Rész, Fejezet

 1       1,      6|     hogy azokban az estélyekben mégsem az a társaság vett részt,
 2       1,      9|            Ó, kérlek, olvasd!~ ~Mégsem kerülte el figyelmét önrémülete
 3       1,     11|     Zebulon nagyon. Hanem azért mégsem hitt a papnak. Ez azokkal
 4       1,     12|   látszik szuronyaik villogása, mégsem jönnek; hallhatják idebenn
 5       1,     12|     kardcsattogást, dulakodást, mégsem jönnek.~ ~Valaki megbabonázta
 6       1,     14|  oldalukon tölténytartókkal; de mégsem katonák. Ahány, annyiféleképp
 7       1,     15|        maradt az el mellette.~ ~Mégsem tévedt el.~ ~A Singerstrassénak
 8       1,     15| aláhúzva.~ ~"Tűzbe velük!"~ ~De mégsem tudta őket tűzbe vetni anélkül,
 9       1,     18|      embert és lovat eltemet.~ ~Mégsem vesztik el lelküket. Zivatarban,
10       2,     24| orvosolta volna. Mindegy. Azért mégsem kellett volna neki a szívéből
11       2,     26|        füsttel lobogott az túl. Mégsem volt neki elég fényes. Egyszer
12       2,     27|      maradhatok.~ ~Ádám úr csak mégsem ijedt meg Zebulon titokteljes
13       2,     27|      asszonyság évelődött, hogy mégsem keltek fel a vendégek; de
14       2,     28|        magában Zebulon; de csak mégsem utasította a nyomába a lovast.
15       2,     30|    elfoglalt házakból, s a védő mégsem adja meg magát. Mégis folytatja
16       2,     32|  bedugtam a lábamat a kéményén, mégsem kapott el. Nem félek én
17       2,     36|        hideg az est.~ ~És Boksa mégsem jön elő.~ ~Ha oda talált
18       2,     46|      hogy ez nem igaz. Igaz, és mégsem igaz. Igaz, hogy ott volt