Rész, Fejezet

 1       1,      4|       megfeszíté, hogy elvágja útját a dúvadnak. Az pedig fejét
 2       1,      7|        ért, Richárd elállta az útját.~ ~- Egy szóra, Edit! Tudja-e
 3       1,      7|          Hanem a leány, akinek útját állta, nyugodt maradt, s
 4       1,      9|      kiépül, hogy folytathatja útját.~ ~- Veszélyben forgott? -
 5       1,     14|     jobbra-balra taszította az útját álló két ifjú aulistát,
 6       1,     18|       nyugalommal folytatta az útját a nyitott sorompón keresztül,
 7       1,     18|       hogy elvágják a menekvők útját. Valószínű volt, hogy hamarább
 8       2,     26|       vágják el visszavonulási útját; egy sem szabadulhat meg
 9       2,     26|      őket.~ ~Alfonsine azonban útját állta a leánynak, s hevesen
10       2,     28|      hidegben az erdőnek vette útját, követve egy barátságos
11       2,     30|      az ostromsereg menekülési útját, a hajóhidat. Gyújtóhajókat
12       2,     31|     indulni készült.~ ~Richárd útját állta; nem akarta elbocsátani.~ ~-
13       2,     31| fegyverezni. Ti zárjátok el az útját a Lánchídhoz.~ ~Az a Lánchíd
14       2,     32|      akart. Richárd bevágta az útját.~ ~- Hallja maga, Kaszáné,
15       2,     37|         Azt teszem.~ ~De anyja útját állta még. Letérdepelt előtte,
16       2,     37|  Letérdepelt előtte, úgy állta útját.~ ~- Fiam! Könyörögve kérlek,
17       2,     41|     folyvást működött, melynek útját nem lehetett állani, melytől
18       2,     43|       bűnbocsánatnak legjobban útját állja. Mert a sebet még