Rész, Fejezet

  1       1,      1|                Kérem önt, Marie. Amiket most, most mondok, azokat nem
  2       1,      1|                önt, Marie. Amiket most, most mondok, azokat nem fogom
  3       1,      1|                 A nő írt csendesen.~ ~- Most a tengelye esik ki a gépnek -
  4       1,      1|                szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár,
  5       1,      1|                 Kérem, Marie, ne legyen most gyönge; csak negyven perc
  6       1,      1|                  Marie, hagyja ön abba! Most nincs idő az ön sírására.
  7       1,      1|               láttam önt szebbnek, mint most. Hollófekete haja, ragyogó
  8       1,      1|                 ragyogó szemei voltak - most is azok. Szelíd és szemérmes
  9       1,      1|            Szelíd és szemérmes volt ön; most sem szűnt meg az lenni.
 10       1,      1|                annak elébb lezárt ajkai most nyitva voltak, lecsukott
 11       1,      2|        igyekezett adni arcának.~ ~- Még most is igazán szép asszony -
 12       1,      2|                 boldogult hallaná, hogy most őfölötte egy színházi opera
 13       1,      2|          vezeklése az, hogy lelke, mely most már mindent világosan lát,
 14       1,      3|            lekefélik, díszköntös; amire most nagy szüksége volna, mert
 15       1,      3|              nagyon ereszti a szőrt; de most arra nincs idő.~ ~- Ide,
 16       1,      3|                      De kinek székét én most itt elfoglalok?~ ~- Ne aggódjál
 17       1,      3|                 de mivelhogy odakin van most levegői termometrumon zerus;
 18       1,      3|                 látszott elárulni, hogy most azon tusakodik magában,
 19       1,      3|        cselekednék ő azzal a pappal, ha most rábíznák; s minden szürcsölés
 20       1,      4|                 pálinkacsapszékbe, ahol most a matrózok tartanak bált?
 21       1,      4|                   Eszerint hová megyünk most?~ ~- Látod, hogy a Petrovszkoi
 22       1,      4|            folyosóra, rájuk bízva, hogy most már csak menjenek hát előre,
 23       1,      4|     rézsodronyzattal volt elrácsozva.~ ~Most már világosan hallá a zenét.~ ~-
 24       1,      4|         jelenetnek vége volt. Ödön csak most kezdé a rostélyon át figyelmesen
 25       1,      4| elegyengetésével; annak előjeléül, hogy most lóháton fognak valamit produkálni.~ ~
 26       1,      4|           Leonin egészen oda figyelt.~ ~Most hangzott a lódobogás, vad
 27       1,      4|                 megyek. Nézheti felőlem most már Mazeppát, akinek tetszik.
 28       1,      4|              társának:~ ~- No, bajtárs, most megkaptuk a buránát!~ ~-
 29       1,      4|                azt súgá barátjának:~ ~- Most mindjárt el leszünk temetve.~ ~
 30       1,      4|           elevenen.~ ~A villámcsattogás most távolabb kezdett hangzani.
 31       1,      4|             hosszában volt az árok, ott most keresztben húzott sáncokat
 32       1,      4|                 bátyuska, merre megyünk most? - kérdezé az imsiktől Leonin.~ ~-
 33       1,      4|             utasok védszentje, csakhogy most ő is oly mélyen van az útfélen
 34       1,      4|            szemközt valakit. - Jó volna most a Dnyeperen, ugye, bátyuska?~ ~-
 35       1,      4|            üvöltéstől fogva tudta, hogy most már erőszakadtáig futni
 36       1,      4|           azután azt mondá Ödönnek:~ ~- Most nézz hátra!~ ~Ödön a másik
 37       1,      4|                kerülhettek a szánnak.~ ~Most azután a golyóban volt a
 38       1,      4|       kötelessége, hiszen egymáshoz van most fűzve életük. Azért csak
 39       1,      4|           gondolni, hogy hová juthattak most.~ ~- Élsz-e? - kérdé Leonin
 40       1,      4|               kaptak előttük a lovak, s most már teher nélkül futnak.
 41       1,      4|                farkasok.~ ~- Várunk van most, s ott védhetjük magunkat
 42       1,      4|                 Annál jobbat is tudunk. Most már itt alattunk az országút,
 43       1,      4|             éppen eléjük kerültek. "No, most fogjuk meg őket!" - gondolta
 44       1,      4|              undok csorda.~ ~- Bajtárs! Most már előre, ki hogy tud! -
 45       1,      4|              felfokozta idegeik erejét; most már az izzadság csorgott
 46       1,      4|         izzadság csorgott homlokaikról, most már a forró pára lövellt
 47       1,      4|               kitartó erőfeszítéssel.~ ~Most már véres volt mindannyinak
 48       1,      4|               maga elé a jégre; ez volt most már egyedüli védszere.~ ~
 49       1,      4|             attul maradoznak el rólunk. Most már nyugodtan haladhatunk
 50       1,      4|             Merre van a felvilág ajtaja most?~ ~Amíg barátját kereste,
 51       1,      4|                 elveszté tájékozását, s most nem látott maga fölött mást,
 52       1,      4|          odatapadt a jégmennyezethez.~ ~Most lejjebb bocsátkozott Leonin,
 53       1,      4|                 Az a szabadba talált.~ ~Most egyszerre végső erejét összeszedve
 54       1,      5|                         A MÁSIK KETTŐ~ ~Most hagyjuk el az egyik fiút,
 55       1,      5|             vendéglői személyzettel, de most sietek, mert várnak.~ ~-
 56       1,      5|              kardbojtját.~ ~- Hát az úr most duellálni megy? No, már
 57       1,      5|                  ott egy nagy toppanás! Most egy csapás, majd egy csörrenés!
 58       1,      5|                az urak?~ ~- Körülbelül. Most jöttem az ezredhez, egyenesen
 59       1,      5|         kapitánynak tettek testőrből, s most emiatt egy csoport kollégámmal
 60       1,      5|          mondtam, nem az embereknek. És most ezen imádságomért a föld
 61       1,      5|                 vitézei kaptak; bajusza most is háromszor megcsavarintva,
 62       1,      5|                Ez nekem baj. Mert ha én most elkezdem a vígan költekezést,
 63       1,      5|              kérlek! - kiálta fel Jenő, most már igazán ingerülten. -
 64       1,      5|                mint jó pajtásomat, s az most extra instantia.~ ~- No,
 65       1,      5|            Hanem ha ez extra ügy, akkor most nekem van jogom föltételt
 66       1,      5|             temetkezési imáért üldöznek most.~ ~- Hogy tudod te azt? -
 67       1,      6|            végén.~ ~- Hogy jut neked ez most eszedbe? - kérdé Jenő, furcsán
 68       1,      6|              koppantott a kezemre, hogy most is sajog bele.~ ~Ezt már
 69       1,      6|                  No, ez a valaki, akire most itt az öcsém egy távmosolyt
 70       1,      6|           spanyol követségnél."~ ~Hanem most az egyszer megjárta lavateri
 71       1,      6|                 ez a valaki, aki őt itt most tegezi, valahol valami államkancellári
 72       1,      6|      bruderschaftot ihatott vele, s még most is emlékezik rá, amit pedig
 73       1,      6|        szegletes úrnak ez sem tetszett, most már az alsó ajkán meghagyott
 74       1,      6|                kurizálni Alfonsine-nek; most nincs körülötte más, csak
 75       1,      6|             melyikünk a stockfisch?~ ~- Most a hofsekretär a pesce canella,
 76       1,      6|                mondá neki:~ ~- Ahá! Fél most tőlem, ugye?~ ~Eltalálta.
