Rész, Fejezet

 1       1,      4|    franciául írt sorokat:~ ~"Atyád meghalt. Jöjj azonnal! Szerető anyád,
 2       1,      4|         anyámtól kaptam ezt, mikor meghalt. Azt mondta, minden veszélytől
 3       1,     11|       tudatta vele, hogy az öregúr meghalt, s most már "szabad a csók!"~ ~-
 4       1,     14|          csendet. A futó nép szava meghalt.~ ~Richárd lovasaival végigverte
 5       1,     15|        jelszó; a csapat megindult. Meghalt a trombitás, nem volt szüksége
 6       1,     17|          részét át lehetne engedni meghalt vagy megmenekült egyéniségeknek?~ ~
 7       2,     20|       elvbarátom. Hanem hát öregúr meghalt, Rideghváry kicseppent,
 8       2,     21| szétpattant gránátdarab. Az rögtön meghalt.~ ~Ödön, lelkét nem veszítve,
 9       2,     24|            saecula saeculorum.~ ~- Meghalt?~ ~- Bizony ott járt veled
10       2,     24|            katonai pályán; apám is meghalt, önálló lettem. És istenemre,
11       2,     26|      Baradlay megélt, Palvicz Ottó meghalt...~ ~Edit az üdvösség enyhült
12       2,     26|           is gyászt jelent. Valaki meghalt, akiről éppen gondolkoztak.
13       2,     30|         gyermeket, mert az a tiszt meghalt.~ ~- Jó, uram. Megtudom.
14       2,     32|       Alszik? - kérdé Richárd.~ ~- Meghalt - felelé az ápolónő.~ ~-
15       2,     32|              És a cselédje?~ ~- Az meghalt tegnap éjjel.~ ~Richárd
16       2,     34|    végigesett a kunhalom ormán, és meghalt.~ ~Az Úr szaván vette, és
17       2,     38|         Megtörtént, hogy egy ember meghalt azért, mert dicsekedett
18       2,     44|       értette talán?~ ~- Richárdod meghalt!~ ~A leány nem szólt semmit;
19       2,     47|         nincs rendes pap - az öreg meghalt, a káplán elbocsátása pedig
20       2,     49|           brazíliai nagybátya, aki meghalt! Bajtársak, ma mind Frohnernál