Rész, Fejezet

 1       1,     12|    gyülekezeten, s akkor ezt súgá kegyetlen, bosszúszomjazó arccal az
 2       1,     13|    mesteremberek száma - folytatá kegyetlen nyugalommal Rideghváry. -
 3       1,     14|           ahogy szokott röhögni a kegyetlen mob a kötélrül leesett komédiáson,
 4       1,     15|      addig higgyük csak azt, hogy kegyetlen, vak gyűlölet, hogy a szenvedésekben
 5       1,     18|       mellett ott maradni fekve a kegyetlen hideg földön.~ ~De Pál vitéz
 6       2,     20| megtudakolni.~ ~Végre megszánja a kegyetlen parancsoló.~ ~- Hallod-e,
 7       2,     20|        különböző dolog.~ ~Van egy kegyetlen kínai tortúra, mely abból
 8       2,     22|          vezérek ellen; hogy csak kegyetlen szigorral lehet a lázongást
 9       2,     24|      Találja ön meg gyermekemet!" Kegyetlen voltam hozzá. Mehetett volna
10       2,     26|           Edit arca.~ ~Rideghváry kegyetlen lassúsággal folytatá:~ ~-
11       2,     26|    cselédeket! - mondá Alfonsine, kegyetlen részvétlenül, s azután Rideghváryhoz
12       2,     28|  embereket - folytatá Boksa Gergő kegyetlen dölyffel, s azt a bátorságot
13       2,     28|        mindennap megborotválkozás kegyetlen rabkötelességét.~ ~Amint
14       2,     31|        szuronyok közé; ah, ez egy kegyetlen büntetés tőled, amit számomra
15       2,     32|         Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki három forintot ád egy
16       2,     35|          beszélnek, nem más, mint kegyetlen mese. Kárhozat csak ezen
17       2,     39|      unoka is fekete ruhában jár. Kegyetlen gondolat. Egy kisgyermekre
18       2,     40|        lehet, aki temet. Te pedig kegyetlen vagy, mint egy apa, ki fiait
19       2,     42|      következik a tied!~ ~És elég kegyetlen volt egy göngyöleget ajándékozni
20       2,     49|      nevelőjét; a kisgyermekekhöz kegyetlen volt; kereste, hogy hol