Rész, Fejezet

 1       1,      3|      nigy bivalyt, s úgy hozta engemet idajaig.~ ~Tallérossy úr
 2       1,      6|       kedves Richárd, hanem az engemet mind nem érdekel.~ ~Richárd
 3       1,      8|     amiért ő is jogot találjon engemet megutálni.~ ~- Ön aranyember,
 4       1,     10|     Anyám, te nem ezért hívtál engemet haza.~ ~- Jól sejted. Egyéb
 5       1,     13|   kiadó pinceszoba. Rejtsen el engemet oda! És ha találnak jönni
 6       1,     14|    derék katonáiddal, s engedj engemet egyedül cselekedni.~ ~-
 7       1,     15|        tudom én, miért akarnak engemet összezúzni, megbolondítani!~ ~
 8       1,     15|     nem volna fia. Hagyjon meg engemet babonáimban: kísérjen el
 9       1,     17|      Kedves öcsém. Tudod, hogy engemet anyád és testvéreid mily
10       2,     20|      duplo! Csak hiába; üldözi engemet szerencse, akárhova elbújjam
11       2,     26|      tartom. A fejeiket. Ahogy engemet megajándékoztak a kedvesem
12       2,     27|      tette a kezét.~ ~- Üldözi engemet nímet...~ ~- Csak az a baj?
13       2,     27|     Baratom hirtelen elbujtata engemet pincébe. Ot voltam két nap,
14       2,     27|  titulo. Hat akor felöltöztete engemet napszamos ruhába, is elvite
15       2,     28|   országgyűlésbe, akkor fognak engemet nyakon, s állítanak vésztörvényszék
16       2,     28|        rögtön, és vigyen innen engemet - monda a fuvarosának, amint
17       2,     30|       ti örömrivalgástok odaát engemet felháborít; azért, hogy
18       2,     33| barátját.~ ~"Ha te nem engedsz engemet elszökni magadtól, majd
19       2,     35|   Leoninhoz. - Te elárulhatnál engemet?~ ~- Én elfogatom önt!~ ~-
20       2,     37|     Ángyom az őrüléshez közel. Engemet ez az élet megöl. Ti elvégeztétek,
21       2,     37|        önfejed visz! Hagyj itt engemet kétségbeesve, könnyezve.