Rész, Fejezet

 1       1,      3|          akkor Zebulonnak eszébe jut a pillanat nagyszerűsége,
 2       1,      3|           Ki bánná? Egy gyomorba jut. És aközben nem késett a
 3       1,      5|   jöjjenek segítségre, de eszébe jut, hogy hátha őt magát fogják
 4       1,      6|          a horga végén.~ ~- Hogy jut neked ez most eszedbe? -
 5       1,      9|        nem bocsátják tovább; nem jut bele a hózivatarba, nem
 6       1,     11|        kivetni a fejében: mennyi jut abból egyre-egyre.~ ~Ödön
 7       1,     12|    vagyunk, mint amennyi hivatal jut. Pedig fiatalember addig
 8       1,     13|         melynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni.~ ~
 9       1,     13|        kezdenek, de senkinek sem jut eszébe lámpákat gyújtani
10       1,     16|          Szeretne élni.~ ~Eszébe jut rövid ifjúsága; megvallatlan
11       1,     18|          a huszárcsapat; egy sem jut belőle hazájáig; elvész
12       1,     18|          Egyszer nagy szálerdőbe jut. Még a fenyves is üdvözölt
13       2,     20|        bölcsen. Hátha cigányútra jut!~ ~Nagy megelégedésére szolgált
14       2,     20|          az ember, de pokolra is jut. S ha száz ember van egy
15       2,     22|    puskával van fedve; hogy alig jut száz emberre egy tiszt;
16       2,     23|         előrenyomul, már sikerre jut, midőn a másik rész visszavonulása
17       2,     30|      kézszorítást.~ ~- De hogyan jut ön be, polgártárs? Mert
18       2,     30|  oroszlánrésze annak a dandárnak jut, mely a várkertet fogja
19       2,     40|         kőszívű férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre,
20       2,     48| ezermillió. Akkor aztán nekem is jut egy kis komfort." ~ ~Azért
21       2,     49|         ember szerencsétlenségre jut, akkor senki sem akarja