Rész, Fejezet

 1       1,      2|       hamva márványüregéhez, míg lelke ugyanakkor meztelenül, reszketve,
 2       1,      2|          az ő vezeklése az, hogy lelke, mely most már mindent világosan
 3       1,      4|         csak az hall meg, akinek lelke nyitva nem mondott, de mégis
 4       1,      7|       fennkölt. A leánynak egész lelke szemeiben élt, midőn ez
 5       1,     14|  Alfonsine szemei előtt nem volt lelke bevallani, hogy biz ő nem
 6       1,     14| ordítását künn az utcán, s egész lelke felháborodott rajta.~ ~Nem
 7       1,     15|        beszéltek előtte, amiktől lelke haldokolt!~ ~Játszania kellett
 8       1,     15|          napnak, annak a kísértő lelke mind ott járna is e világtalan
 9       1,     16|           megvallatlan szerelme, lelke ábrándjai.~ ~Úgy fáj neki
10       1,     17|      nyitva áll számodra.~ ~Jenő lelke egészen elszédült e kápráztató
11       2,     23|     gazdáját. Hiszen oly szegény lelke volt szegénynek. Még csak
12       2,     25|        gyémánt az a kő, amelynek lelke van.~ ~Baradlayné helytállt
13       2,     29|     hatalma füstté oszlik; mikor lelke támad minden rögnek, s a
14       2,     30|         Egyik gigásznak négyezer lelke van, míg az meghal, négyezer
15       2,     31|      egyébre jók nem vagyunk. Te lelke vagy seregünknek, ne akarj
16       2,     31|    elbúcsúzott mindattól, amivel lelke tele volt: a győzelmi örömtől,
17       2,     32|        sem laknak már.~ ~Richárd lelke megkönnyebbült. Ez nem Palvicz
18       2,     33|      vagy ördög vagy isten, amíg lelke körül annak a földnek a
19       2,     35|         hazájának?~ ~Megjelentek lelke előtt azok az illúziók,
20       2,     43|         kiket megszállt az ördög lelke.~ ~- Ön hízeleg nekem, tábornagy.