Rész, Fejezet

 1       1,      1|            ágyán fekvő halottra.~ ~És íme, annak elébb lezárt ajkai
 2       1,      2|              a mi könyörgésünket...~ ~Íme, ragyogó földi pompával
 3       1,      5|               isteni ige szolgája", s íme, a vámon, amint megmutatom
 4       1,      8|             valakit a jó szerencse.~ ~Íme, még alig nyolc óra, mikor
 5       1,      9|           Ievelet akart írni, de hát, íme, nem sikerült. Nekem kellett
 6       1,     11| nagyméltóságos úri pár! Előtted látod íme a nemességet...~ ~Nem ment
 7       1,     11|          tovább. Megint rákezdte:~ ~- Íme, magad előtt látod ezt a
 8       1,     11|            Újra nekifohászkodott:~ ~- Íme, szemeitek előtt látjátok
 9       1,     15|          szerepet. Hadd higgyék, hogy íme, ennek is megtetszett már
10       1,     17|            ily nyomorultul elvesszen. Íme, szereztem számára útlevelet;
11       1,     17|               józan felfogásod iránt, íme, itt van már nálam készen
12       1,     17|                hát holnap." A holnap, íme, itt van, s én vagyok már
13       1,     18|              valami falu jönne!"~ ~És íme, csakugyan megjárta a huszár
14       2,     20|      hosszúszárúból pöfékelve. S most íme, még lóra is kell ülnie.~ ~
15       2,     32|              a mennyei birodalomnak: "Íme, a differencia tisztelettel
16       2,     35|        súghassa gúnyos kárörömmel:~ ~"Íme, az utolsó lépcső ama bizonyos
17       2,     35|            rögtön láttamozni fogja.~ ~Íme, jön már.~ ~A kilépő ezredes
18       2,     36|              osztrák fővezérnek, hogy íme, itt vár további rendelkezésre.
19       2,     36|          növény, amíg gyökerén áll.~ ~Íme, két nap óta már a harmadik