 77       1,      6|               annak a kis leánynak:~ ~- Most pedig lelkemre fogadom kegyednek,
 78       1,      7|         tekintettük, mint gyermeket. De most már kinőtt belőle, s most
 79       1,      7|               most már kinőtt belőle, s most már ő is házi kisasszony
 80       1,      7|               ha ő az első megérkező.~ ~Most is úgy járt.~ ~Az előszobában,
 81       1,      7|          énekelni is tudott csinosan.~ ~Most is hallott a két szobán
 82       1,      7|         hangjára eléje jött a leány. De most már nem égett az arca rózsapírban,
 83       1,      7|            Tudja-e ön, mire gondolok én most e percben?~ ~Úgy tetszett,
 84       1,      7|               neki:~ ~- Ön azt gondolja most magában, hogy "én ennek
 85       1,      7|          nyomásátul szabadult meg. - És most egyet kérek öntől, Edit
 86       1,      7|             olvasni, hogy mit gondolok, most el fogja tudni olvasni azt
 87       1,      7|                 írtam a lezárt levélben most.~ ~S azzal eléje tartá a
 88       1,      7|                keblébe csúsztatá.~ ~- S most egy évig ne szóljunk egymásnak
 89       1,      7|                 melyik a főajtó kulcsa. Most elviszem magammal, s holnap
 90       1,      7|                 többet erre a névre. Az most már jó helyen van a szívben,
 91       1,      7|    Plankenhorstnénak Richárd levelét.~ ~Most az úrhölgyön van a sor,
 92       1,      7|              levelet darabokra tépve -, most majd jövök én az enyimmel.~ ~ ~ ~
 93       1,      8|                 szárnyai vannak.~ ~Csak most kezdett még magára ismerni.~ ~
 94       1,      8|                azt tudják, akik tudják. Most éppen a harmadik napja van.
 95       1,      8|               hogy egy kép miatt jöttem most ide, amit a szolgám félreértésből
 96       1,      8|            alkun fölül van.~ ~Richárdot most már bosszantotta a zsibárusi
 97       1,      8|                agyával a padlatnak.~ ~- Most kérem, álljon ön egy kicsit
 98       1,      8|              saját arcképemért.~ ~- No, most már az ön arcképét nem adom
 99       1,      9|             mert az nem jön többé haza. Most kapott a lelkem uram levelet
100       1,      9|                történt volna ez úgy. De most már ezen nem változtathatunk.
101       1,      9|               távol maradhatni tőle. Te most még szép vagy és fiatal,
102       1,      9|               akkor nekem: "Én elmegyek most a világba, bujdosom, vándorlok;
103       1,      9|            megőrülök; de itt maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről.
104       1,      9|           kivont egy levelet.~ ~- Nézd! Most kaptam e levelet fiamtól
105       1,      9|                fel nyugtalanul az anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen
106       1,      9|                következett Ödönre, amin most már szerencsésen túl vagyunk.
107       1,      9|               egész ház rájuk van bízva most már, mert a kisasszony ezentúl
108       1,     10|                 Ödöntől érkezett levél; most már saját írása, Lembergből
109       1,     10|          bókolással; csakhogy a bókolás most még egy fejhajtással alább
110       1,     10|            fejhajtással alább szolgált. Most már ő volt a család feje.~ ~
111       1,     10|              gyászruha új.~ ~Baradlayné most is oly hideg kimérten szól
112       1,     10|            kimérten szól fiával, mintha most is hallgatná a falon keresztül
113       1,     10|               az apai lakosztályon.~ ~- Most a te rendelkezésedre fognak
114       1,     10|               fognak bennünket keresni. Most már házigazda fogsz lenni
115       1,     10|             tudom, hogy ebben a székben most egy adminisztrátor ül.~ ~-
116       1,     11|                 Éljen és vivát! Mink is most érkeztünk ide; ott fognak
117       1,     11|               nem levehetem rula. No de most mar, hogy bebizonyítsunk
118       1,     11|               hogy az öregúr meghalt, s most már "szabad a csók!"~ ~-
119       1,     11|              hitt egyebet, mint hogy no most itt jön Zách Felicián második
120       1,     11|   helyrebolonditotak valahun. Hiszen az most totaliter okos ember.~ ~
121       1,     11|       menyasszony kezét kezébe tenni!~ ~Most már igazán itt volt az ideje
122       1,     11|          arcának mosolygása.~ ~Még csak most tudta meg mindenki, milyen
123       1,     11|        ostobának tettetni.~ ~- Eszerint most kettős kézfogó fog lenni -
124       1,     11|               násznagyához.)~ ~- Nekünk most rögtön be kellene fogatnunk,
125       1,     11|                   Nézze méltóságod, még most is milyen gyönyörű asszony
126       1,     12|               dolog praktikus oldalara. Most is, ha megesik restoracio,
127       1,     12|               foglalhatnak el hivatalt? Most is ipen tizszer annyian
128       1,     12|             dekretumba spanyolviaszkba. Most még paraszt is tudjon olvasni?
129       1,     12|            ember nem belekotorászhatta; most asszony, zsellér, zsidó
130       1,     12|               aztán, akinek tetszett.~ ~Most meg sem mozdultak.~ ~Elvégre
131       1,     12|                 neve "népfenség"!~ ~Még most is ragyognak.~ ~Akkor nagy
132       1,     12|             verekedéstől visszatartsák. Most pedig megfordították a rendet.
