Rész, Fejezet

  1       1,      1|             mintha mondaná annak: "Az én arcomat aztán jól találd!"~ ~
  2       1,      1|             Szemrehányás volt az.~ ~- Én rögtön jöttem - rebegé a
  3       1,      1|           sírni. Pedig tudja, hogy az én időm rövid.~ ~A nő összeszorította
  4       1,      1|               A természet folyama ez. Én hatvan perc múlva tehetetlen
  5       1,      1|              egész életét betöltendi. Én még halálom után is ura
  6       1,      1|               fiam, ki fölvált, midőn én porrá leszek. Írja ön, Marie,
  7       1,      1|           kezébe a kormányrudat, amit én elbocsátok kezemből. Adjon
  8       1,      1|          oktalan dölyf nem engedi. Az én fiam törjön utat mások előtt.
  9       1,      1|           fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom,
 10       1,      1|             tartani azt a művet, amit én alkottam. Egy diplomata -
 11       1,      1|              Nőm! Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem,
 12       1,      1|         Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem, én megidézem
 13       1,      1|               kérem, én kényszerítem, én megidézem önt, hogy cselekedje
 14       1,      1|            minden idege testemnek; de én e végküzdelemben nem gondolok
 15       1,      1|                Marie, ha tudná, ez az én kőszívem mit szenved! Nem.
 16       1,      1|               érzelgés, az idő rövid. Én nemsokára megtérek atyáimhoz,
 17       1,      1|          kiejté kezéből a tollat.~ ~- Én akarom azt - folytatá szigorúan
 18       1,      1|             nincs idő az ön sírására. Én sietek. Utam van. Úgy kell
 19       1,      1|               sem szűnt meg az lenni. Én nagyon szerettem önt. Hiszen
 20       1,      1|               nekem, meg fog ölni. És én itt haldoklom az ön oldala
 21       1,      1|            egy haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik napot
 22       1,      1|               érzés, ami gyönyörűség! Én elvállaltam azt. Lemondtam
 23       1,      1|          tiltakozott e szó ellen.~ ~- Én úgy akarom - szólt a férfi,
 24       1,      1|          Semmi érzelgés, semmi könny, én akarom, hogy ön ne sírjon.
 25       1,      1|             végső órámban meghagytam. Én itt leszek! Mindig itt leszek.~ ~
 26       1,      1|          irgalmas a túlvilágon, ahogy én fogadom és esküszöm előtted,
 27       1,      2|          harmóniákat betaníthasson.~ ~Én sok temetést láttam életemben.
 28       1,      2|     közönséges imádságos halottat; de én egynek a temetését sem tudnám
 29       1,      2|              mint a szegény emberé, s én nem emlékszem belőle egyébre.~ ~
 30       1,      2|           húsz év alatt.~ ~- Azt csak én tudom legjobban.~ ~- Méltóságos
 31       1,      2|          címerek és érdemrendek.~ ~Ó, én uram, légy irgalmas azokhoz,
 32       1,      2|             annak oltárait, melyen az én nevemnek áldozatai füstölögtek?«
 33       1,      3|           nincs idő.~ ~- Ide, ide! Az én helyemre, Zebulon! - kiáltának
 34       1,      3|           székbe.~ ~- De kinek székét én most itt elfoglalok?~ ~-
 35       1,      3|      asszisztenciát. - De pap székébe én nem ülöm le magamat. Én
 36       1,      3|               én nem ülöm le magamat. Én szent székbe le nem ülök.
 37       1,      3|              balneologiai passiot. Is én az alata elkistem mindenbül.
 38       1,      3|      könyeimel nem adakozhatam. Is ha én letem volna nagysagozs aszony,
 39       1,      4|               odajönni velem?~ ~- Nem én.~ ~- Hát a mennyországba?
 40       1,      4|          Leonin. - Ez a gyerek itt az én lelkemnek a fele: te meg
 41       1,      4|           vagyok.~ ~- Látod, pedig az én édesem kedvéért adhatnál
 42       1,      4|     début-szerepei közül.~ ~- De hisz én nem ismerem madame repertoárját.~ ~-
 43       1,      4|               Megyek haza.~ ~- Hiszen én is veled megyek. Nézheti
 44       1,      4|            haza. Veled megyek.~ ~- De én hazamegyek, Magyarországba.~ ~
 45       1,      4|               kereskedő.~ ~- Mindegy. Én utazom.~ ~- Hiszen utazol,
 46       1,      4|               ha menni akarsz, eredj. Én is segítek málházni. Mit
 47       1,      4|             maradsz itt tovább sem az én barátságomért, sem a cár
 48       1,      4|               tőlem ezt az amulettet. Én is anyámtól kaptam ezt,
 49       1,      4|                    Köszönöm, bajtárs, én nem hiszek az ereklyékben.
 50       1,      4|               az ereklyékben. Amikben én bízom: azok az én csillagaim.
 51       1,      4|             Amikben én bízom: azok az én csillagaim. S az én csillagaim
 52       1,      4|           azok az én csillagaim. S az én csillagaim szerető női szemek.~ ~
 53       1,      4|          Dnyeperre, mert ezen az úton én se Orsára, se Szmolenszkre
 54       1,      4|           merre menjünk!~ ~- Tudom is én! Csak egy kompasz volna
 55       1,      4|               új lyukakat a szíjadon. Én addig megvívok ezzel a négy
 56       1,      4|        barátja kezét. - Akkor vedd az én két pisztolyomat is.~ ~Ödön
 57       1,      4|           ölébe vette Ödön fejét.~ ~- Én tízezer rubel nélkül is
 58       1,      5|               Hja, nekem az nem kell, én szegény pap vagyok, nem
 59       1,      5|               meg ezeknek a kópéknak; én nem tudok németül, arra
 60       1,      5|             be a szobájába, páterkám; én egy negyedóra múlva visszajövök,
 61       1,      5|              várnak.~ ~- De kérem, az én dolgom még sietősebb - mondta
 62       1,      5|            hogy el ne szalassza. - Ha én csak belépek is ebbe a cifra
 63       1,      5|           Mégiscsak sietősebb lesz az én dolgom, páterkám - szabódék
 64       1,      5|               módon?~ ~- Hát elmondom én azt egészen, úgy, ahogy
 65       1,      5|              bizodalma támad hozzá.~ ~Én lelkipásztor vagyok egy
 66       1,      5|                ő nagy oligarcha volt, én pedig egy kicsit kuruc legény
 67       1,      5|         Prédikáció és búcsúztató után én mondék fölötte egy végső
 68       1,      5|            csendes hangon mondva:~ ~- Én nem ítélném önt el.~ ~-
 69       1,      5|     rezignációval mondá:~ ~- Különben én is ilyen voltam, mikor fiatal
 70       1,      5|     édesanyánktól kaptam levelet.~ ~- Én is.~ ~- Tudatja velem a
 71       1,      5|                 Ez nekem baj. Mert ha én most elkezdem a vígan költekezést,
 72       1,      5|        gyanítják, hogy úrfiskodik. Az én pályámon csak annak van
 73       1,      5|            hogy mit csináljak.~ ~- De én már tudom, hogy mit csináljak.
