Rész, Fejezet

 1       1,      1|        a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat színültig
 2       1,      4|     azután bebocsátá őket egy félig világított folyosóra, rájuk
 3       1,      4|     és Jézának nyújtott; azok félig üríték karcsú poharaikat -
 4       1,      8|        s Richárd rajthuzliját félig kifelé fordítva s felvételre
 5       1,     12|     hogy nem jönnek sietve! A félig nyílt ajtón át látszik szuronyaik
 6       1,     14|     tömeg fölött egy rongyos, félig égett veres zászló lobogott
 7       1,     14|    mintha az egyik ablaktábla félig kinyílnék, s azon kinézne
 8       1,     14|       tetszék, mintha a zárda félig nyílt ablakából egy velőkig
 9       1,     18|   róta lehet" - mondá Pál úr, félig magának dörmögve.~ ~Nehány
10       1,     18|      olyan ebéd lett.~ ~Mikor félig volt sülve, főve minden,
11       1,     18|     kardjára fel volt tűzve a félig sült kecskecomb, amit a
12       1,     18|      a hadfiak; hanem mikor a félig főtt lakoma mellett el kellett
13       2,     22| rádiktált verést. Főbeverést, félig agyonverést akárhányszor;
14       2,     23|   vágás közben nem élével, de félig lapjára fordulva érte Richárd
15       2,     27|    tűz körül rotyogó fazikak, félig letakarva mázos cserépfedőkkel.~ ~
16       2,     30|   asszonnyal szólni?~ ~- Csak félig. Én megtettem hozzá a kérdést,
17       2,     31| hágcsó felső végénél a falon, félig rejtve a mellvédről, áll
18       2,     31|      budai hídoszlop közepébe félig beékelve. Arra a szekrényre
19       2,     32|          A nyomorult teremtés félig kiitta azt.~ ~Richárd a
20       2,     46| meztelen, ronggyal takarva és félig megvakulva.~ ~Alfonsine