133       1,     12|                 a tekintetes rendek meg most hozzá nem akarnak egy kis
134       1,     12|       Erőszakolni kellett a tervet.~ ~- Most nincs zaj - monda epésen -,
135       1,     12|          elmenni, ha úgy tetszik!"~ ~De most már nem ment.~ ~Arcát szigorú
136       1,     12|          korlátozhatlan hevében.~ ~- És most hagyja ön el e helyet! E
137       1,     12|            kitörő örömriadala közepett. Most aztán levette kalpagját.~ ~
138       1,     13|            Olyan sápadtak ez úri alakok most, s riadt tekintetük kérdezi
139       1,     13|                 mintha generális volna, most suttogva beszél, és lenyírt
140       1,     13|                fennkölt viselet helyett most egy ócska zubbony van rajta,
141       1,     13|            felel a kérdezett remegve -, most jövök a rendőrségi főigazgatósági
142       1,     13|               beragaszthassam. Az nekem most igen jól fog illeni; legalább
143       1,     13|                 utcákon! A néptenger.~ ~Most érkezett még egy új alak.~ ~
144       1,     13|         búcsúzni a ház asszonyától. Még most csak a zápor van odakünn,
145       1,     13|              gazdája bizonyosan ott van most a barikádokon elfoglalva,
146       1,     13|             végre szeretője akaratának. Most azután, mikor mindazon támaszokat,
147       1,     13|              tudatá vele, hogy ez a nép most valamit cselekszik; de ő
148       1,     13|               utcákat kartáccsal seprik most, a kövezetből barikádok
149       1,     13|             beszédet tart a tömegnek.~ ~Most már csakugyan elvesztette
150       1,     13|                  Ami tovább vezette, az most már csak a szíve volt. A
151       1,     13|                terembe.~ ~De mit látott most e helyen?~ ~Az asztal előtt
152       1,     13|                harc áldozatait temetik; most koszorúzott koporsók úsznak
153       1,     13|                 úgy tetszik, mintha még most is édes volna tőle a szívünk;
154       1,     13|               de hát kinek jutott volna most eszébe ezzel törődni?~ ~
155       1,     13|                 ünnepelt szónokainak, s most föllépett velük együtt a
156       1,     14|                az irányadó fiatalság.~ ~Most a fiatalság volt az irányadó.~ ~
157       1,     14|               polgárházakat kiraboltak; most a belső gyárak és kolostorok
158       1,     14|                szabadság diadalnapjait. Most következik a mi legerősebb
159       1,     14|                mikor azt mondtam neki: "Most nevess, most örülj, most
160       1,     14|             mondtam neki: "Most nevess, most örülj, most öleld meg ellenségeidet,
161       1,     14|                Most nevess, most örülj, most öleld meg ellenségeidet,
162       1,     14|        testvéreddel jó barátok vagyunk. Most ismerkedtünk meg a barikádokon.~ ~-
163       1,     14|                diadalainkban.~ ~Richárd most már leszállt a lovárul,
164       1,     14|       Plankenhorst hölgy itt maradt, és most a szabadságmozgalom intéző
165       1,     14|                ismerjük az ő múltjukat. Most föltétlenül velünk tartanak.
166       1,     14|              hittem, de hogy Jenő öcsém most idejöjjön, azt - úgy segéljen -
167       1,     14|               az, akinek ő azt mondta: "Most kelj fel!" és fölkelt, s
168       1,     14|          fölkelt, s ha azt mondá neki: "Most nyugodjál el!" - elnyugodott.~ ~
169       1,     14|        liguriánusokat már elkergette, s most azt hiszi, hogy minden kolostort
170       1,     14|             lett a tartalmával.~ ~- No, most erre mondj kádenciát, bruder!~ ~
171       1,     14|      megpillantá Editet.~ ~Hogy nem jön most szemközt még egy új ellenség!~ ~
172       1,     14|             százlépésnyi közelségben.~ ~Most azután Richárd igazán nem
173       1,     14|           azokat az urakat.~ ~Az őrnagy most már haragba kezdett jönni.~ ~-
174       1,     15|           zászló lobog a tetején; az éj most azokat is feketéknek mutatja;
175       1,     15|                 Fritz, tudod-é, hogy én most mit gondolok?~ ~- Én is
176       1,     15|            felsietnek a lépcsőn, melyen most lámpa nem világít, hanem
177       1,     15|                édesapja ellen is. Hanem most érkezett egy váratlan, új
178       1,     15|                 Rettenetes egy leány!~ ~Most meg már a fromage de Brie-ből
179       1,     15|              így vitte bele a tűzbe. Az most kormánybiztos, s hadcsapatokat
180       1,     15|               őt útbaigazítja tovább.~ ~Most már remeghetett kedvére
181       1,     15|            szívének minden idegecskéje. Most már nem látta senki.~ ~Reszketve
182       1,     15|                menedékekbe, amikről még most azt hiszik, hogy a bomba
183       1,     15|           megtalálta az István-tornyot, most már jobbra maradt az el
184       1,     15|               lenni. De hogy lásson meg most egy utcanevet, egy házszámot,
185       1,     15|          végének is jónak kell lenni.~ ~Most már kezében volt a tájékozás
186       1,     15|                Tizenhárom. - Tizenöt. - Most jön a tizenhetedik kapu.~ ~-
187       1,     15|            bezárta azt mögöttük.~ ~Csak most kezdett eszmélni Edit, hogy
188       1,     15|           őrangyal, ki idáig elvezette, most be nem takarná fényes, bűbájos
189       1,     15|              bűbájos palástjával, akkor most ez ismeretlen, föld alatti,
190       1,     15|                 te is velünk!~ ~A leány most már kezeivel tapsolt örömében.
191       1,     15|                 megtalálni.~ ~Frau Bábi most egy olyan utcán vezette
192       1,     15|        nagynéném, akik okai annak, hogy most az utcán járok. Hej, hogy
193       1,     15|        ágyaikból! Hej, hogy találgatják most, ki kívánt nekik nyugodalmas
194       1,     15|                 ilyen szemétvermeket.~ ~Most nincs se tolvaj, se gyilkos;
195       1,     15|                 puttonyokat.~ ~- Ezeket most hagyjuk itten. Elég lesz
196       1,     15|            tanyája.~ ~- Nem csalódtunk. Most már, Frau Midi, előre! Rám
197       1,     15|            esküdjél, anyám! Az, hogy te most itt vagy, rettenetesebb
198       1,     15|            asztalt ütni öklével.~ ~- És most nem parancsol nekem sem
199       1,     15|                  Minden kőnek szíve van most, és fáj. Azt akarták, hogy
200       1,     15|               hát tiveletek mi történik most?~ ~- Ki tudhatja azt? Mindennap
201       1,     15|           Mindennap él az Isten.~ ~- Ti most már nem mehettek vissza
202       1,     15|             vész lesz minden ponton. Én most már rögtön indulok, amíg
203       1,     15|       összevissza járhatja a tábort. De most még ez is velünk van!~ ~
204       1,     15|           felvették. A csatorna fenekén most már nem lehetett haladni;
205       1,     15|                az eső hátba verte őket, most pedig szemközt veri.~ ~Egyszer
206       1,     15|       Baradlayné odasúgott Editnek:~ ~- Most el vagyunk veszve.~ ~- Mi
207       1,     15|                suttogva Baradlayné.~ ~- Most hagyjanak mindent rám. Vagy
208       1,     15|       kreuzfidél kedve kárba ment. - Ez most mindnyájunkat a pokolba
209       1,     15|                 Baradlayné Edittől:~ ~- Most mi fog történni?~ ~- Az,
210       1,     16|            annak az égnyílásnak a színe most zöld? Talán optikai magyarázata
211       1,     16|         szuronydöfést takargatott, mely most talán nem is fáj még. Minden
212       1,     16|           Plankenhorst-ház erkélyén még most is lobog az. Ó, azok hívek
213       1,     16|                 Nem hallgat rá senki.~ ~Most már nyilallni kezd mellében
214       1,     16|              oldal; a fekete füstfelleg most lassankint tűzvörösre válik,
215       1,     16|        Halálkeserűség állja el idegeit. Most már minden csepp vére, mely
216       1,     16|                áldozatul kérte, s amely most halálos tusáját befedni
217       1,     16|             eltakarja a felhőborulat, s most az égő templom tűzfénye
218       1,     17|               kedvező idő lesz rá.~ ~De most még minden szívben olyan
219       1,     17|          uralgott egyszerre képzeletén. Most mindennek egyszerre vége.