 74       1,      5|                   Tudod mit, Richárd? Én azért jöttem hozzád, hogy
 75       1,      5|          neked, amihez te nem értesz? Én biz azt a szívességet is
 76       1,      5|               elbolondítod a lyányát, én elbolondítom az anyját.~ ~-
 77       1,      5|               képeket csinált.~ ~- De én úgy tudom, hogy a kancellár
 78       1,      5|            nagy embereitekkel! Láttam én már mindenféle nagy embert -
 79       1,      5|         mindenféle pongyolában. Tudom én jól, hogy azok is úgy esznek,
 80       1,      5|            erősen dörmögé magában:~ ~"Én is csak ilyen voltam, mikor
 81       1,      6|      megtisztelték e címmel udvarlói. Én bizony nem tudom egész hitelességgel,
 82       1,      6|                 dörmögé az öreg. - Ha én fejemben nem tartanám, felit
 83       1,      6|             törülközőt.~ ~- De hát az én kérdésemre miért nem felelsz? -
 84       1,      6|          önbizalmasan mosolygott.~ ~- Én azt nem tapasztaltam.~ ~-
 85       1,      6|           vállát.~ ~- Magam sem tudom én.~ ~- Jobb lesz már nem diskurálni,
 86       1,      6|              urat majd transzportálom én, ha ki lesz pucolva. Odatalálunk
 87       1,      6|            magad vele! Jobban ismerem én ezeket itt, mint te. Az
 88       1,      6|           legnagyobb hódolattal fogom én magam kedves, szeretett
 89       1,      6|            szeretett anyádnak átadni. Én személyesen.~ ~- No iszen
 90       1,      6|              megbízásban, mert hiszen én sem adtam neked a kézcsókot
 91       1,      6|          addig helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem folytatásában,
 92       1,      6|                Adieu, kedves Richárd. Én még az éjjel utazom. Adieu.
 93       1,      6|             éjfélben érkezem is. S ha én szóltam vele, ő hívatni
 94       1,      6|             Rideghváry.~ ~- Nem bánom én, ha Melegváry is.~ ~- Családunknak
 95       1,      6|         láthattál odahaza.~ ~- Ej, ha én minden fizázsra emlékezném,
 96       1,      6|         katonaiskolába felhoztak. Biz én nem rajzoltam le az albumomba
 97       1,      6|             igen nevezetes ember.~ ~- Én megengedem neki.~ ~- Ez
 98       1,      6|          büfébe érkezve -, ott van az én cicuskám, csakugyan rumot
 99       1,      6|          érzett.~ ~- Edit kisasszony, én bocsánatát kérem. De hát
100       1,      6|         valakivel, s levágatom ezt az én rossz kezemet tőbül. No,
101       1,      6|                hogy levágassam ezt az én bűnös kezemet, amely önt
102       1,      7|                   Haha! A bakfis!~ ~- Én azt mondtam neki, az övé
103       1,      7|        magáról, hogy szép?~ ~- Afelől én is igyekeztem őt felvilágosítani,
104       1,      7|           Milyen különös volna az, ha én asszony volnék." És azóta
105       1,      7|               ez mind jól van így; de én sokszor rajtakapom, hogy
106       1,      7|               hozzá pár szót. Ismerem én már ezt.~ ~- Szegény kis
107       1,      7|       felöltönyt a fogason.~ ~- Talán én vagyok megint a legelső? -
108       1,      7|       főajtónak második kulcsa, azzal én majd kibocsátom önt.~ ~A
109       1,      7|             Tudja-e ön, mire gondolok én most e percben?~ ~Úgy tetszett,
110       1,      7|          gondolja most magában, hogy "én ennek a leánynak egyszer
111       1,      7|          monda Richárd -: "Asszonyom, én öntül nőül kérem Editet;
112       1,      7|           bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal."~ ~És
113       1,      7|              tépve -, most majd jövök én az enyimmel.~ ~ ~ ~
114       1,      8|                Már hiszen megkövetem, én is voltam ifjú legény, nekem
115       1,      8|           azután megcsalt a szeretőm, én nem dobtam a gyöngyös dohányzacskóm
116       1,      8|             Csak nem vágta be kend az én képemet is a zsidónál?~ ~
117       1,      8|               hogy vesse a tűzre.~ ~- Én meg azt értettem alatta,
118       1,      8|           vissza a Salamon!~ ~- De ha én akarom.~ ~Pál úr odaállt
119       1,      8|               zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus,
120       1,      8|                De hát hogyne ismerném én kapitány urat? Nagyon jól
121       1,      8|             ide hozott eladás végett. Én azt a képet nem szándékoztam
122       1,      8|           zsibvásárra küldeni.~ ~- Ó, én tudom azt nagyon jól - felelt
123       1,      8|               beszélni. Az nem eladó. Én azt meg akarom semmisíteni.~ ~
124       1,      8|          harag nem egészséges. Hiszen én erővel el nem foglalom a
125       1,      8|           úrtól. Hanem hát hol van az én képem? - sürgölé a dolgot
126       1,      8|              sürgetés? Hát elszaladok én innen? Hát nem enged magának
127       1,      8|               suttogá:~ ~- Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét
128       1,      8|            szegére.~ ~- Meg tudnám ám én azt is szerezni. Ó, én mindennek
129       1,      8|             ám én azt is szerezni. Ó, én mindennek tudom a módját.
130       1,      8|            Jól van, jól, kapitány úr. Én nem tudakozódom. Nem kérdezek
131       1,      8|             tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk abba.
132       1,      8|     csörömpölni a kardjával? Hát hisz én nem mondtam, hogy adja ide
133       1,      8|            Ezer mennykő! Hiszen ez az én arcképem!~ ~- He, hüm! Az
134       1,      8|            szőrért. Küldje ön haza az én arcképemet; s aztán, nem
135       1,      8|           magát, Salamon azzal beéri. Én, kifacsarni? Nem vagyok
136       1,      8|                kifacsarni? Nem vagyok én csaló. Lássa, kapitány úr,
137       1,      8|             forint! Hisz nem kínáltam én rongyos öt forintot önnek;
138       1,      8|       kapitány úrnak, ráfizetne, hogy én is legalább egy kis pénzt
139       1,      8|            volt sértve.~ ~- Ah, uram. Én nem hazudom soha. Crivelli-penge,
140       1,      8|               kardot -, hanem mármost én csinálok vele valami produkciót.
141       1,      8|              felett! Ez volt a vágás! Én, ha egy narancsot elvágok
142       1,      8|         mindkét kezével a zsibárus. - Én megmondtam, hogy tizenöt
143       1,      8|           akkor legyen öné, vigye el. Én ilyen karddal egy házban
144       1,      8|              képet már elcseréltük az én saját arcképemért.~ ~- No,
145       1,      8|           arra szükségem, annak, akit én elveszek, nem kellenek cifra
146       1,      8|           maradjon ön olyan, amilyen. Én nem avatkozom az ön dolgaiba,
147       1,      8|               utcában, a Nro 3 alatt. Én azt mondom önnek, hogy becsületes
148       1,      9|          érted mindent kész tenni. Az én családi gyászom okozója
149       1,      9|          menni, mihez akarsz kezdeni? Én segélyedre leszek minden
150       1,      9|               lenni? Számíthatsz rám. Én biztosítom megélhetésedet.~ ~-
151       1,      9|           másutt új élet várhat reád. Én le akarom róni magamról
152       1,      9|            magadnak, amilyent akarsz. Én megveszem tőled atyád házát,
153       1,      9|        elszakíthatatlanul. Aki ezt az én ujjamra fűzte, azt mondta
154       1,      9|              azt mondta akkor nekem: "Én elmegyek most a világba,
155       1,      9|              a fiamat? Hiszed-e, hogy én is szeretem őt? Valamelyikünknek
156       1,      9|            ilyen eltiport féreg, mint én, nem hiheti, hogy innen
157       1,      9|           úrnő felsóhajtva -, hisz az én arcom olyan hideg, s az
158       1,      9|               arcom olyan hideg, s az én szavam olyan visszataszító.
