Rész, Fejezet

 1       1,      1|             Én rögtön jöttem - rebegé a nő. Mentség volt az.~ ~-
 2       1,      1|            Az óra végire jár - rebegé a haldokló, küzdve a semmivélét
 3       1,      1|    kezeit, s töredezett hangon rebegé:~ ~- Az óra végire jár...
 4       1,      1|       teleírt papírra fektetve rebegé:~ ~- Halld meg, Uramisten,
 5       1,      3| özveggyel.~ ~Zebulon pedig azt rebegé a hozzá legközelebb állónak:~ ~-
 6       1,      4|       Ödönre, s azzal hevülten rebegé:~ ~- Jó. Meglesz.~ ~S mint
 7       1,      7|        lenni, midőn Richárdnak rebegé:~ ~- A bárónő nincsen idehaza.~ ~
 8       1,      9|            Ez nem az ő írása - rebegé a leány.~ ~- Ah, dehogynem!
 9       1,     13|     katonát küldeni ellenük? - rebegé pianisszimó a sztentor hangú
10       1,     13|   világba.~ ~- Álöltözetben! - rebegé a marciális úr, s még azután
11       1,     13|       összecsókolta, s zokogva rebegé:~ ~- Ó, milyen örömnap ez,
12       1,     15|     leányt, s azután elbámulva rebegé, annak ismeretes öltözetét
13       1,     15|    keresztül.~ ~- Richárdot? - rebegé önfeledten.~ ~- Igen, igen -
14       1,     15|     szebb halált!"~ ~- Edit! - rebegé Richárd, s a leányka hideg
15       1,     17|       indulat reszkető hevével rebegé:~ ~- Barátom! El akarnak
16       2,     26|   arcáról.~ ~- Palvicz Ottó? - rebegé soror Remigia. Más nem mondta
17       2,     33|      térdre esett, s hüledezve rebegé: "Jézus Mária, Szent Anna!",
18       2,     33| Názáretbeli Jézus, ne hagyj! - rebegé a megriasztott emberke,
19       2,     36|  külsötétbe.~ ~- Hol vagyok? - rebegé Ödön megrendülten vezetőjéhez.~ ~-