220       1,     17|               szenvedélyes szorítással. Most már nem ismert magára többé.~ ~
221       1,     17|                 lihegé e szókat:~ ~- És most esküszöm előtted, kedvesem,
222       1,     17|           tünemény?~ ~A lány csókja még most is ott ég az ajkán; a lány
223       1,     17|                Ottó~ ~Alfonsine arcának most már nem volt szüksége a
224       1,     17|                     Nem? Hm. Micsoda ön most, kérem?~ ~- Én? Semmi.~ ~-
225       1,     17|              amin testvérei járnak. Ott most ön is lehetne osztálytanácsos,
226       1,     17|              együtt visszatérjen velük. Most ismét volna valami. Reám
227       1,     17|                 tétovázott, habozott; s most egyike lett azoknak az embereknek,
228       1,     17|      Magyarországon feküsznek. Hogy ott most minő jogviszonyok vannak,
229       1,     17|            rendeltelek volna, miután én most még vendéglőben lakom, s
230       1,     17|              átadnom. Anyád küldi. Tedd most a zsebedbe, pénz van benne;
231       1,     17|                És rábeszélte?~ ~- Igen. Most Richárdot három nap óta
232       1,     17|                megy olyan hirtelen. Még most fenekestül fel van fordulva
233       1,     17|                van fordulva minden; még most kavaroghat a menekülni akaró
234       1,     17|          ügyeljen. Hanem a városból már most sem menekülhet ki, mert
235       1,     17|              tartani. Hátha elejti?~ ~- Most szóljunk a te ügyedről,
236       1,     17|               juttatott, hogy egy éppen most megürült állomás betöltése
237       1,     17|                 levelét elolvassa, amit most Rideghváry kegyéből megkapott.~ ~
238       1,     17|                gúnyolódással mondá: "Ön most semmi! Ön egy nem látott
239       1,     17|             megszabadult az anyjától.~ ~Most már akarhat.~ ~- Aludtál
240       1,     17|                rajta.~ ~Jenő érzé, hogy most egy kicsit meg kell mereszteni
241       1,     17|               kell mereszteni a nyakát. Most már az ember valami. Nagy
242       1,     17|                 úr.~ ~- Áh! - Alfonsine most aztán üdvözlő mosollyal
243       1,     17|         lesütött szempilláit felemelje; most már vőlegénye előtt áll.~ ~-
244       1,     17|             eszméit az a gondolat, hogy most férjhez kérik. Ez kegyetlenség!~ ~
245       1,     17|              Büszke vagyok önre!~ ~Jenő most már rohant haza.~ ~Úgy érezte,
246       1,     17|                haza.~ ~Úgy érezte, hogy most kezd el élni.~ ~Az eddigi
247       1,     17|            eddigi csak növényélet volt. Most lett már ember.~ ~Ami vágyainak
248       1,     17|           suttogá e szót: "te gyáva!" - most egyszerre alakot, arcot
249       1,     17|              Tudod, hol élnek? Az egyik most tör utat magának a Kárpátokon
250       1,     17|               ember! Eredj azokkal, kik most elindulandnak a minden oroszok
251       1,     17|             szép fia van. Az egyik csak most egy hónapja született. Bizonyos
252       1,     17|               fogod bírni mindazt, amit most együtt bírunk veled; midőn
253       1,     17|            Eszébe jutott valami, aminek most már vége. Még átlátszó a
254       1,     17|                 együtt.~ ~- Mit tettél? Most hogyan menekülsz? Minden
255       1,     17|                 delnő büszkén emelé fel most már diadalmas arcát.~ ~-
256       1,     18|                ELÖL VÍZ, HÁTUL TŰZ~ ~De most merre?~ ~Ez volt a menekülő
257       1,     18|              körül gyűjtve legényeit -, most rátérünk arra az útra, amelyiken
258       1,     18|           zúgolódás, morgolódás nélkül. Most tehát utánam, akinek tetszik!
259       1,     18|       összegyűjti Richárd követőit.~ ~- Most számláljuk meg, hányan vagyunk!~ ~
260       1,     18|                 Köszönöm. Megszolgálom. Most tegyétek le a kezembe az
261       1,     18|           Sokkal hamarább, mint hittem. Most aztán nincs tanakodni való
262       1,     18|        elmázolták a rögtönzött hídon.~ ~Most aztán éppenséggel nem akart
263       1,     18|              egyenkint.~ ~A trombitaszó most már egészen közel hangzott
264       1,     18|                 volt, mint a Phlegetón, most fekete lett, mint a Sztüx.~ ~
265       1,     18|               futó csapatja.~ ~Csakhogy most már fel van lármázva ellenük
266       1,     18|              előre, ahogy a ló bírja!~ ~Most már nem kereste Richárd,
267       1,     18|                 embered mind elvész, ha most tajtékzó izzadtan a jéghideg
268       1,     18|              Mégis előre kellett menni; most már lehetetlen volt a végszükségnek,
269       1,     18|             újonc legény arcán, hogy ez most magában imádkozik, s veszekszik
270       1,     18|            gazdájuk. Héj, messze voltak most attul!~ ~A trombitaszó négyszer
271       1,     18|                nem viheti keresztül. Ők most nyavalyás emberek, akiknek
272       1,     18|                 fordulva huszáraihoz -, most egy furcsa tréfát csinálunk.