159       1,      9|               hihetnéd el nekem, hogy én téged boldoggá akarlak tenni?
160       1,      9|             járó-kelő szoborról, mint én, hogy az valaki iránt érezni
161       1,      9|               érezni is tudjon? Hanem én meg foglak győzni téged.
162       1,      9|              meg foglak győzni téged. Én le foglak győzni téged,
163       1,      9|       elismered, hogy a diadalmas fél én vagyok. Ülj mellém!~ ~Az
164       1,      9|                Ah, dehogynem! Mutasd! Én csak ismerem tán fiam írását.
165       1,      9|              is gyöngébb vagy. Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem
166       1,      9|               Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem azt, amit te.~ ~
167       1,      9|      vigasztalá.~ ~- Ne sírj! Mármost én fogom neked olvasni tovább
168       1,      9|              tovább a levelet. Látod, én nem könnyezek. Én sokáig
169       1,      9|              Látod, én nem könnyezek. Én sokáig tanultam, hogyan
170       1,     10|          hátán.~ ~- Párducbőr? Jérum! Én még sohasem láttam párducot.~ ~
171       1,     10|    összejövetelt. S te nem tudod, sem én, mi lesz ez összejövetel
172       1,     10|                   Honnan hiszed, hogy én tudom?~ ~- Leveledből sejtem,
173       1,     10|               te azt kívánod, hogy az én vállaim törjenek le alatta,
174       1,     10|              törjenek le alatta, hogy én feleljek meg e tehernek?~ ~-
175       1,     10|              teneked parancs az, amit én akarok?~ ~- Anyám, te jól
176       1,     10|           megmondom neked, hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak
177       1,     10|            apai, anyai örökség nálam. Én nem panaszkodom. Én hallgatok.
178       1,     10|            nálam. Én nem panaszkodom. Én hallgatok. Te tudod, mit
179       1,     10|           Tudod, hogy "nem".~ ~- S ha én már találtam volna is számodra
180       1,     10|        egymást föl ne keresse?~ ~- Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~
181       1,     10|                    Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~Baradlayné
182       1,     11|           éjjel haza is érkezett. Ezt én mind legelső kútforrásból
183       1,     11|      Méltóságos baratom uram, hallod, én igen sok idegen abrazatot
184       1,     11|              neki malleus magam! Majd én odaütök...~ ~De nem mondhatta
185       1,     11|     Világosnál nézik az asszonyfélét. Én nem bánom, menjünk fáklyával;
186       1,     11|             míg a szemeinkkel látunk. Én nem iszom itt hiába - a
187       1,     11|            magam és jegyesem nevében. Én a nemességet csak a szívekben
188       1,     11|           engem elcsapnak.~ ~- Hát az én diurnumom mármost ki adja
189       1,     11|               semmi prófétának. Pedig én magamban is van látnoki
190       1,     12|       jobbágyot felszabaditunk, akkor én menjek kapálni mind az öt
191       1,     12|           kisasszonyommal magam? - Ha én parasztnak születtem volna,
192       1,     12|              ember nemesembernek? Hát én mért nem születtem grófnak?
193       1,     12|               nem ért, ugye? Aj! Akor én izs tudnam lenni liberalis.
194       1,     12|           gyűlés szenvedélyessé vált. Én élek elnöki jogommal, s
195       1,     12|       feloszlatásának ellenszegülnek, én fegyveres erővel fogom önöket
196       1,     12|           önöket szétoszlatni.~ ~("De én elébb hadd megyek ki" -
197       1,     12|        várjatok további parancsra; ha én foglak híni, akkor jöjjetek.~ ~
198       1,     12|         elképedve bámult fel reá.~ ~- Én önt felelőssé teszem ez
199       1,     12|         baljába kapta át kardját.~ ~- Én! Önt!~ ~És azzal megfogva
200       1,     12|             ön el e helyet! E szék az én őseim széke. Ön ebbe a főispán
201       1,     13|               népre lőni.~ ~- De hát, én istenem, mi lesz akkor mibelőlünk?~ ~-
202       1,     13|            értesítsem a történtekről. Én részemről azt hiszem, hogy
203       1,     13|          vállvonogatással felelt:~ ~- Én mindenesetre sietek dolgom
204       1,     13|      agyonverik.~ ~- Több eszem lesz. Én fogom legjobban kiabálni,
205       1,     13|  torlaszviadalt várhatunk.~ ~- De isz én tudom, hogy nem várom -
206       1,     13|             dörmögé az élelmező úr. - Én odábbállok.~ ~A többiek
207       1,     13|              a sokszögletű úrtól.~ ~- Én? Sehová! Maradok Bécsben.
208       1,     13|               meddig tart ez a rumli. Én nem szeretném, ha azt abban
209       1,     13|        kellene végigvárnom. Megmentem én a nagyságos urat, úgy, hogy
210       1,     13|               lőttek agyon...~ ~- Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba?~ ~-
211       1,     13|              pamlagra.~ ~- Ó, be unom én már az egész világot!~ ~ ~ ~
212       1,     14|      megszorítá a nyújtott kezet.~ ~- Én Goldner Fritz vagyok - szólt
213       1,     14|             így egyedül? Teringettét, én három nap óta háromszázad
214       1,     14|             meg a barikádokon.~ ~- Az én öcsémmel? Jenővel? A barikádokon?~ ~-
215       1,     14|      letakarni. Jenő is ide fog jőni. Én, úgy látszik, legrövidebb
216       1,     14| összeütközésre! Kerüljük a vérontást. Én megkísértem a nép szívéhez
217       1,     14|           tudsz; mert bizony mindjárt én fogok velük beszélni. Én
218       1,     14|              én fogok velük beszélni. Én tudok.~ ~- Nehéz a helyzet -
219       1,     14|               Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek versekben beszélni,
220       1,     14|     megnevettesd a publikumodat, mert én majd meg találom őt ríkatni.~ ~
221       1,     14|             te, beszélj az apácákkal. Én addig itt maradok Mausmannnal,
222       1,     14|              beszélj a testvéreiddel, én majd addig beszélek a nénéimmel.~ ~
223       1,     14|               rendelkezik velem, vagy én rendelkezem önnel; s erre
224       1,     14|           kardom, ha te nem volnál az én utolsó, egyetlen jó barátom,
225       1,     15|          Mausmann - szól a félkezű -, én azt hiszem, hogy holnap,
226       1,     15|           polizeiwidrig.~ ~- Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom. ~ ~-
227       1,     15|            szerelmemet sajnálom. ~ ~- Én meg örülök, hogy nincsen
228       1,     15|                 Akármi legyek.~ ~- Ha én elesem itt ehelyütt.~ ~-
229       1,     15|           Fritz névjegyére e szókat: "Én önt szerettem, adieu."~ ~
230       1,     15|              Te, Fritz, tudod-é, hogy én most mit gondolok?~ ~- Én
231       1,     15|             én most mit gondolok?~ ~- Én is rímet mondjak rá?~ ~-
232       1,     15|                 Jó kémeik vannak.~ ~- Én azt hiszem, ezek a Plankenhorsték
233       1,     15|             zavargásai ellen.~ ~- No, én csak azt mondom teneked,
234       1,     15|            lesz az, barátom. ~ ~- Már én azt nem látom - mondá rá
235       1,     15|          Alfonsine-t. No, majd mondok én ma neki újdonságokat, amikkel
236       1,     15|               akarta előzni.~ ~- Majd én megyek.~ ~- Csak maradjon
237       1,     15|              előttem az egész tervet. Én aggodalmamat fejeztem ki
238       1,     15|               megölve. Nekem mindegy. Én nem kívánom neki éppen a
239       1,     15|             úgy megijedtem öntül.~ ~- Én még jobban magátul. Mit
240       1,     15|         asszonyom, a sír arája vagyok én, a kripták és templomfalak
241       1,     15|         honnan tudod te mindezt? Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok?
