Rész, Fejezet

 1       1,      8|            úrra.~ ~Hm. De nem volt ám Pál úr olyan könnyen megijeszthető
 2       1,      8|          felelt neki:~ ~- Nem adja ám azt már vissza a Salamon!~ ~-
 3       1,      8|    hunyorítva suttogá:~ ~- Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét
 4       1,      8|            szegére.~ ~- Meg tudnám ám én azt is szerezni. Ó, én
 5       1,      9|          Hanem azért csak ne ríjon ám nagyon sokat. Hiszen csak
 6       1,     14|            magáról a felelősséget. Ám lássa légyen a nemzetőrség,
 7       1,     18|       elmondá előttük, hogy várják ám a hadfiakat odalenn a városban;
 8       2,     20|    úrhölgyének -, még nem feleltem ám semmit Rideghváry barátomnak.
 9       2,     20|            mindig kapunk.~ ~- Igen ám: azok kapnak profuntot meg
10       2,     28|         térdei kopottak; hanem van ám gallérjára meg a karmantyúira
11       2,     28| tisztelendő úr útlevelével.~ ~- Az ám, kedves papom - mondta mindezekre
12       2,     28|         bolond passzusba beleírnak ám szemiles leirást is; aztán
13       2,     28|         fölvette. Nevetni nem volt ám szabad senkinek; mert komoly
14       2,     30|   polgártárs? Mert ezt okosan kell ám elintézni.~ ~- Igen egyszerű
15       2,     32|           Bizony nem is strázsálja ám azokat a porontyokat napestig
16       2,     32|           isten őrizz. Mert vannak ám itten úri gyerekek is. Ne
17       2,     36|           Ott hát! De én se mentem ám hozzá a pénzért, hanem örültem,
18       2,     36|      Elmondta neki, hogy még nincs ám mindennek vége! Egy egész
19       2,     36|        vállára keríté.~ ~- Jó lesz ám ez az úton. Láttam, hogy
20       2,     36|     belovagolok Komádiba, nem szól ám senki semmit, csak hagynak
21       2,     47|          az utcára lesietett.~ ~Ez ám a főkérdés: "Most hová?"~ ~-