Rész, Fejezet

 1       1,      8|                              A ZSIBÁRUS~ ~Richárd úgy érzé magát,
 2       1,      8|    Porcelán utcában, mielőtt a zsibárus megteszi azt a tréfát, hogy
 3       1,      8|  tudakozódni:~ ~- Ez a Salamon zsibárus boltja?~ ~Az öregúr a bő
 4       1,      8|       s én vagyok az a Salamon zsibárus, akinek ez a boltja. Szolgálatjára
 5       1,      8|     Honnan ismer ön engem?~ ~A zsibárus behízelgő mosollyal válaszolt:~ ~-
 6       1,      8|        akarom semmisíteni.~ ~A zsibárus mosolygó arccal mondta:~ ~-
 7       1,      8|       önnek idefenn? - kérdé a zsibárus mikor felkapaszkodott a
 8       1,      8|      azt, hogy mi az a Salamon zsibárus boltja. Akinek kell ócska
 9       1,      8|    körültekintéssel.~ ~Az öreg zsibárus mosolygó bizalmassággal
10       1,      8|   Arckép! - morgolódék az öreg zsibárus. - Mintha nem volna énnálam
11       1,      8| diadaltól villámló szemekkel a zsibárus. - Találtunk már valamit,
12       1,      8|   csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már őt másképpen el nem
13       1,      8|     szoba, amelybe átvezette a zsibárus Richárdot, egy teljes gyűjteményt
14       1,      8|    Ahén! - mondta kedvtelten a zsibárus. - Ön rátalált az igazira.
15       1,      8|       ön egy kicsit félre!~ ~A zsibárus félreállt, s várta, mit
16       1,      8|  csorba sem esett az élén.~ ~A zsibárus odavolt bámultában.~ ~Először
17       1,      8|   tiltakozék mindkét kezével a zsibárus. - Én megmondtam, hogy tizenöt
18       1,      8| fizesse rá az egy aranyat.~ ~A zsibárus szájához értette a kapott
19       2,     48|     asszonyság - szólt az öreg zsibárus nagyokat bókolva -, engedje