242       1,     15|              Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richárdot
243       1,     15|    összetörjék lelkemet. Ó, mit tudom én, miért akarnak engemet összezúzni,
244       1,     15|            hogy már halott vagyok; de én kicsúsztam kezeik közül;
245       1,     15|          beszéljünk nyugodtan. Látod, én nyugodt vagyok. Tehát azt
246       1,     15|             melyikünket hogyan hínak? Én vagyok a nagyságos asszonynak
247       1,     15|              mindig kreuzfidél, ahogy én. Csak engem kell utánozni.
248       1,     15|          legyen annak a katonának, ha én a lerehenfeldi káposztáskerteken
249       1,     15|           Majd mindjárt nem reszketek én, Frau Mám, csak adjon ide
250       1,     15|       hírlapot! Ki teszi azt?~ ~- Hát én azt sem tudom, hogy mi az
251       1,     15|             hogy mi az a hírlap! Hisz én nem tudok olvasni.~ ~- Hazudsz!
252       1,     15|             jelszóval? Hát van itt az én jelszavamon kívül még valakinek
253       1,     15|           megmondta, hogy mit kívánok én tőled. Még ezelőtt egy órával
254       1,     15|               homlokához szorítá.~ ~- Én választottam, fiam.~ ~-
255       1,     15|          semmit, hanem futott.~ ~- Az én kockám el van vetve - szólt
256       1,     15|              vész lesz minden ponton. Én most már rögtön indulok,
257       1,     15|           tagadólag inte fejével.~ ~- Én, fiam, ismét visszamegyek
258       1,     15|               van abban a városban, s én visszamegyek érte; ha tűzbe-lángba
259       1,     15|            anyám, milyen törpe vagyok én veled szemközt!~ ~És azután
260       1,     15|       visszakísér engem a kolostorig. Én oda visszatérek. Ne aggódjék
261       1,     15|              vagy elmenni a Kanaánba? Én azt jeleztem, jönnek.~ ~
262       1,     15|             Baradlay-ház kapujában az én térdem lesz az, ahova lábadat
263       1,     15|             Akkor már meg is szöktek. Én magam nyitottam nekik utat,
264       1,     16|         győztes, azt mondhassák: "Nem én vagyok az!"~ ~Az ágyúdörejnek,
265       1,     16|             neki utolsó leheletével: "Én önt szerettem."~ ~Minden
266       1,     16|          susogja:~ ~"Goldner van itt! Én vagyok! Frigyes, a félkezű
267       1,     17|         tovább nem maradhat itten. Ó, én tudom, mi ennek a vége!
268       1,     17|       szenvedélyesebben szólt:~ ~- De én nem engedem magamat tőled
269       1,     17|            magamat tőled elszakítani; én tied maradok, tied örökké;
270       1,     17|               ön eszénél, látja, hogy én elvesztém az enyimet. Ki
271       1,     17|      fejlődött Alfonsine és közöttem. Én e viszonyt sorsom alapjának
272       1,     17|           Micsoda ön most, kérem?~ ~- Én? Semmi.~ ~- Ezt akartam
273       1,     17|        engesztelhetetlenül gyűlölnek. Én pedig arra nem vagyok elég
274       1,     17|              ajánlott összeköttetést. Én nem tűzök ön elé hétesztendei
275       1,     17|          láthatatlan emberek sorából, én fogom önt legelőször üdvözölni.
276       1,     17|             rendeltelek volna, miután én most még vendéglőben lakom,
277       1,     17|       megmentettem a felbontástól. Az én szavamra ideadták, hogy
278       1,     17|        Meggyőződéseink különböztek, s én tisztelem az ellenkező meggyőződéseket.
279       1,     17|             de nem gyűlöljük egymást. Én azért meg nem feledkezem
280       1,     17|        felhozni. Azokat vesd össze az én szavaimmal, s aszerint határozz.
281       1,     17|            vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul
282       1,     17|            neki:~ ~"A holnap itt van, én is itt vagyok. Vagyok már
283       1,     17|               holnap, íme, itt van, s én vagyok már valami.~ ~Szavainak
284       1,     17|              ha tudattad volna velem, én mehettem volna oda, ahol
285       1,     17|      parancsoltál velem?~ ~- Ó, fiam, én nem parancsolok. Én nem
286       1,     17|             fiam, én nem parancsolok. Én nem tanultam azt. Könyörögni
287       1,     17|         vágyaid közé áll. Nem akarlak én lebeszélni semmiről, amit
288       1,     17|          azoknak még nincsen vége. Ó, én nem vagyok más, mint egy
289       1,     17|            jobbat akarnak veled, mint én. Én elvesztenélek, ők megmentenek.
290       1,     17|               akarnak veled, mint én. Én elvesztenélek, ők megmentenek.
291       1,     17|        elvesztenélek, ők megmentenek. Én sötét, zord, örömtelen életet
292       1,     17|                Jobban szeretnek, mint én. Nem versengek velük. Nem,
293       1,     17|           fiam, el ne felejtkezzél az én kérésemről. Lásd, én siettem
294       1,     17|               az én kérésemről. Lásd, én siettem hozzád a legelső
295       1,     17|               borult anyja ölébe.~ ~- Én nem indulok el azon az úton.~ ~
296       1,     17|        maradsz. Vigasztalónk leszesz. Én azt akarom, hogy te élj;
297       1,     17|              azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog
298       1,     17|                megengeded nekem, hogy én azt remélhessem, hogy te
299       1,     17|          számomra.~ ~- S hiszed, hogy én e kézbül elfogadok valamit?~ ~
300       1,     17|           köpenyedet, fiam! Elviszlek én magammal úgy, hogy emberi
301       1,     18|         tudjátok magatok is, de azért én is elmondom, hogy amit csak
302       1,     18|       elfognak bennünket, főbe lőnek. Én tehát nem mondom senkinek,
303       1,     18|              és megtesz mindent, amit én parancsolok, zúgolódás,
304       1,     18|             hír a táborból?~ ~- Mikor én eljöttem, a vasasok felkerekedtek,
305       1,     18|        bennünket kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam, hogy nekünk
306       1,     18|           kezembe az élteteket, amint én az enyimet a tietekbe adom.
