Rész, Fejezet

 1       1,      1|  végszavaimat! Más ne lássa, ne hallja e szókat, csak ön. Egy nagy
 2       1,      6|   valami szögletbe, hogy meg ne hallja valaki más is, mit beszél.~ ~-
 3       1,     11|        marabukalapja.~ ~- Aztán hallja, János (ez a hajdúnak szól,
 4       1,     11|         El ne ejtsd iskatulát - hallja -, mert aba selyemruha van.
 5       1,     12|    amint az elnök csengettyűjét hallja, mintha elvágták volna a
 6       1,     13|         vére, mikor elmúlásukat hallja.~ ~Csupán arra figyel azon
 7       1,     13|  sebesebben dobog utána, aki őt hallja; Alfonsine kendőjével lobogtat
 8       1,     14|      arra riadt fel, hogy Ödönt hallja beszélni. Mintha testvére
 9       1,     15|  arcvonásával sem, hogy mindezt hallja, érzi, végigirtózza! Nyugvó
10       1,     15|        saját léptei hangját sem hallja a leány, oly nesztelenül
11       1,     16|           Sóhaját, nyögését nem hallja már senki. Az imádott hölgynek
12       2,     25|         oszlopán égő tüzeket; ő hallja a közeledő táborok nehéz
13       2,     25|     kérdéseket.~ ~Talán amaz is hallja az ő szavait?~ ~Visszatér
14       2,     26|         nem bánta, ki látja, ki hallja őt e pillanatban; hanem
15       2,     30| ellenfél a kőtörés zaját meg ne hallja, az éji munka alatt folytonos
16       2,     31|    csodálkozott rajta, hogy nem hallja, mit kiáltanak.~ ~Reggel
17       2,     32|     bűzös verembül.~ ~- Bizony, hallja, Kaszáné asszonyom, ez utálatos
18       2,     32|   Richárd bevágta az útját.~ ~- Hallja maga, Kaszáné, én most csak
19       2,     48|      alezredes úr lesz. Itt nem hallja senki. Lássunk hozzá, amiért