273       1,     18|            föllármázzák az embereket.~ ~Most következik a legveszélyesebb
274       1,     18|            Richárd. - Ki a kardokkal!~ ~Most már csakugyan nem látszott
275       1,     18|             hátuk mögött.~ ~- No, fiúk, most már pipára gyújthattok -
276       1,     18|               is kiterjedt. Mintha csak most kezdték volna, úgy fogtak
277       1,     18|                  Piros bársony süvegem; Most élem víg életem." Pál úr
278       1,     18|            sokkal nem szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó. Kecskéket
279       1,     18|                 innen!~ ~Mégis futni?~ ~Most már kitört a harag: "Verekedni
280       1,     18|                a menekvőket. Ott, ahova most betértek, ember nem fogja
281       1,     18|                 lenézni való eledel. De most az is vendégség volt. Jóllaktak
282       1,     18|            hatolhasson. Hiszen még csak most voltak a kezdetén az óriási
283       1,     18|          Megindult a vezetővel előre.~ ~Most már folyton meredélynek
284       1,     18|                itt más, csak a felhő.~ ~Most nincs itthon. Nagy szerencse.
285       1,     18|                s magukra hagyta őket.~ ~Most aztán ott voltak a felhőkirály
286       1,     18|                ameddig bokrot talált.~ ~Most azután párologva a verítéktől,
287       1,     18|             haladtak nyomát eltakarták; most már csak kiáltozás után
288       1,     18|             fenyves is üdvözölt menedék most.~ ~A zivatar zúg a sudarak
289       1,     18|            képzelet; ama fiatal huszár, most már öreg legény, jegyezgeté
290       2,     19|         Elmentek az ügyvédek; nem akart most pörlekedni senki. Elmentek
291       2,     19|                Ágyban meghalni nem volt most divat.~ ~Híres korhelyekből
292       2,     20|              őrnagy".~ ~Kitűnő állás!~ ~Most már nem is tiltakozik ellene,
293       2,     20|                 Sándortól Napóleonig.~ ~Most egész nap ki nem szakadnak
294       2,     20|               és meddig maradnak itt.~ ~Most is egy éppen felbontott
295       2,     20|            hozta Szalmás Bécsbül ki jár most mindenfele. Mármost mit
296       2,     20|              még jobbágyaink voltak; de most már a paraszt sem hoz se
297       2,     20|             akarják már leszolgálni. És most még ti a legerősebb béreseinket
298       2,     20|              magának honvédseregbe, ott most kapitány; ott most nem is
299       2,     20|                  ott most kapitány; ott most nem is kell kaució. A Lacko,
300       2,     20|                minisztériumnál hivatal, most már házasodhatik. Bolond
301       2,     20|         szántunk valami nóbel partínak. Most partí itt van. Gyün kapóra
302       2,     20|        micsináljam iteneg egy magamban? Most legifjabik Baradlay urfit
303       2,     20|               Nem engedet neki familia. Most hazahoztak, és azon vannak,
304       2,     20|                 gyöngéden. - Értesz már most, hogy mi az a magas politika,
305       2,     20|                abban a szerencsében, de most egy elveszteni való percünk
306       2,     20|             hogy ez nem mulatság, amibe most indulunk, hanem háborúviselés.~ ~
307       2,     20|           Zebulon erre voltaképpen csak most kezdett először gondolni.
308       2,     20|           tetszik, messziről nézi. Csak most kezdett elmélkedni felőle,
309       2,     20|               fogai vacognak.~ ~- Pedig most már ne fűttess be - mondta
310       2,     20|               el a családodnak, hogy te most mégy a háborúba, ott meglőnek,
311       2,     20|               asszonyod mit csinál?~ ~- Most fűzeti magát az újmódi míderbe
312       2,     20|                a hadak számára.~ ~- No, most innen elláthatod magadat! -
313       2,     20|                pontos tudósítást!~ ~No, most még lóra ülni! Szénát, szalmát
314       2,     20|             hosszúszárúból pöfékelve. S most íme, még lóra is kell ülnie.~ ~
315       2,     20|                  vágott szavába Ödön. - Most csak gyere vacsorázni, azután
316       2,     20|                 a rubrikák címeit. ~ ~- Most aztán csak ezeket töltsd
317       2,     20|          ütöttek a fejemen. Itt a helye most is, ni. Majd én mutatom
318       2,     20|           kalamárist a hajcsárvezérhez. Most nem volna több tinta.~ ~
319       2,     20|     nyugodalomnak, már jött valaki, aki most érkezett éjjel, és rögtön
320       2,     20|           mulatságba keveredett.~ ~Csak most kezdte észrevenni, hogy
321       2,     20|               nem hitte volna.~ ~Hisz ő most nyomrul nyomra megy bele
322       2,     20|             kellő közepébe a háborúnak. Most már körül van hadsereggel;
323       2,     20|              már körül van hadsereggel; most már toljak előre, még csak
324       2,     21|        látszanék arcom pirulása."~ ~Még most is érezzük ezt a pirulást,
325       2,     21|         szembeszálltak a lovassággal.~ ~Most egyszerre váratlan segítségük
326       2,     21|              meg ni, hova elkerült. No, most az igazi e lesz. (A röppentyű
327       2,     21|        indította az ellenálló csapatra. Most már egy század nehézlovas
328       2,     21|           többiek előtt.~ ~A kis csapat most hármas sort alakított, az
329       2,     21|                 üldöző lovasság robaja. Most már az országútról kétfelül
330       2,     21|             nekik Hekuba"?~ ~Az utolsó, most már dühös verekedéssel végződött
331       2,     21|                Mausmann Ödönnek:~ ~- No most, patrónus uram, az utolsó
332       2,     21|                 nem kerülhet mögénk. És most, fiúk, esküdjetek meg, hogy
333       2,     21|       torlasztották össze a havat, mely most, mint a futóhomok, buckákat
334       2,     21|        röppentyűtelepnek indult.~ ~Azok most vették észre a hibát, amit
335       2,     21|           valaki vissza is fordulhat.~ ~Most aztán egy tanakodni való
336       2,     21|                Richárd Baradlay!~ ~Csak most ismert Ödön testvérére.
337       2,     21|                     Az ég küldött téged most ide - szólt Ödön Richárd
338       2,     21|              jövök rá, s jelentem, hogy most érkeztem, azt mondja: "Hát
339       2,     22|                              A BETYÁR~ ~Most azután e szétvert, legázolt,
340       2,     22|              nem volt.~ ~- Jó volna, ha most Boksa Gergő előkerülne ötven
341       2,     22|               az ember azt hitte volna, most mindjárt meghal.~ ~- No,
342       2,     22|            szabadkozék Boksa Gergő.~ ~- Most vegyétek el tőle a fegyvereit,
343       2,     22|               helyen van, amit keres.~ ~Most már leszállt a lovárul,
344       2,     22|              teljes világi életemben, s most vénségemre megtették velem
345       2,     22|              Ahán! Tehát noncombattant? Most értem már a vitéz elszántságot.
