Rész, Fejezet

 1       1,      1|   díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat
 2       1,      2|          valahol az archívumban, fényes fekete papírra nyomtatva,
 3       1,      4|     marad felfedezetlenül.~ ~Egy fényes, katonai egyenruhás úr,
 4       1,      4|       egyenruhája sincs, ezernyi fényes és hatalmas urai előtt egy
 5       1,      8|         3-ba sokan: délceg urak, fényes hölgyek. Ezt a furcsa képtárt
 6       1,     11|          rajta valami új, valami fényes, amit még nem látott senki:
 7       1,     13|    éreznie akkor!~ ~És midőn ama fényes alakok között, kik egymást
 8       1,     15|   elvezette, most be nem takarná fényes, bűbájos palástjával, akkor
 9       1,     17|       hullámai. És mindjárt elég fényes anyagi helyzet: tizenkétezer
10       1,     17|          neked boldog szerelmet, fényes pályát adnak. Jobban szeretnek,
11       1,     17|        fogja azt aranyozni. Minő fényes cáfolat lesz az a világ
12       1,     17|      Felejthetlen szolgálatokért fényes kitüntetésekkel jutalmazva.
13       2,     19|    hatszorta nagyobb ellenfélnek fényes nappal elfoglalja ágyúit
14       2,     23| porfelleg, az emberi düh lehelte fényes köd közepett két vezéri
15       2,     26|       túl. Mégsem volt neki elég fényes. Egyszer aztán szétpattant
16       2,     29|  lehelnének falaikból; nincsenek fényes, arisztokratikus palotái;
17       2,     30|   aranyforrás, úgy bugyog valami fényes tavacska; a háztulajdonos
18       2,     33|      melyet együtt élvezett át a fényes idegen urakkal, Rideghváry
19       2,     33|        volt szabad halottra, sem fényes nappal temetkezni olyan