307       1,     18|                    No, kapitány uram, én ma leszolgáltam a purgatóriumból
308       1,     18|                    Csak fogadjátok az én parancsomat - monda Richárd -,
309       1,     18|            mintha mondta volna: "Majd én betakarlak benneteket. "~ ~-
310       1,     18|              Út van, uram, s ha kell, én elvezetlek rajta, míg más
311       1,     18|           bennem, jöjjön utánam, hisz én megyek elöl!~ ~A hüvelybe
312       1,     18|             kérdezi: "Mit kerestek az én országomban?"~ ~És meg kell
313       1,     18|           nagyot sóhajta utána.~ ~"Ó, én uram teremtőm mi következik
314       2,     20|              nem neked való. Köszönöm én a nagyságos asszonyt meg
315       2,     20|                mert mindig utazol; de én látom, mert itthon vagyok.
316       2,     20|              Utoljára ott meglőnek, s én magamra maradok ezzel a
317       2,     20|           politika.~ ~- Mit nem értek én? - pattant fel Anna asszony. -
318       2,     20|              mi a magas politika, hát én is tudom, hogy mi a magas
319       2,     20|          arccal Anna úrhölgy.~ ~- Hát én meg is mondom - szólt Zebulon
320       2,     20|              liberalis, patriota. Hát én micsináljam iteneg egy magamban?
321       2,     20|              dolog haladékot nem tűr. Én még az éjjel kiadtam a rendeletet
322       2,     20|             mit fekszik rá a német az én szalmámra?~ ~Erre Zebulon
323       2,     20|             mindig oda kerülnek, ahol én megtelepszem a gulyával;
324       2,     20|        ellenségével magunk is. Voltam én már különb csetepatéban
325       2,     20|               helye most is, ni. Majd én mutatom meg, hogy hogyan
326       2,     20|            elbánni a svalizsérrel! Ha én kieresztem ezt a drótos
327       2,     20|                   Kedves barátocskám, én már öregember vagyok. Beteges
328       2,     20|      verekedni kell? Hat lovat akarok én elvenni a svalizsértól,
329       2,     21|             Amint a nagy futás közben én a csapatommal szemközt jövök
330       2,     22|          Bezzeg mi történt? Odavagyok én már. Végem van már nekem
331       2,     22|                 Hja, az ökrök? Hát ha én azt tudnám!~ ~- De az ég
332       2,     22|         barátom - szólt hozzá Ödön -, én önt olyan védett helyzetbe
333       2,     22|            kérem átossággal, elmondom én azt egészen úgy, ahogy történt.
334       2,     22|               odább?~ ~- Nem tudhatom én azt, kérem alássan, mert
335       2,     22|                nemes Boksa Gergely az én nevem.~ ~- Annál jobb rád
336       2,     22|              nemesember volt! Soha az én testemet bot nem érte teljes
337       2,     22|           megőrzi! Tűzbe-vízbe megyek én az úrért. Majd megmutatom
338       2,     22|             az úrért. Majd megmutatom én, hogy mit tudok én, csak
339       2,     22|         megmutatom én, hogy mit tudok én, csak kerüljön arra a sor!
340       2,     22|           esni, amilyen igaz, hogy az én nevem nemes Boksa Gergő!~ ~
341       2,     22|             rám bízni. Ez már majd az én tudományom lesz. Ha én kieresztem
342       2,     22|             az én tudományom lesz. Ha én kieresztem a karikásomat,
343       2,     22|            tudom, hogy visszafordítom én valamennyit egyben!~ ~-
344       2,     22|           várjon, mindjárt itt leszek én ebben a nyomban!~ ~Az ezredes
345       2,     22|         tanyán tűrni a honvédet. "Míg én a lovamat tisztítom, ez
346       2,     22|           lefekszik az ágyra, s mikor én fáradtan bejövök, engem
347       2,     22|               magad", gyere birkózni! Én ötvenet kaptam, egész éjjel
348       2,     24|               és magister chirurgiae. Én vettelek gondjaim alá, s
349       2,     24|             egyet. Ki van egyenlítve. Én befejeztem a számadásomat.
350       2,     24|               Nekem van egy fiam, kit én sohasem láttam, s már nem
351       2,     24|               akárhány kérője akadt. "Én megtiltom neked, hogy férjhez
352       2,     24|          hozzá sem ő, sem más.~ ~- De én mégis rátaláltam. Éveket
353       2,     24|           hogy te elmégy odáig, ahova én már el nem jutok.~ ~Richárd
354       2,     24|              a ti kormányotoknak. Oda én nem mehettem. De megtudtam,
355       2,     24|               meg ne haljon éhen.~ ~- Én fel fogom őt keresni, és
356       2,     24|               ne tudja meg soha, hogy én ki voltam. Szegény katona
357       2,     24|           Légy nyugodt, Ottó bajtárs! Én fogadom neked, hogy úgy
358       2,     24|          neked is, ha így jársz, mint én, vonaglani, nyavalygani,
359       2,     24|               a sírnak van joga, hova én lemegyek.~ ~Richárd ünnepélyes
360       2,     25|               Jenőt.~ ~- Jó az a kép, én tudom, hogy találva van.~ ~-
361       2,     25|          tudom, hogy találva van.~ ~- Én tudom, hogy nem jó. És annak
362       2,     25|            milyen veszélyben lehet, s én nem akarom ezt a kifejezést
363       2,     25|       ábécével Arankának.~ ~- Ó, abba én rögtön beletanulok. És aztán
364       2,     25|               titeket küldtelek volna én koldulni a világba?"~ ~Pedig
365       2,     25|          téged... Téged sem, ugye?... Én hoztam őket ide... Meg kell
366       2,     25|              Minden seb azt mondaná: "Én apellálok a mindent tudó
367       2,     25|             mindent tudó Istenre!"... Én nem félek előtte megjelenni...
368       2,     25|              előtte megjelenni... Hát én nem apellálhatok-e oda?...
369       2,     25|         feléhez.~ ~- Azt hiszed, hogy én félek itten egyedül magamban;
370       2,     25|             Egymás szeme közé nézünk: én és a halál... Aki megretten
371       2,     25|             mindenütt az égben jár... Én nem félek attól, hogy ezt
372       2,     25|              élő halott, egy nulla... Én tettem mindezt... Én vittem
373       2,     25|                  Én tettem mindezt... Én vittem őket oda, ahol vannak...
374       2,     25|             végzetet megfordította az én kezem... Lehet, hogy elvesznek
375       2,     25|             mint a rossz diadalban... Én adtam nekik az életet, az
376       2,     25|             adtam nekik az életet, az én tejemet szopták; meghalhatnak
377       2,     25|              szopták; meghalhatnak az én lelkemmel egyesülve; de
378       2,     25|             nem volt szabad élniök az én lelkemmel ellenséges éltet...~ ~
379       2,     25|         mosolygó főre süssön a nap... Én akartam... Látod? Nemcsak
380       2,     25|             nemcsak szenvedést tudtam én előidézni a sors titkaiból,
381       2,     25|           Isten végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató imádságom...