346       2,     22|                 forogtak, s a könny még most is megeredt belőlük arra
347       2,     22|                   kérdé az ezredes.~ ~- Most láttam először, mert csak
348       2,     22|          felvillanyozta a főtisztet.)~ ~Most azután érdekelten kérdezé
349       2,     22|            gulyát összeterelni, mert ez most nyolcvan felé fut.~ ~- Ott
350       2,     22|                Mind az ötven darab.~ ~- Most már becsülöm kendet! Pál
351       2,     22|             történt, vitéz kalandokkal, most, mikor igazi hőskalandot
352       2,     23|              nyáron sem asznak el soha, most is meghozzák kék harangvirágaikat,
353       2,     23|             elgázolta a mezőt; hogy még most is kopár bele.~ ~Nem harc,
354       2,     23|              órája, hogy tűzben állnak, most csak a szuronyt használják
355       2,     23|              még az ellenfél birtoka.~ ~Most megfeszíti mindkettő végső
356       2,     23|                 a kerek téren, mely még most is oly kopárra tapodva látszik,
357       2,     23|          férfiszívnek meleget ád, lobog most ereikben. A harcos dicsvágya,
358       2,     23|                 egyebe, csak szeretete. Most azzal betakarta kedvencét.
359       2,     23|             előbbre törnek a szuronyok. Most felhatolnak az isaszegi
360       2,     24|                 rátalált Pál vitézre.~ ~Most is olyan jó; nyugodt arca
361       2,     24|                 vele történt. A bajusza most is oly kacskaringósan állt
362       2,     24|            ellenfele a végét járja. Még most magánál van; de néhány óra
363       2,     24|             megőrzi. Ellenséged voltam. Most már mindenkinek jó barátja
364       2,     24|                     Ahán! Te el akarnál most innen osonni? Nem tetszik
365       2,     25|                   A Körössziget nyárfái most hányják virágaikat; szép
366       2,     25|            millió virágától, mely éppen most van legjobb nyílásában.
367       2,     25|           mindig azon gondolkozol, hogy most Ödön milyen veszélyben lehet,
368       2,     25|                  ha nem érthetném is.~ ~Most még jobban meg volt szorítva
369       2,     25|                Rákóczi-indulót.~ ~Hanem most egy új hang kér figyelmet.
370       2,     25|           vidékről a másikra küldettek, most is átlyuggatták és megfüstölték.
371       2,     25|       meglátogatni; mert az a ház, ahol most Baradlayné lakik, a halál
372       2,     25|                 ismét a képhez, és arca most oly gyöngéden mosolyog.~ ~-
373       2,     25|                tettem, jól tettem... És most akarom, hogy térj aludni,
374       2,     26|              való - monda Rideghváry.~ ~Most Alfonsine akarta megmutatni,
375       2,     26|          csecsszopó porontyát gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok,
376       2,     26|              beszélgetni; máskor némán, most önfeledtében hangosan.~ ~
377       2,     27|                 nagy, kihúzott asztalon most nyújtanak vékonyra; két
378       2,     27|         tréfábul! - szólt bele Ádám úr. Most pedig láss komoly dolog
379       2,     27|             apuska, hol jársz itt? Ipen most vannak itten svalizsirek,
380       2,     27|    házigazdájának derültsége.~ ~- No de most már jó helyen vagy, koma! -
381       2,     27|                 teszi azt meg nekem. Az most hamar megy, barátom!~ ~Már
382       2,     27|                 légynek sem vétett.~ ~S most ez a két menekült férfiú
383       2,     27|           fejezte ki, hogy ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal azért
384       2,     27|                 ahol elhagyta. Csakhogy most a csúnya lamentálás helyett
385       2,     27|                 barátom, ahogy mondtam; most már fordult a kocka; kik
386       2,     27|                 komámnak is mondtam, én most éppen csak azért járok ezen
387       2,     27|             komám rettenetes nagy ember most - csodálkozék a háziasszony.~ ~-
388       2,     27|                 micsoda ember vagyok én most! Ahol vagyok, ott minden
389       2,     28|          képzelni. Pedig a farkasok még most is foglalkoznak a kraniológiával.~ ~
390       2,     28|               ember őtet megkerülte, és most elfogja. És őnála semmiféle
391       2,     28|               volt a kezében.~ ~Zebulon most értette meg egyszerre a
392       2,     28|              meg egymást.~ ~Szalmás még most sem tudott szóhoz jutni.
393       2,     28|           elrontottam. Hiszen talán még most is ott van magánál Rideghváry
394       2,     28|             úton járnánk.~ ~Szalmás még most sem szólt semmit. Tán fogadása
395       2,     28|                 magamat egész armadián. Most itt vagyok, de lábamat már
396       2,     28|            harminc forintba Debrecenig. Most már tudta utazása célját.
397       2,     28|                tudta utazása célját. Az most a centrum: a főváros.~ ~
398       2,     28|  viktóriadolmány, a rajthúzli ugyan még most is a legutóbbi egyenruhája,
399       2,     28|               Boksának, hogy ő csak még most is urabb nálánál, s megtömvén
400       2,     28|                      Az hát. A Március! Most Debrecenben nyomják, onnan
401       2,     28|            addig, amíg menni "lehet".~ ~Most azután elölrül is kergetik,
402       2,     28|           zsemlemorzsákat lesepergetni. Most nekiállt ollóval, beretvával
403       2,     28|          Zebulonhoz.~ ~- Ugyebár, az úr most olyan helyeken szeretne
404       2,     28|             neki, amiben már benne van; most még egy kis lengyel konspirációt
405       2,     28|              kormánybiztosa adhat.~ ~Az most éppen Eperjesen van. (Ez
406       2,     28|              találkozott, mint amilyent most lát maga előtt.~ ~Hát még
407       2,     28|                 ruhában?~ ~Zebulon csak most bámult rá a megszólító kormánybiztosra.
408       2,     28|              talált rá a fejére.~ ~- És most legelébb is jer ide, írd
409       2,     28|           seregeivel pirosra festeni.~ ~Most azután Zebulon az első gráciát
410       2,     28|                milyen furcsát álmodik ő most ébren.~ ~Hogy került ő most
411       2,     28|             most ébren.~ ~Hogy került ő most ide, ahova semmi szándéka
412       2,     29|                száz fekete kémény, mely most mindennap fekete korommal
413       2,     29|              hol a koronázási halom áll most, emelkedik egy tuskó-várad,
414       2,     29|                budai oldalon pedig, hol most az alagútszáda nyílik, a
415       2,     29|          derekán tűzövvel átszorítva.~ ~Most azután tudta mindenki, hogy
416       2,     29|                Finita la commedia!", és most elégeti a hidat a háta mögött;
417       2,     29|        halálveszedelem volt rejtegetni; most egyszerre megjelentek: hosszú,
418       2,     29|                 elmesélem máskor. Hanem most elébb utasítson engem valakihez,
419       2,     29|          amelyen belül az az asszonyság most lakik!~ ~- Mi a patvar!
