Rész, Fejezet

 1       1,      3|   engedte magának ízleni mind a kettőt, míg végre maga sem tudott
 2       1,      4|        Ránk egyéb vár.~ ~Leonin kettőt koccantott a szomszéd páholy
 3       1,      4|        egymáshoz szorítá mind a kettőt: Ödönt és a cserkesz leányt,
 4       1,      4|        kacagva ülteté le mind a kettőt egymás mellé egy másik kerevetre.
 5       1,      4|      teletöltött három poharat, kettőt Ödönnek és Jézának nyújtott;
 6       1,      4|          Nagyra becsülöm mind a kettőt, de anyám kívánsága elébb
 7       1,      4|      partjaira rántották mind a kettőt.~ ~Ödön meg volt merevedve,
 8       1,      5|        Miattam elveheted mind a kettőt.~ ~- De hát eljössz?~ ~-
 9       1,     10|      egyik sem tehozzád; mind a kettőt külön kell tanulmányoznod.~ ~-
10       1,     18|          mond Richárd. - Hiszen kettőt az előőrsön hagytunk.~ ~-
11       1,     18|     dobok: "Kenyeret, kenyeret, kettőt, kettőt!"~ ~Tehát gyalogság
12       1,     18|     Kenyeret, kenyeret, kettőt, kettőt!"~ ~Tehát gyalogság is fekszik
13       2,     20|          Ő maga is hitte mind a kettőt. Különben talán nem is vágyott
14       2,     20|      idő. Siessen egy óra alatt kettőt aludni.~ ~Mikor aztán az
15       2,     20|    aludni.~ ~Mikor aztán az óra kettőt kakukkolt éjfél után, akkor
16       2,     22| odanyargalt a közepébe Boksa, s kettőt nagyot durrantva a karikással,
17       2,     23|     ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől.~ ~Az áprilisi
18       2,     25|        lakóit, a fa védi mind a kettőt vihartól, nap hevétől, s
19       2,     25|  hevétől, s a madár védi mind a kettőt közös ellenségeiktől, a
20       2,     27|   szálát, vagy egy generálisnak kettőt?~ ~- Az úgy van - folytatá
21       2,     41|    falon, az volt az "A"; mikor kettőt hirtelen egymás után, az