Rész, Fejezet

 1       1,      1|       tagadását mindennek, ami öröm, ami érzés, ami gyönyörűség!
 2       1,      4|   égett arcaikon. Milyen magas öröm: játszani a halállal!~ ~
 3       1,      9|        levelet.~ ~És azután az öröm napvilága derült fel arcán
 4       1,     10| pillanatban? Ki tartaná fel az öröm könnyeit, hogy ne omoljanak?
 5       1,     13|    Jenő, mint kiáltották ki az öröm kacagó sírása mellett oly
 6       1,     13|    hirtelen odarohant hozzá az öröm sikoltásával; széttárta
 7       1,     13| sokféle címe van a csóknak: az öröm csókja, a szabadulás csókja,
 8       1,     13|        meg Pozsonyból.~ ~Az az öröm, az a lelkesedés! Az az
 9       1,     13|  folytonos remegésben tölt. Az öröm félelme volt az. Boldog
10       1,     15|   fölírást.~ ~Szívét villanyos öröm járta át. Éppen a feje fölött
11       1,     17|     úton.~ ~Ó, az leírhatatlan öröm volt, amivel e szavakban
12       2,     24|      volna.~ ~Palvicz arcán az öröm rángó görcsei jelentek meg. ~ ~-
13       2,     31|      minden utcáján az őrjöngő öröm diadalordítása kiáltott
14       2,     35| villanyütésnek egyik pólusa az öröm, másik pólusa a rettenet
15       2,     43|      ez éjjel szemeit. A rémes öröm, a bűvös izgatottság elűzte
16       2,     46|        azt látta, hogy Edit az öröm kétségbeesésével rohan eléje,
17       2,     46|       ok rendkívüli örömre, az öröm szokatlan kitöréseire.~ ~
18       2,     47|      levél igén rövid volt. Az öröm Richárd életben maradásán,