Rész, Fejezet

 1       1,     14|           sem érzett.~ ~Azt mondta Fritz barátjának, hogy jó lesz
 2       1,     14|     nyújtott kezet.~ ~- Én Goldner Fritz vagyok - szólt egyenesen
 3       1,     14|            a kantárszárat, s kezét Fritz karja alá öltve, előrement
 4       1,     14|     Ismeritek ti ezeket a nőket?~ ~Fritz önelégült mosollyal viszonzá:~ ~-
 5       1,     14|           láng közül, maga Goldner Fritz is megrettent előttük.~ ~
 6       1,     14|            ide fel mellém! - szólt Fritz. - Ebből megérti a nép a
 7       1,     14|                 Testvérek! - kezdé Fritz.~ ~És azután beszélt nekik
 8       1,     14|           Nehéz a helyzet - mondta Fritz izzadt homlokát törülve -,
 9       1,     14|       nyugtalanság támadt.~ ~Mikor Fritz újra rákezdte a szónoklatot,
10       1,     14|          láttára felderült Goldner Fritz verítéket hullató arca.~ ~-
11       1,     14|         önöknek a bajuk? Elhiszem. Fritz barátom remek szónok. De
12       1,     14|         indult a lépcsőn lefelé.~ ~Fritz eléje állt, átölelte, és
13       1,     14|          végigvárta a kardalt, mit Fritz és társai válaszul elzengtek.~ ~-
14       1,     14|            az egész hadművelettől. Fritz és Mausmann odaugrottak
15       1,     15|           süstörgő fénynél írta rá Fritz névjegyére e szókat: "Én
16       1,     15|         volt ez, föl sem vették.~ ~Fritz átadta névjegyét Mausmann-nak.~ ~
17       1,     15|     kisvártatva így szólt:~ ~- Te, Fritz, tudod-é, hogy én most mit
18       1,     15|           azt nem látom - mondá rá Fritz; ezúttal megtalálta ő is
19       1,     15|          csaknem hihetetlen módon. Fritz beszélte el nekünk az egészet.
20       1,     15| pillanatban láb alul elteszik. Ezt Fritz mondta nekem. Saját csapatjában