Rész, Fejezet

 1       1,      4|           Szép, méltóságteljes arc, az ifjúkor teljében, az
 2       1,      5|      fiú volt; sima, gyermeteg arc, elkényszeredett nyájassággal
 3       1,      6|          E szóra a prizmatikus arc szögvonalai egyszerre más
 4       1,      7|      szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes
 5       1,      9|      keresve millió ismeretlen arc közül egyet, és hallgatózva
 6       1,      9| kocsizörej.~ ~Valóban gyönyörű arc; hosszúdad, mint a tragédia
 7       1,     15|        a belépő leányra. Ez az arc nem szokta elárulni meglepetéseit.
 8       1,     15|     szelíd, szeretetteljes női arc, oly tiszteletre méltó,
 9       1,     15|      nem az. Talán van még más arc, mely az övéhez oly nagyon
10       2,     20|        panaszkodni. A szenvedő arc nagyon kitünteti az előkelőséget.
11       2,     23|   sebre nem halaványadik el az arc. Észre sem szabad azt venni.~ ~
12       2,     24|   hosszú kéz tartja egy hosszú arc előtt, mely arc tulajdonosát
13       2,     24|     egy hosszú arc előtt, mely arc tulajdonosát Mausmann-nak
14       2,     24|      az az elkomolyult, sápadt arc azokkal a leráncolt szemöldökökkel,
15       2,     25|     jólesik, ha egy szelíd női arc mindennap kétszer-háromszor
16       2,     26|        a ketten a lórul.~ ~Két arc, a kétségbeeséstől elsápadtan,
17       2,     30|    Lehetett-e nem keseregni ez arc gyásza miatt?~ ~Lehetett-e
18       2,     39|        És olyan halvány minden arc.~ ~A kisfiú félve kérdezi
19       2,     45|       Ugyanaz a merev, katonás arc, mely semmi indulatot el
20       2,     46|         mint e nyájas, üdvözlő arc előtt porrá lenni.~ ~Plankenhorstnéra