Rész, Fejezet

 1       1,      4|            s azt mondta neki:~ ~- Ej, ne idd azt!~ ~Az ifjú visszafordult,
 2       1,      4|        teteje tele van velük.~ ~- Ej, mit tudnak ahhoz a varjúk? -
 3       1,      5|          s felhúzta az orrát.~ ~- Ej, ne tréfálj ilyen ostoba
 4       1,      5|         van ellene ingerülve.~ ~- Ej, hagyj nekem békét a ti
 5       1,      6|    fordítva a beszédet Richárd. - Ej, de helyes kis gyerek! Nem
 6       1,      6|    sokszor láthattál odahaza.~ ~- Ej, ha én minden fizázsra emlékezném,
 7       1,      6|      oldalba bátyját ujjával.~ ~- Ej, te gonosz! Hát melyikünk
 8       1,      8|          cserébe.~ ~- Legyen!~ ~- Ej, ej, kapitány úr. Ön vigyázatlan
 9       1,      8|      cserébe.~ ~- Legyen!~ ~- Ej, ej, kapitány úr. Ön vigyázatlan
10       1,      8|         ráadást is elfogadni!~ ~- Ej, ej, no, már minek vesztegetni
11       1,      8|     ráadást is elfogadni!~ ~- Ej, ej, no, már minek vesztegetni
12       1,      9|       tanított rá?~ ~- Magam.~ ~- Ej, hát bontsd fel a levelet,
13       2,     20| szabadságáért vérüket ontani?~ ~- Ej, mit nekünk az a sok szedett-vedett
14       2,     20|          a jelentés kontextusába. Ej, de bánta, hogy effektíve
15       2,     27|      Nekem is adjanak belőle!~ ~- Ej, nem asszonynak való ezt
16       2,     27|          beszél Zebulon koma.~ ~- Ej, mindig is olyan dolgokat
17       2,     36|          No, mármost beszélhetek. Ej, de becsülöm az eszemet,
18       2,     49|           szívtelen beszédet.~ ~- Ej, ej, uram; már csak mégis
19       2,     49|       szívtelen beszédet.~ ~- Ej, ej, uram; már csak mégis az