Rész, Fejezet

 1       1,      1|  mondanivaló van még.~ ~- Azt a leányt - folytatá halkan a beteg -,
 2       1,      4|     kettőt: Ödönt és a cserkesz leányt, s azután kacagva ülteté
 3       1,      8|      cifra bútorok.~ ~- Szegény leányt akar elvenni? No, mondja,
 4       1,      9|         maga mellé a pamlagra a leányt, s azzal kebléből kivont
 5       1,      9|        is.~ ~S azzal átölelve a leányt, úgy tartá kezében a levelet,
 6       1,     10|  Arankát, a gyönyörtől reszkető leányt, ki szavaikat végighallgatá.~ ~
 7       1,     11| nagyságos asszonynak sikerült a leányt rábeszélni. A vén pap veszedelme
 8       1,     11|        dolog rendben van már. A leányt elvitték már Bécsbe, s a
 9       1,     15|    ajtót, s maga elé bocsátva a leányt, ismét bezárta azt mögöttük.~ ~
10       1,     15|      annak világánál a jövevény leányt, s azután elbámulva rebegé,
11       1,     15|      pincetorkolathoz vezette a leányt, s azt mondta neki, hogy
12       1,     15|       figyelmezteté a kufárnő a leányt; amint az belépett, ismét
13       1,     15| ahelyett hogy megszidta volna a leányt, megszorította a kezét.
14       1,     17|     háznál. Ha keblére ölelte a leányt, ha búcsúcsókját szívta,
15       1,     17|       közé. - Ha választasz egy leányt az ismeretlen néptömeg közül,
16       2,     20|        férjhez adnunk ezt az öt leányt nekünk.~ ~No, már erről
17       2,     26|     békülünk ki. Ki békíti ki a leányt, aki nem lehet többé asszony?
18       2,     30|         fiatal, tizennyolc éves leányt, ölte meg.~ ~A huszárszakasz
19       2,     37|         Nőül akarod venni azt a leányt, hogy azon család mindent
20       2,     37|           Úgy hiszed?~ ~- Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet hozza