Rész, Fejezet

 1       1,      1|     amaz ajtó, melyen belül a haldokló férj várta az utolsó óra
 2       1,      1|      ki a gépnek - folytatá a haldokló -, s a hulló romok dobaját
 3       1,      1|   volt, nem magyar nemes.~ ~A haldokló arcán még két piros folt
 4       1,      1|       volt ön egyéb, mint egy haldokló ápolónéja. És én tudtam
 5       1,      1|     óra végire jár - rebegé a haldokló, küzdve a semmivélét férgei
 6       1,      1|      A nő úgy reszketett.~ ~A haldokló pedig csendesen egymásra
 7       1,     10|    emlékezetes iratot, melyet haldokló férje mondatolt írótolla
 8       1,     14|  elállta minden ízét; látta a haldokló szüzet a márványpadlaton
 9       1,     16|       az elszürkülő égre.~ ~A haldokló ifjú csak egy tárgyat lát
10       1,     16|    alágöngyölödik, s árnyékát haldokló arcára veti.~ ~A félkezű
11       2,     24|                             A HALDOKLÓ ELLENFÉL HAGYATÉKA~ ~Sötét
12       2,     24|     Hogy vagy? - kérdezé ő, a haldokló, ellenfelétől. - Bagatelle.
13       2,     24| holnap már nem lesz apja.~ ~A haldokló arcát valami tűzpír futotta
14       2,     24| szavát.~ ~- Bajtárs - szólt a haldokló vitéz -, add kezedet rá,
15       2,     24|      görcsösen szoríták meg a haldokló ujjai Richárd kezét.~ ~A
16       2,     24|  Richárdnak rettenetes volt a haldokló küzdelmét nézni; egy haldoklóét,
17       2,     24|   vaskapocs szorultak össze a haldokló ujjai, s őrjöngő humorral
18       2,     46|  fejét:~ ~- De én felfogadtam haldokló ellenfelemnek, hogy gyermeke