Rész, Fejezet

 1       1,      4|         pofájukat, keresztet vetett magára, s azután befészkelte magát
 2       1,      4|         sandalgott reá, és engedett magára célozni pontosan.~ ~Abban
 3       1,      8|               Csak most kezdett még magára ismerni.~ ~A szibarita léhaság
 4       1,     12|           nagy merészség volt; mind magára, mind a megyére, mind az
 5       1,     13| mellszalagot bokrozott össze; egyet magára öltött, másikat Alfonsine
 6       1,     17|    szorítással. Most már nem ismert magára többé.~ ~Akkor hirtelen
 7       1,     17|            hálószobájában maradt.~ ~Magára zárta ajtaját, hogy senki
 8       1,     17|              Jó éjt, öcsém!~ ~Azzal magára hagyta.~ ~Ó, de jól tudta
 9       1,     17|             napjaiban nagyon szeret magára váratni. Már a ködök is
10       2,     20|       szalmakomisszárius?~ ~Zebulon magára veszi ezt az interpellációt,
11       2,     23|        minden fa alatt minden férfi magára harcol ellenfelével; minden
12       2,     23|    kormányoz többé vezényszó, ki-ki magára harcol; a fák oldalát a
13       2,     26|           lábára, hogy ne fázzék, s magára hagyták, hogy aludjék.~ ~
14       2,     27|             röhögéstül.~ ~Utóbb még magára Zebulonra is elragadt házigazdájának
15       2,     30|       ostromot nézni.~ ~- Vigyázzon magára, mert meglövik a lábát.~ ~-
16       2,     30|           kikerülte ház éppen olyan magára hagyott volt, mint a többi.
17       2,     32|            s a rossz, pákosz kölyök magára rántotta a fazekat, s mind
18       2,     46|        villám az égbe.~ ~Vak Sámson magára rántja a filiszteusok karzatait,
19       2,     48|           Mikor bezárták önöket egy magára hagyott lakásba egyedül.