Rész, Fejezet

 1       1,      3|            megfogva kezeivel, nagy szomorú hangon így szól:~ ~- Így
 2       1,      3|         volna - folytatá Zebulon a szomorú odisszeát -, de mivelhogy
 3       1,      3|      olyankor, mikor az nem ilik a szomorú alkalomhoz.~ ~Félóra múlva
 4       1,      6|           öntudatával bírt annak a szomorú szerencsének, hogy őutána
 5       1,     10|              Baradlayné nevetett e szomorú beszéden.~ ~- Ó, bizony
 6       1,     10|          nem vették azt észre.~ ~A szomorú özvegy elsuhant közülük;
 7       1,     17| hisztriótársaság kezében. Egy igen szomorú, véres játék tárgya!~ ~Alfonsine,
 8       2,     21|         repül el. Azok elfutottak. Szomorú ütközet volt az. Hátat adott
 9       2,     23|        áthangzik az elvonuló ellen szomorú hívogató trombitaszója;
10       2,     25|            a ragyogás megint olyan szomorú volt ez ifjú arcon. A delejes
11       2,     27|        tenyereivel, úgy kacagott e szomorú történeten.~ ~Mikor az asszonyság
12       2,     27|           keresztül is folytatni a szomorú történetet.~ ~- Elfutottam
13       2,     27|      Úhhahaha! Ne beszélj már több szomorú történetet, mert kidűl az
14       2,     30|            Mátyás király palotája. Szomorú bosszú a leégett Pestért!
15       2,     32|           és égő korom füstje.~ ~E szomorú utcákon keresztül halad
16       2,     38|    felvilágosítást adni?~ ~Jenőnek szomorú szerencséje volt, hogy erről
17       2,     46|          engedi a dolgokat a maguk szomorú következetességében lefolyni,
18       2,     46|   belekeveri-e ön, asszonyom, e mi szomorú vitánkba? - szólt Richárd