382       2,     25|                s akarom, hogy aludjam én is!~ ~A holdfény is elhagyta
383       2,     25|           legnehezebb parancsolat:~ ~"Én akarom, hogy aludjam!"~ ~
384       2,     26|               mint félni, csak ön meg én! Ön látott engem. Ön tud
385       2,     26|             elfogyott, gondoljon rám. Én önnek egy kölcsönadott pokollal
386       2,     26|              a földön tíz esztendeig! Én gyűlölöm a hazámat! Tudja
387       2,     26|               Tudja ön, mit tesz az: "én gyűlölöm a hazámat"! Minden
388       2,     26|         tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda.
389       2,     26|             ott még, ahova te mentél? Én ott sem fogok feledni. Jaj
390       2,     26|             tőlem alhatni a sírban, s én nem fogok tőled alhatni
391       2,     26|            egész pokolnál több vagyok én, tele ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~
392       2,     26|       tekintetével felelt vissza:~ ~- Én nem beszélek többet az Istennel!
393       2,     26|          beszélek többet az Istennel! Én nem imádkozom többet soha.~ ~
394       2,     26|               hogy ön keresztyén.~ ~- Én nem vagyok többé keresztyén!~ ~-
395       2,     26|         Gondolja meg, hogy ön nő.~ ~- Én nem vagyok többé nő! Az
396       2,     26|           akit te szeretsz, azt, akit én szerettem! Megölöm én azt,
397       2,     26|            akit én szerettem! Megölöm én azt, akit te szeretsz!~ ~
398       2,     26|            olyan nyomorult légy, mint én. Akarom, hogy tudd meg,
399       2,     26|               milyen nyomorult vagyok én. Akkor aztán gondolkozzál
400       2,     26|           elkárhozva föltámasztottak, én ördögük fogok nekik lenni.
401       2,     26|          láttál, az a sötétség már az én lelkem előtt meg van népesülve.
402       2,     26|          kedvesem fejével, úgy foglak én is tégedet megajándékozni
403       2,     27|        akartam beszélni coram femina, én csakugyan itt maradok, amíg
404       2,     27|              nagy dolgot cselekedtem. Én vezettem hadsereget kassai
405       2,     27|               vadászaton legyek, ahol én leszek nyúl. Elfogták tülem
406       2,     27|            ismerheti ram. Jol van. Is én ot hordtam regel nigy oratul
407       2,     27|           senki; mert ez a falu, ahol én lakom, még a mappára sincs
408       2,     27|        megbizonyodjam felőle, hogy az én falumat még a mappacsináló
409       2,     27|              Elmúlik, elmúlik. De hát én hová múlok?~ ~- Mondtam
410       2,     27|             mindenütt.~ ~- Eltagadod. Én adok neked bizonyítványt,
411       2,     27|          kezükbe. Látnak belüle, hogy én voltam totumfac! S úgy elitilnek,
412       2,     27|        akasztjuk magunkat.~ ~- Hiszen én nem teszem azt meg magamnak;
413       2,     27|            oda is ember kell".~ ~- De én szeretnim nem lenni olyan
414       2,     27|         miközülünk, olyan úrnak, mint én, ellensig csak egy haja
415       2,     27|              félreült Szalmásra. - Az én fejem asszekurálva van duplán.
416       2,     27|            már a komámnak is mondtam, én most éppen csak azért járok
417       2,     27|         plajbász. Ezzel a plajbásszal én utalványozhatom egymillió
418       2,     27|           Kasszánál kifizetik. Akinek én egy írást adom nevemmel,
419       2,     27|               De micsoda ember vagyok én most! Ahol vagyok, ott minden
420       2,     27|             belőle:~ ~Kedves baratom. Én itt egy éjjel sem maradok
421       2,     27|        megálgya tigedet, felesigedet. Én tartozok hazanak iletemel;
422       2,     28|        bolondozzunk egymással! Hiszen én nem akarom magát bántani;
423       2,     28|           engem. Maga azt hiszi, hogy én akarom elfogni magát; én
424       2,     28|              én akarom elfogni magát; én meg azt hittem, hogy maga
425       2,     28|            maga akarja elfogni engem. Én szaladok maga elől, maga
426       2,     28|              kell elhinni. Nem bántok én senkit; csak engem hagyjanak
427       2,     28|          ismerősök? Maga is jó ember, én is jó ember vagyok. Inkább
428       2,     28|             Maga odaát van "azoknál", én meg ideát vagyok "ezeknél".
429       2,     28|             baja talál lenni ezeknél, én segíthetek a maga baján.
430       2,     28|          elrontanunk rigi barátságot. Én nem elrontottam. Hiszen
431       2,     28|               maga menni. Mert tudja, én magát nagyon szeretem; sokszor
432       2,     28|             járóföldre.~ ~- No, akkor én leülöm ide az útfélre, és
433       2,     28|                Felfedezhetek magamat. Én vagyok az a kormánybiztos
434       2,     28|               magában Zebulon -, hogy én tisztelkedni menjek valaha
435       2,     28|              No, köszönök alazatosan. Én azóta mindig szaladok, mint
436       2,     28|            itt, holnap amott!~ ~- No, én egy óráig sem voltam amott -
437       2,     28|               az ellenséggel.~ ~- No, én csak egy szót sem szólam
438       2,     28|          egyet, küldi oda?~ ~- Küldöm én! Ha a szentek fia is! Elég
439       2,     28|                 Hát tudja az úr, hogy én Szalmást kergettem?~ ~-
440       2,     28|              úr!) Szalmást? Nem bánom én, csak kergessen őtet tovább
441       2,     28|            csizmatalpába is bevarrva. Én ott is rátaláltam.~ ~Zebulonnak
442       2,     28|         vigyem az urat?~ ~- Nem bánom én, akárhová, csak Debrecenbe
443       2,     28|             többet. No, majd elviszem én az urat úgy, hogy semmi
444       2,     28|            hogy hova megy.~ ~- Vittem én már oda egy urat, aki a
445       2,     28|   lengyelekért ment. Majd elszállítom én az urat is olyan félreeső
446       2,     28|            Eperjesre uraságod maga az én nevemmel, és írassa le magát
447       2,     28|              magát az útlevélben.~ ~- Én menjek be? Tisztelendő úr
448       2,     28|         versét:~ ~"Inkább ragadjon az én nyelvem az ínyemhez!"~ ~
449       2,     29|           házban kell lakni, s akivel én még ez órában akarok beszélni.~ ~-
450       2,     29|                   Hát mi tetszik?~ ~- Én egy asszonyságot keresek,
451       2,     30|          engem valaki arcul ütne, azt én kihívnám; vagy megölne,
452       2,     30|               újra vívni mennénk, azt én késsel, hurokkal, ököllel
453       2,     30|             ellenem kihúzod kardodat, én az enyimmel leányod, nőd,
454       2,     30|               szállt.~ ~Mikor május 4-én az első ágyúszó megzendült,
455       2,     30|            azt még nem tudtam.~ ~- De én tudom. Annak fizikai okai
456       2,     30|              víznél igen nagy. Jártam én iskolába!~ ~Két óra múlva
457       2,     30|            nekem kétszáz forint, mert én azt megteszem barátságbul.~ ~
458       2,     30|         zöldséggel, vajjal. Azok közé én is elvegyülök.~ ~- Jól van!
