Rész, Fejezet

 1       1,      1|       azt.~ ~- Marie, hagyja ön abba! Most nincs idő az ön sírására.
 2       1,      4|  megvesz! Hanem ha belészeretsz abba, aki nekem kebelbarátom,
 3       1,      5|        úgy hítt, hogy Pál úr.~ ~Abba pedig egészen igaza volt,
 4       1,      7|          köpenyét, s visszatért abba a szobába, ahol Editet hagyta.~ ~
 5       1,      8|         én soha semmit. Hagyjuk abba. Hanem hát - hogy adja ön
 6       1,     11|        hogy az sziszegve hagyta abba a kézszorongatást.~ ~- Isten
 7       1,     13|            Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba?~ ~- No
 8       1,     13| közelebb jutott volna a naphoz, abba a perifériába, ahol tán
 9       1,     15| vesszőbül meg vászonbul van, és abba csak zsemlyét rakunk, hogy
10       1,     17|         oda a termet, s felment abba a kis szobába, ahol néhány
11       1,     18|        kőfallal volt körülvéve. Abba bemenni nem volt tanácsos.~ ~
12       1,     18|     feljegyeznivaló következett abba a piros bugyellárisba!~ ~
13       2,     20|        felé; s az élelmezést is abba az irányba vezetni. A dolog
14       2,     24|         megszakadt a belsőmben. Abba kell elvesznem. Nem te öltél
15       2,     25|    eresztik, még be sem hagynak abba kívülről pillantani. ~ ~
16       2,     25|      tart a délelőtti napnak.~ ~Abba az árnyékba helyezve van
17       2,     25|      ábécével Arankának.~ ~- Ó, abba én rögtön beletanulok. És
18       2,     32|         keresett házra.~ ~Hanem abba a kórházba meg nem akarták
19       2,     36|      földbe vájt katlan fölött; abba belehajigálta a rákjait,
20       2,     46|         ön házánál beletanultam abba. Mint cseléd, mint szolgáló,