Rész, Fejezet

 1       1,      4|         hogy valami meghatná. Nem fogta el a fejedelmi pompa, nem
 2       1,      8|        Richárd derekát öv gyanánt fogta vele körül.~ ~- Megcsókolja
 3       1,      9|       fájdalom.~ ~Az úrnő karjába fogta az aléldozót, megsimogatá
 4       1,     14| kaszárnyába.~ ~Komolyan katonának fogta magát. Nem csatangolt a
 5       1,     14|           ököllel, feszült karral fogta fel az ádáz csapást.~ ~Dicsőség
 6       1,     15|      visszatért szívébe. Őrangyal fogta a kezét, az vezette őt idáig.
 7       1,     15|       lépcsőn lefelé. Az a némber fogta az egyik karját, csontos
 8       1,     15|    mindjárt megmondom.~ ~És azzal fogta, az egyik krumplit az egyik
 9       1,     17|          kezét, melyben a levelet fogta, az asztalra nyugtatá, és
10       2,     20|         kicsiny híja, hogy el nem fogta őket. Miről is nyomtatott
11       2,     22|   összeölelkezett vele, Gergő már fogta izmos karjaival a derekát,
12       2,     24|         az érvágástul.~ ~Mausmann fogta a lámpát, s kivezette Richárdot
13       2,     24|          odatérdelt mellé; kezébe fogta a kezét a vén huszárnak,
14       2,     24|        nem hagyhatta ott, mert az fogta a kezét, s midőn Richárd
15       2,     25|       csatatéri aratás; két kézre fogta kaszáját, úgy vágta a rendet.
16       2,     27|      ördög.~ ~Ádám úr az oldalait fogta a tenyereivel, úgy kacagott
17       2,     30|          alatt, s a csizmadia úgy fogta karjait, mint két harapófogó.~ ~-
18       2,     31|     katona ott a várfokon arcához fogta a puskát, s lefelé célzott.~ ~
19       2,     35|          bizonyos magaslathoz!"~ ~Fogta Zebulon levelét, s az anyjához
20       2,     35|         alá!~ ~A segédtiszt karon fogta Ödönt, s kivezette.~ ~A