Rész, Fejezet

 1       1,      1|          ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal, mik családi
 2       1,      1|             nem várta meg, míg a nagy, hatalmas, kőszívű ember elmondja,
 3       1,      1|           láthatatlan kezét.~ ~A nagy, hatalmas, kőszívű ember aztán, mikor
 4       1,      3|      kávéscsészéből, bámulva tekinte a hatalmas úrra, hogy ugyan mi lehet
 5       1,      4|               sincs, ezernyi fényes és hatalmas urai előtt egy idegen országnak,
 6       1,      6| polizeidirektor titkára; különben igen hatalmas férfi. Az a tiszteletre
 7       1,     11|              lesz?~ ~- Uraim - szólt a hatalmas hangú megyei szónok -, mindnyájunk
 8       1,     11|      káromkodások adták meg. Mondattak hatalmas kitörések a gonosz újítókra:
 9       1,     12|              Nem méltatá válaszra.~ ~A hatalmas úr eltűnt, s az elnöki széket
10       1,     13|                 Hiszen környezete elég hatalmas volt; de hátha ez a környezet
11       1,     14|             arca sima, sovány, piros - hatalmas nagy orral a közepén; vállán
12       1,     17|          között, kik hozzád mint nagy, hatalmas úrhoz folyamodni jönnek
13       1,     17|            majd akkor, midőn gazdag és hatalmas fogsz lenni, midőn egyedül
14       2,     25|               víztükörben; az öreg gím hatalmas agancsát magasra emelve
15       2,     28|            Zebulon. Még a bajusz is! A hatalmas, parancsoló bajusz! A "gyászvitézek"
16       2,     28|            valamit, végre bebocsáták a hatalmas császári biztos elé.~ ~Zebulonnak
17       2,     28|            négy fehér folyamának vizét hatalmas seregeivel pirosra festeni.~ ~
18       2,     34|           napnak is van ellensége, kit hatalmas kezed támaszt az égen -
19       2,     43|               a hadsegéd eltávozott, a hatalmas ember Alfonsine-hoz fordult.~ ~-