Rész, Fejezet

 1       1,      4|        Mondtam, hogy lesz egy nap, amikor kényszeríteni foglak rá.~ ~
 2       1,      4|         utazom.~ ~- Hiszen utazol, amikor lehet. Anyád sem értette
 3       1,      6|            nyolcesztendős koromig, amikor a katonaiskolába felhoztak.
 4       1,     13|         vesse magát. Olyan idő ez, amikor minden szabad!~ ~Hisz a
 5       1,     14|        segéljen - akkor hiszem el, amikor látom; és még akkor se hiszem
 6       1,     15|          hogy az életével játszik, amikor ezt mondja?~ ~- Tudom.~ ~-
 7       1,     15|            azt, hogy eljön az idő, amikor a Baradlay-ház kapujában
 8       1,     15|             hátha abban a percben, amikor azt mondanám önnek: "anyám" -
 9       2,     20|          fennmaradni is kénytelen; amikor aztán Anna úrhölgynek a
10       2,     20|     megtecete özvegy aszonysagnak, amikor ot volt Ödön urfi eljegyzésin.
11       2,     24|            a kínnak bizonyos foka, amikor az már jólesik.~ ~Richárdnak
12       2,     27|             így pedig jöhet Sobri, amikor akar, még az ajtót sem találja
13       2,     27|               Egy zord téli napon, amikor már csakugyan nem várna
14       2,     31|           megnézni el ne felejtsd, amikor a várfalon lész.~ ~E szóval
15       2,     31|            azt, hogy nem szédül.~ ~Amikor fölfelé tekintett, láthatá,
16       2,     31| versenyzésre a vetélkedési ösztön. Amikor aztán az előrehaladt legionárius
17       2,     32|            nem olyan időben élünk, amikor megégetik a boszorkányokat;
18       2,     32|   megégetik a boszorkányokat; mert amikor magát égetnék, azt még magam
19       2,     33|       akkor szülemlett az agyában, amikor a legelső kozákot meglátta
20       2,     38|        Célt ért.~ ~Olyan idő volt, amikor röviden végeztek és gyorsan.~ ~
21       2,     48|   Uramisten! Olyan idő van-e most, amikor még valaki tíz esztendő