Rész, Fejezet

 1       1,      4|       sörényük repült, orrlyukaik forró gőzt lövelltek elő. Az állati
 2       1,      4|          homlokaikról, most már a forró pára lövellt ki orrlyukaikon;
 3       1,     13|         fogadja őt, mindenkor egy forró öleléssel; hogy ismerősök
 4       1,     13|          égő arca, és arcán annak forró lehelete. Minő melegséget
 5       1,     15|          haragvó kapitányát a düh forró lázából egyszerre az ijedelem
 6       1,     15|           s a leányka hideg kezét forró homlokához szorítá.~ ~-
 7       1,     17|              És eszébe jutottak a forró csókok, az őrjöngő ölelések,
 8       1,     18|        nyergelni és lóra kapni! A forró puliszkát belecsavarintani
 9       2,     22|           a tajték, orrlyukaikból forró gőz lövell elő. Nem látnak
10       2,     23|     fölvert por, a körülfekvő lég forró volt a küzdők dühétől. E
11       2,     26|       izzó üveg, szerteszét rúgva forró cserepeit.~ ~Alfonsine felrettent.~ ~
12       2,     27|          fluidummal; belekóstol a forró ételekbe fa főzőkanállal,
13       2,     28|           fájdalma elenyészik, ha forró vízbe dugják.~ ~Szerencsésen
14       2,     33|          liszttel összekeverve és forró vízzel leöntve. Ami magában
15       2,     33|           csomag faggyúgyertyát a forró lébe belemártsa; amitől
16       2,     34|   Kétségbe kellett esni.~ ~Voltak forró képzelődésű emberek, akik
17       2,     34|          a Tisza melléki rónát.~ ~Forró nap volt, s a föld izzott,
18       2,     36|     láthatáron délibábot ringat a forró lég. Egy emelkedett domb,
19       2,     36|          Az is üdvözölt menedék a forró nyári ég alatt a kopár pusztán
20       2,     43| kalapácsokkal üti halántékait; ki forró pokollégbe mártja bele fejét,
21       2,     43|      szólt sem az üdvözlet, sem a forró kéz görcsszorítása.~ ~Alfonsine