459       2,     30|              se. Hanem azért kiveszem én azokbul, amit kell.~ ~-
460       2,     30|                   Éppen azért keresem én azt a gyermeket, mert az
461       2,     30|             lőni fognak bennünket. Ó, én ismerem őket. Az olasz heves
462       2,     30|               szólni?~ ~- Csak félig. Én megtettem hozzá a kérdést,
463       2,     30|              hogy azt a cédulát, amit én írtam hozzá, megkapta; de
464       2,     30|        egymást le nem küzdhették.~ ~- Én azt mondom, hozzá kell kezdenünk! -
465       2,     30|                 Ödön felelt neki.~ ~- Én is tanulmányoztam mindezt,
466       2,     30|              ellenség ijedelmét pedig én nem szoktam stratégiai számításokba
467       2,     30|        többiek mind odábbmegyünk.~ ~- Én azért maradtam itt ülve -
468       2,     30|               szállítására.~ ~Május 9-én éjjel az összes budai ostromlövegek
469       2,     30|            Pesten sokszor megfordult. Én tudtam, hogy kém. Egyszer
470       2,     30|              megint itt van a várban. Én ráismertem. Pedig rövidre
471       2,     30|         megkapom. S jaj a fejének, ha én még egyszer megkapom. Hanem
472       2,     31|         általános rohamra.~ ~Május 21-én éjfélkor áltámadás lesz
473       2,     31|               Ödön.~ ~- Nem nézegetem én azt - felelt félvállról
474       2,     31|      ostromolni a várkerti bástyákat. Én besoroztattam magamat azok
475       2,     31|              kettőnk között a párbaj. Én a lábtón, te a kerten át.
476       2,     31|                  Hohó! Patrónus uram! Én is itt vagyok!~ ~A hangról
477       2,     31|               hogy ön előttem menjen. Én kapitány vagyok, ön csak
478       2,     31|            veled! Ma még találkozunk. Én sietek a Bécsi-kapuhoz,
479       2,     31|               vagytok már győzve.~ ~- Én még nem.~ ~- Biztosítom
480       2,     31|         életedet, ha velem jössz.~ ~- Én pedig biztosítom halálodat,
481       2,     32|               a kórházi üszög.~ ~- De én nem bánom, ha a fekete halál
482       2,     32|           mégsem kapott el. Nem félek én a levegőtől.~ ~- De hát
483       2,     32|                    Kaszáné asszonyom. Én egy gyermeket keresek önnél,
484       2,     32|               a tisztaszobába!~ ~- De én is oda akarok menni hozzá.
485       2,     32|               oda akarok menni hozzá. Én azt a gyermeket magammal
486       2,     32|           betegnek nem jó vizet adni. Én sohasem hagyom inni a beteg
487       2,     32|                 Hallja maga, Kaszáné, én most csak azt sajnálom,
488       2,     33|                         EPHIALTÉSZ~ ~"Én gyűlölöm a hazámat!"~ ~Lehet-e
489       2,     33|           magadtól, majd elszöktetlek én téged magamtól."~ ~Egy terve
490       2,     33|            nem parancsol doktor! Most én parancsolok! Van kivételes
491       2,     33|             Van kivételes állapot. Ha én mondom kell, hát kell!~ ~
492       2,     33|               mindjárt megnázáretozom én tégedet, lurko! - kiálta
493       2,     33|           ugorva. - Mi bajod neked az én termetem hosszúságával?~ ~
494       2,     33|           volna is.~ ~- De megijedtem én nagyon. Még most is reszketnek
495       2,     33|               van még egy forint. Ezt én adom. Keressen nekem lovat.
496       2,     33|              az utat megmutatni neki, én is jól ismerem azt a tisztelendő
497       2,     34|       Bizonnyal azt tartod meg! Él az én lelkem, hogy e tünemény
498       2,     34|             akkor, ó, uram, ne lássam én semmi napodat többé. Ne
499       2,     35|               Baradlay Ödön urat?~ ~- Én vagyok az. Hát ön kicsoda?~ ~-
500       2,     35|                Hát ön kicsoda?~ ~- Az én nevem Schneiderius Bálint
501       2,     35|             elárulhatnál engemet?~ ~- Én elfogatom önt!~ ~- Te? Ramiroff
502       2,     35|          Baradlay!~ ~- Ki szólít?~ ~- Én.~ ~Az őr beszélt hozzá.~ ~-
503       2,     35|           enni? Te nem hagytál engem; én nem hagylak téged. A rekeszed
504       2,     35|           nyomon jár. Engem ne félts. Én utánad lövök. Kötelességem;
505       2,     36|             Baradlay.~ ~- Ott hát! De én se mentem ám hozzá a pénzért,
506       2,     36|             mire tartogatja őket?~ ~- Én igen köszönöm önnek - szólt
507       2,     36|              gondolat. Már ez nem az. Én együgyű ember vagyok, de
508       2,     36|               határból a másikba.~ ~- Én nem mondom, hogy azt tegye;
509       2,     36|               akadnak?~ ~- Nem mondom én azt. Dehogy lakja a kukoricát.
510       2,     36|           atyám azalatt szerzett, míg én külföldön jártam, s amióta
511       2,     36|          nézve nem volt.~ ~- Jól van! Én egészen értem önt. Fel tudom
512       2,     36|                hanem hát hadd mondjak én is a magam együgyű eszével
513       2,     36|               valamit, ami ide illik. Én elvezetem önt pusztákon,
514       2,     36|           engedje kialudni a pipáját. Én, ha úr volnék, ezt tenném.~ ~-
515       2,     36|         kínálkozó csemegétől irtózik. Én hozzá vagyok szokva. Néha
516       2,     36|            észak felé fekszik Komádi. Én oda beballagok; ön pedig
517       2,     36|              No, és mi lett?~ ~- Hát, én szorítottam meg őket! Odakocogtam
518       2,     36|                 Uram - mondom neki -, én ökröket adtam el nektek,
519       2,     36|             főpénztár, menjek oda; de én annál jobban allegáltam,
520       2,     36|              kell a pénz, hogy menjek én oly messze földre; azt sem
521       2,     36|              aztán megalkudtunk, hogy én leengedek neki az utalványból
522       2,     36|       kifizette. Itt van a zsebemben. Én nem csaltam meg érte senkit.
523       2,     37|               foglak! Menj külföldre, én utánad megyek. Ha nem akarod,
524       2,     37|          nevetekhez? Dobd el nevedet! Én szeretni foglak, akármi
525       2,     37|           magát, és előállt vele.~ ~- Én nem nézhetem ezt így tovább.
526       2,     37|           Elveitek le vannak tiporva. Én nem nézhetem ezt a kínt
527       2,     37|               semmit. Most következem én, majd én tenni fogok.~ ~-
528       2,     37|              Most következem én, majd én tenni fogok.~ ~- Mit? -
529       2,     37|        kérdezé anyja hidegen.~ ~- Azt én tudom.~ ~- De nekem is jogom
530       2,     37|               nem tehet semmit, amire én azt nem mondom: "Jól van!"~ ~-
531       2,     37|                   Nem hagyom azt.~ ~- Én olvasok lelkedben. Hiszen
532       2,     37|              e szóért.~ ~- Nem, fiam. Én nem keményszívűséggel vádoltalak.