420       2,     29|          felszabadítására sietett.~ ~És most, midőn azt hitte, hogy már
421       2,     30|               volt a 33-ik zászlóalj.~ ~Most ez a zászlóalj indult rohamra.~ ~
422       2,     30|            fölvette magát a páholyokba. Most már az ablakokbul nézték
423       2,     30|                    Nem juthattam hozzá. Most már a börtönbül is kivitték,
424       2,     30|                 meg a kolera ostromolja most belülről a várbelieket.
425       2,     30|            Pestet.~ ~- Mit nekünk Pest! Most tizenegy éve sárrá döntötte
426       2,     30|              szebb lesz, mint volt. Itt most egy megnyert hét egy örökkévalóság;
427       2,     30|              felvenni.~ ~Richárd szemei most már villogtak. Abban a kedélyállapotban
428       2,     30|         ellenségnek a főhadiszállást, s most az teljes ütegeivel tüzel
429       2,     30|              volt Nemesdombrul.~ ~- Ah, most már emlékezem rá.~ ~- Igen
430       2,     30|                  de éjjel megszökött, s most megint itt van a várban.
431       2,     30|                 egyszer megkapom. Hanem most vigyázzanak a vitéz urak,
432       2,     30|              gyertya ég.~ ~- Látom.~ ~- Most ügyeljen ön egy óranegyedig
433       2,     30|            várbelieket tudósítják.~ ~De most már nemcsak mosolygott,
434       2,     30|                 kisöpörte annak utcáit. Most már látta mindenki, hogy
435       2,     30|               bejuthassanak.~ ~Csakhogy most nincs se jó barát, se szomszéd,
436       2,     30|             melynek öt padlásszobájában most is ég az öt gyertya; egy-egy
437       2,     30|       szaggatták át szakaszait, s annak most minden ablakán láng süvölt
438       2,     30|                valaha azt a tüzért, aki most ezt a bombát ide röpítette,
439       2,     30|              Oltásra gondolni sem lehet most a várágyúk lőközelében.~ ~
440       2,     30|           végigsöpri a védő ütegeket.~ ~Most már mennykövet mennykőért!
441       2,     30|              már mennykövet mennykőért! Most már egyik óriás a másik
442       2,     31|                 Ödön fején keresztül.~ ~Most azután Ödön megfeszített
443       2,     31|        kolosszal egy sorban emlegetnek; most az forgott veszélyben.~ ~
444       2,     31|              jegyzőkönyve, melyben azok most is olvashatók.~ ~S e fenyegetés
445       2,     31|                tömeg. Valaha emberalak, most egy darab szén, kezek nélkül,
446       2,     32|      maradhatott élve. Hanem a feje még most is zúg bele.~ ~A legelső
447       2,     32|                  mert az annak rossz.~ ~Most aztán Richárd olyat kiáltott
448       2,     32|                Hallja maga, Kaszáné, én most csak azt sajnálom, hogy
449       2,     33|                istenáldotta vidék, mely most a vetések zöld bársonyába
450       2,     33|           megszorítá Zebulon kezét.~ ~- Most következnek a mi diadalaink
451       2,     33|                 a mi diadalaink napjai! Most fogjuk a lábaink alá gázolni
452       2,     33|              hogy mi lenne belőle, ha ő most ezt az ő kedves barátját
453       2,     33|                 Zebulon letorkolta:~ ~- Most nem parancsol doktor! Most
454       2,     33|              Most nem parancsol doktor! Most én parancsolok! Van kivételes
455       2,     33|                 is kifizette.~ ~Zebulon most aztán restellni kezdte felgerjedését.~ ~-
456       2,     33|               megijedtem én nagyon. Még most is reszketnek a beleim.
457       2,     35|           tűzijáték meteorokkal?~ ~Ödön most már tudta, miért van ez
458       2,     35|            illik.~ ~Majd megnőnek, akik most kicsinyek, s ismét nagy
459       2,     35|               maga iránt hálára soha? S most ennek köszönje az életét?~ ~
460       2,     35|     lehetetlenség képezte annak acélát. Most eszébe jutott, hogy vannak
461       2,     35|                 Leonin fagyosan.~ ~- És most kiszolgáltatsz legkeserűbb
462       2,     35|              győztes gúnykacajának?~ ~- Most pedig testőr dzsidás ezredes
463       2,     35|         állítottak őrül, karabéllyal.~ ~Most azután Ödön érezte, hogy
464       2,     35|                  az önbecsülés pontján. Most már azt is elveszté.~ ~Most
465       2,     35|             Most már azt is elveszté.~ ~Most már még csak büszkén sem
466       2,     35|              futott előle.~ ~Futott, és most, mint az ostoba fürj, belefutott
467       2,     36|            barangolja be az avart, hogy most legel. Nincs ott semmi.~ ~
468       2,     36|                úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem. Egy porszem,
469       2,     36|             összeomlott, hamuvá lett, s most annak minden egyes porszeme,
470       2,     36|       elenyészett.~ ~Az lesz-e feladat, most mindazt eltagadni? Nem is
471       2,     36|                 a menekülésben? - Talán most volt éppen leghívebb barátja?
472       2,     36|                 hallgatott volna, s kik most előre-hátra hajtják az avaron,
473       2,     36|              Boksa Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~- Tehát
474       2,     36|               tudná, hogy ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik
475       2,     36|                 az elhihetőséghez, hogy most rögtön az oroszok és az
476       2,     36|     megbüntették. Testvére verette meg. Most szörnyű bosszút állhat érte.
477       2,     36|               el volt az utam állva. No most, Gergő, aki hunder-bundere
478       2,     36|                 átkozott humort.~ ~- És most útra!~ ~A telehold kedvezett
479       2,     36|           kitalálni az ő álmát.~ ~Az út most már mindenütt a kanyargó
480       2,     37|               többet magatokért semmit. Most következem én, majd én tenni
481       2,     37|                azon levélben írva, amit most kaptál.~ ~Jenő ijedten kapott
482       2,     37|                Én akarom azt olvasni!~ ~Most Jenő arca egyszerre kigyulladt.~ ~-
483       2,     38|                  Százan meg százan, kik most boldog emberek, egy csodának,
484       2,     38|       sorsszeszélynek köszönhetik, hogy most odakinn nem hallgatják a
485       2,     38|           egykor fizetni.~ ~Az a valaki most itt áll.~ ~Amaz erkély volt
486       2,     38|           tanította játszani kisfiamat. Most is otthon van.~ ~- Ön azalatt
487       2,     38|                 azt magának tartotta.~ ~Most már a harag pírja lepte
488       2,     39|                 udvaron; vendég nem jár most! S a háziak szobáikon kívül
489       2,     39|                 fekete ruhát visel. Még most csak az ifjú úrnő atyjáért
490       2,     39|                 építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.~ ~
491       2,     39|            Arankám!~ ~Lelkemben hangzik most is édes szavad: "Kövesd,
492       2,     39|         köztetek engesztelő közbenjáró. Most ismét az leszek.~ ~Anyám.
