Rész, Fejezet

 1       1,      4|  asszonyságtól. Az bókot csinált és mosolygott.~ ~Azzal Leonin egy sor
 2       1,      6|        emberek.~ ~Jenő önbizalmasan mosolygott.~ ~- Én azt nem tapasztaltam.~ ~-
 3       1,      6|        mondám a faquinnak. A faquin mosolygott; hosszú madzagot húzott
 4       1,      6|            volna, sőt gúnyos daccal mosolygott feléje azokkal a csillagszóró
 5       1,      7|         mamzel pukkerlit csinált és mosolygott.~ ~- A baronesse még nincsen
 6       1,     13|           az asszonyság helyeslőleg mosolygott hozzá, s a nép helyeslőleg
 7       1,     17|      gyönyörtől ragyogó tekintettel mosolygott rá vissza, s ujját bűbájos
 8       2,     28|       nevemet meghallott?~ ~A lovas mosolygott egy kicsit.~ ~- Azt mondta
 9       2,     29|           házakból támadt épületsor mosolygott. Olyan volt az, mint egy
10       2,     29|       kantárját tartanom?~ ~Richárd mosolygott e hazafiúi eksztázison,
11       2,     30|             egész dolgot.~ ~Richárd mosolygott a jámbor polgártárs fontoskodó
12       2,     30|   tudósítják.~ ~De most már nemcsak mosolygott, hanem nevetett Richárd.~ ~
13       2,     33|           Kinek lopta?~ ~Rideghváry mosolygott e fölfedezésen.~ ~Jártában-költében
14       2,     37| Plankenhorstékhoz!~ ~Jenő bánatosan mosolygott.~ ~- Ezt olvastad szívemben?~ ~-
15       2,     37|           rá semmit, csak szomorúan mosolygott, és távozni készült.~ ~Aranka
16       2,     38|   Megköszönte. ~ ~És olyan szelíden mosolygott végig bíráin. Egy könny
17       2,     40|         volt, mint egy galamb; csak mosolygott, ha bántotta valaki; soha
18       2,     46|             nevében!~ ~Azokra pedig mosolygott a mennyország és minden