Rész, Fejezet

 1       1,      1|     alkottam. Egy diplomata - egy katona - egy főhivatalnok. Miért
 2       1,     13|          uraság.~ ~- Van ott elég katona - biztosítá őt a rendőrtitkár -,
 3       1,     14|            Kicsit restellte, hogy katona létére azt kell vallania
 4       1,     18|      nótára, amiről azt képzeli a katona, mintha így szólnának a
 5       2,     20|     vagyok. Beteges ember vagyok. Katona nem vagyok. Nem tudok a
 6       2,     21|            Baradlay Ödön nem volt katona, nem volt hadvezéri talentom,
 7       2,     22|           út, fel is út. Az olyan katona, aki nem szégyenli a hátát
 8       2,     22|       adni, hogy jöjjenek velem a katona urak, s segítsenek a gulyát
 9       2,     22|        németül.~ ~No, de tudott a katona magyarul is. Különösen káromkodni.
10       2,     22|           megsiketült.~ ~Tudott a katona nagyobbat is kiáltani:~ ~-
11       2,     24|        hogy én ki voltam. Szegény katona voltam: Add őt valami becsületes
12       2,     27|         Mikor mesze van. Mindenüt katona, mindenüt nímet! Hat ecer
13       2,     30| válthasson egymással. Hogy két jó katona bebizonyíthassa azt, hogy
14       2,     31|      rejtve a mellvédről, áll egy katona, lövésre készen tartva fegyverét.~ ~
15       2,     31|         átszökött a lábtón.~ ~Ama katona ott a várfokon arcához fogta
16       2,     31|        erővel haladt fölfelé.~ ~A katona megtölté fegyverét.~ ~Csak
17       2,     31|           volt még tőle Ödön.~ ~A katona egyenesen fejének tartotta
18       2,     31|    üregébe.~ ~Még egy öl. Akkor a katona lábhoz ereszti a fegyvert,