493       2,     39|                 tud magának parancsolni most?~ ~Ödön letette homlokát
494       2,     39|      bölcsőjéhez, s csitítva inté, hogy most pisszenni sem szabad!~ ~
495       2,     39|               és elhagyta a termeket.~ ~Most már aztán "szabad"!~ ~
496       2,     40|                 A KŐSZÍVŰ EMBER ELŐTT~ ~Most már aztán szabad!~ ~Szabad
497       2,     40|           betölt; megváltozhatlan volt. Most már hasztalan lett volna
498       2,     40|                oktalanság lett volna az most már, de kegyetlenség saját
499       2,     40|              saját családjához, melynek most már ő egyedüli fenntartója.~ ~
500       2,     42|                A pap leánya már özvegy. Most már következik a másik.
501       2,     42|                 már következik a másik. Most következik a tied!~ ~És
502       2,     43|                 ön álmait megvalósítja. Most éppen ilyen órái vannak.
503       2,     43|            Mindent! A százfejű hidrának most egy nyaka van. Ez a nyak
504       2,     43|                 a rövid időt? Úgy lesz! Most tíz óra van. Holnap tíz
505       2,     43|               legyen a harmadik!~ ~- És most köszönöm a jókor hozott
506       2,     43|                 akart szakadni a fejem, most már úgy érzem, mintha az
507       2,     43|            üstökös közé volna szorulva. Most már hagyjon magamra! Valamit
508       2,     43|            Ébren számlálta az órákat.~ ~Most tizenkét óra... Most ülnek
509       2,     43|                    Most tizenkét óra... Most ülnek össze a haditörvényszékek...
510       2,     43|            össze a haditörvényszékek... Most olvassák fel a vádlott bűneit...
511       2,     43|                 fel a vádlott bűneit... Most kérdik tőle: "Van-e valami
512       2,     43|                 a világon?"... Nincs... Most visszaviszik börtönébe.~ ~
513       2,     43|               visszaviszik börtönébe.~ ~Most egy óra... Tanakodnak fölötte...
514       2,     43|                halotthordó. Tudta, hogy most ébren és otthon találja.
515       2,     43|                Ez a lélekharang neki.~ ~Most olvassák fel ítéletét...
516       2,     43|                olvassák fel ítéletét... Most fordítja arcát az ablakon
517       2,     43|                 egy kis pírt kölcsön... Most törik el feje fölött a pálcát... "
518       2,     44|       kedvesedet!~ ~Leánya megérkeztére most Plankenhorstné is elősietett.
519       2,     44|               kísértet feje vánkosomon. Most már a tieden is ott van.~ ~
520       2,     44|              emlegetni is szégyen! Hogy most, e percben ott ásnak neki
521       2,     44|               legjobban terheltek közé. Most már tessék a miniszternek
522       2,     46|             Richárd, kedves Richárd!"~ ~Most már tud sírni.~ ~Idő kell
523       2,     46|           pirulva ül vissza helyére; de most már gyönyörrel nézi a varrott
524       2,     46|           játszani akartak vele.~ ~És ő most látja, hogy mit cselekedett.~ ~
525       2,     46|                Annak a következményeire most már gondolni sem lehet.~ ~-
526       2,     46|                  úr volt és nemesember. Most pedig egyik sem. Rangját
527       2,     46|              akart hozzánk leszállni, s most nagyon is alacsonyról kérezkedik
528       2,     46|                 gyakran találkozott. Az most előkelő úr. Megyefőnök.
529       2,     46|                  akit én vezetek elé.~ ~Most aztán Edit felállt a helyéről,
530       2,     46|                felett a törvény.~ ~Edit most már nem hagyta magát elhallgattatni.
531       2,     46|              bársony haván ott látszott most is két éles korbácsütés
532       2,     46|               próbált adni a végzetnek. Most már nem Richárdot támadta
533       2,     46|               kit régóta keres, s kinek most nyomára akadt. Azt a fiút
534       2,     46|              minthogy enmagam előtt még most is nemesember vagyok, azért
535       2,     47|                  COMEDY OF ERRORS~ ~"De most már hova?"~ ~Igen! A bérkocsis
536       2,     47|         lesietett.~ ~Ez ám a főkérdés: "Most hová?"~ ~- Ismerősöm, rokonom
537       2,     47|       menyasszony, erre a kérdésre: "de most hová?" az, hogy "egyenesen
538       2,     47|            eresztik onnan.~ ~S minthogy most Nemesdombon nincs rendes
539       2,     47|             Ödönt és Jenőt kicserélte. (Most már értette Richárd, mi
540       2,     47|             annak a néhány szál hajának most.)~ ~"Megtette magát bátyánknak!"~ ~
541       2,     47|              mikor útlevelet kért (mert most a szomszéd faluba is útlevél
542       2,     48|            Ennyit kaphatok az anyámtól. Most maga is szükséget lát.~ ~-
543       2,     48|              Hisz az tömérdek pénz!~ ~- Most még egy dolgot kell neked
544       2,     48|                 jövő könnyű tartozások; most azonban súlyos terheim.
545       2,     48|               látnom. Gondold meg, hogy most még csak ketten vagyunk;
546       2,     48|                  nem szóltam semmit. Ha most kard volna az oldalán, hogy
547       2,     48|              hogy csörömpölne vele! Hát most adja elő, miből fogjuk mindezt
548       2,     48|              Uramisten! Olyan idő van-e most, amikor még valaki tíz esztendő
549       2,     49|                te apádat, és kirabolta. Most azért tart magánál, mert
550       2,     49|          előkelő úrhölgy Bécsben. Neked most úrnak kellene lenned, nem
551       2,     49|                hogy megtébolyodott. Azt most az őrültekházában tartja.
552       2,     49|                ember, vége felé.~ ~- És most nincs hová hajtanom a fejemet,
553       2,     49|           boldogságomból, mint az, hogy most a nyakamra jöjj.~ ~- Fiam!
554       2,     49|              kikergettek mindenünnen, s most, mikor szerencsésen egyesítetted
555       2,     49|                    No, jól van, no! Itt most nem beszélhetek veled mindenféle
556       2,     49|               mindig hozzácsatoltattak. Most az egészet kézbesítem önnek.
557       2,     49|          szempillák. Pedig a szemek még most is oly ragyogók, tele fénnyel,
558       2,     49|                könnyeztek már e szónál. Most már boldogsággá szentesült