533       2,     37|          hozzászokunk.~ ~- Mihez?~ ~- Én nem mondtam. Te tudod.~ ~-
534       2,     37|                   Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet hozza móringul
535       2,     37|             nem arra gondolsz, amivel én vádoltalak?~ ~- Nem felelek
536       2,     37|            nem fogjátok meglátni!~ ~- Én akarom azt olvasni!~ ~Most
537       2,     37|           Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S elfordult tőle
538       2,     37|               a feje a bárd alatt, de én nem azokat siratom, akik
539       2,     38|                kérdezé a hadbíró.~ ~- Én vagyok az!~ ~- Nős, gyermekes?~ ~-
540       2,     38|         sorokat.~ ~- Igaz. Mindezeket én mondtam.~ ~A bírák bólogattak
541       2,     38|         sietett felelni rá:~ ~- Igen, én tettem azt.~ ~Oly mohón
542       2,     39|          anyjától:~ ~- Megnémult-e az én atyám?~ ~Egy ilyen hallgató
543       2,     39|            vett fel az asztalról.~ ~- Én vagyok az. Szíveskedjék
544       2,     39|             szólt:~ ~Kedves Edmund!~ ~Én ma bevégzem azt, amiért
545       2,     39|                Ne sújtson le ez eset; én felemelt fővel állok előtte.~ ~
546       2,     39|           kell a hajót kormányozni.~ ~Én sorsommal kibékülve halok
547       2,     39|             van; nem szükség, hogy az én erőmből hagyjak rád valamit.~ ~
548       2,     39|           meghalást. Köszönöm neki!~ ~Én mindenkivel kibékülve válok
549       2,     40|             lakott ebben a szívben! - Én űztem őt a halálba? Az nem
550       2,     40|               a halálba? Az nem igaz! Én nem űztem őt oda. - Igaz,
551       2,     40|           fogadtad halálos órádban. - Én jót akartam. Isten a tanúm.
552       2,     40|             Isten a tanúm. Nem tudtam én, hogy ez így fájni fog."~ ~
553       2,     40|              belekiáltani a világba: "Én vagyok az, nem a másik!"~ ~
554       2,     42|     áldozatait.~ ~- Ezt már megöltem. Én! - S öklével keblére ütött,
555       2,     43|            volt az agyán keresztül. - Én? És miért?~ ~- Végét kell
556       2,     43|             hízeleg nekem, tábornagy. Én büszke vagyok arra, hogy
557       2,     43|                hogy gyűlöletem álmait én álmodtam.~ ~- És jó, hogy
558       2,     44|                Magához vette Isten, s én gyászolni fogom örökké."
559       2,     44|             hír árulás. Továbbá pedig én nem kértem öntül filológiai
560       2,     46|               kötelessége hozott ide. Én ma hajnalban halálra ítéltettem,
561       2,     46|       alacsonyról kérezkedik fel.~ ~- Én nem kérezkedem önökhöz.
562       2,     46|               Richárd határozottan. - Én nőt kérek, s aztán megszűnünk
563       2,     46|          kezét annak fogja adni, akit én vezetek elé.~ ~Most aztán
564       2,     46|     Belefogott a harcba. Küzdött.~ ~- Én nem kívánok önnek gyámleánya
565       2,     46|         kiegészítő része lesz.~ ~- De én nem fogok sírni! - szólt
566       2,     46|          venni önök parancsára, annak én a menyegző előtti napon
567       2,     46|           előtti napon elmondom, hogy én megszöktem egyszer a zárdából,
568       2,     46|            után az oltárig elkísérne, én ott az egész násznép előtt
569       2,     46|              reszketett a láztul.~ ~- Én elvittem magammal a nyomorult
570       2,     46|        büszkén felemelé fejét:~ ~- De én felfogadtam haldokló ellenfelemnek,
571       2,     46|            hogy atyja fog neki lenni; én anyja leszek annak!~ ~És
572       2,     48|                teneked meg itt vagyok én?!~ ~- Az kétmillió! Hanem
573       2,     48|            maga is szükséget lát.~ ~- Én nem tudom, mire lehet azt
574       2,     48|            Azokat a szegény embereket én meg nem károsíthatom. Ki
575       2,     48|             meglátod milyen jól főzök én! Csak egy bejáró cselédet
576       2,     48|              Ez nem soká fog tartani. Én nem vesztegetem az időt
577       2,     48|               valami munka után. Majd én meg varrni fogok pénzért.~ ~-
578       2,     48|               azt nem engedem. Azt az én kicsikém nem fogja tenni!
579       2,     48|               nincs több egy széknél, én állhatok.~ ~De előkerült
580       2,     48|              fogja sérteni a dolgunk. Én is hiszem. Egy szív, egy
581       2,     48|            később. Hát, alezredes úr, én úgy gondolom, hogy ön még
582       2,     48|             tisztességes alku.~ ~- De én nem állok bele. Forintot
583       2,     48|             Forintot forintért, ahogy én kaptam, ahogy nekem adták.
584       2,     48|            kaptam, ahogy nekem adták. Én azon szegény emberektől,
585       2,     48|            szegény emberektől, kik az én becsületemben bíztak, kik
586       2,     48|           kezét.~ ~- Asszonyom! Uram! Én önöknek szerencsét kívánok
587       2,     48|           szokták: ketten egy székre. Én azt szeretem látni.~ ~-
588       2,     48|          percentet hajt. Ezt tartják. Én nem tartom. Én azt mondom,
589       2,     48|               tartják. Én nem tartom. Én azt mondom, hogy becsületesnek
590       2,     48|             Sajátságos, büszke ember. Én ismertem jól, mert bankárja
591       2,     48|             lesz a világon, ezek után én igen szegényül fogok megélni.
592       2,     48|            egy kis komfort." ~ ~Azért én az ördögöt nem úgy ítélem
593       2,     49|             Csak csendesen. Hátha nem én vagyok az, akit keres.~ ~-
594       2,     49|              Károly!~ ~- Igen.~ ~- Az én fiam!~ ~- Teringettét, madám,
595       2,     49|         lehetek szolgálatjára?~ ~- Ó! Én nagyon szerencsétlen vagyok.~ ~-
596       2,     49|            ismeretséget kötni. De hát én grófokat és bárókat is láttam
597       2,     49|               hogy "Fiam! Édes fiam!" Én magam is alig élhetek. Én
598       2,     49|             Én magam is alig élhetek. Én nem tudok neked adni egy
599       2,     49|        kegyetlenül, anyád vagyok.~ ~- Én pedig annyi jót sem tehetek
600       2,     49|         befolyásom.~ ~- Károly! Fiam! Én cseléded leszek. Mosok rád,
601       2,     49|            gyűlöletessel, idejössz az én hátamra, hogy vigyelek tovább.
602       2,     49|          vigyelek tovább. Nem viszlek én! Ha valaki megtudja, hogy
603       2,     49|             Ön nagykorú lett, s ezzel én megszűntem önnek gyámatyja
604       2,     49|             ez volt írva:~ ~Madame!~ ~Én megyek Amerikába! Oda, remélem,
605       2,     49|           orvosnak:~ ~- Az nem lehet! Én ismerem azt a hölgyet nagyon
606       2,     49|        orvoshoz fordul.~ ~- Orvos úr! Én a mai nagy nap emlékére
607       2,     49|          minden ápolással ellássák az én költségemre.~ ~Az orvos