2|       egymásnak. - (Azt ugyan nem látod te többet!)~ ~Végre az is
 2       1,      4|   Eszerint hová megyünk most?~ ~- Látod, hogy a Petrovszkoi proszpekten
 3       1,      4|          El vagy te veszve, Jéza! Látod: azok a szép fenevadak,
 4       1,      4|        egészen szabad vagyok.~ ~- Látod, pedig az én édesem kedvéért
 5       1,      4|        beszélt hátra Ödönnek:~ ~- Látod: dacára a titkolózásomnak,
 6       1,      4|    füstszagot? Ott, ahol a füstöt látod, nyers farkasbőrt tettek
 7       1,      9|         olvasni tovább a levelet. Látod, én nem könnyezek. Én sokáig
 8       1,     11|   nagyméltóságos úri pár! Előtted látod íme a nemességet...~ ~Nem
 9       1,     11|    rákezdte:~ ~- Íme, magad előtt látod ezt a mi díszes nemességünket.~ ~
10       1,     15|       aztán beszéljünk nyugodtan. Látod, én nyugodt vagyok. Tehát
11       1,     18|         jelzé. Ott megálltak.~ ~- Látod! - kiálta Palvicz. - Huszárjaid
12       2,     20| mindenünkből kiesznek. Te azt nem látod, mert mindig utazol; de
13       2,     20|       hozzád jön, az hoz valamit? Látod, a főbírónénak milyen jól
14       2,     20|          mosolyra némult.~ ~- No, látod, kedves tubicám - szólt
15       2,     20|          Meg volt hódítva.~ ~- No látod, kedves tubagalambom - szólt
16       2,     24|          okosan beszélt.~ ~- Mert látod, van a kínnak bizonyos foka,
17       2,     25|     süssön a nap... Én akartam... Látod? Nemcsak halált, nemcsak
18       2,     27|        megye székvárosára.~ ~- No látod; itt a város, itt a szomszéd
19       2,     32|        tesz lenni vagy nem lenni. Látod, eltévesztetted a dolgot,
20       2,     48|          mondá Katalin cárnénak: "Látod, hogy el tudnálak tartani,
21       2,     49|        sem akarja megismerni.~ ~- Látod, milyen bölcs lesz az ember,