IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] kézvonását 1 kézzel 8 khan 1 ki 554 ki-ki 6 kiabálja 1 kiabálni 1 | Frequency [« »] 607 én 573 ha 558 most 554 ki 507 el 487 mint 445 minden | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances ki |
Rész, Fejezet
1 1, 1| és világító phárószunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, 2 1, 1| fogalmát jegyezte fel benne; ki egy időben erdőt nyövni, 3 1, 1| Mire az adminisztrátor úr, ki az üres elnöki szék mellett 4 1, 1| szerint valami angol orvos, ki hasonló szívkövesülésben 5 1, 1| nagy művésznek, a halálnak, ki minden embernek más arcot 6 1, 1| Most a tengelye esik ki a gépnek - folytatá a haldokló -, 7 1, 1| hallani. Van három fiam, ki fölvált, midőn én porrá 8 1, 1| elfoglalhassa. Elébb járják ők ki az élet iskoláit; önnek 9 1, 1| ezeket át kell élni annak, ki a közöny magaslatára akar 10 1, 1| folytatá halkan a beteg -, ki miatt el kellett neki hagynia 11 1, 1| két piros folt is gyulladt ki e szónál, mely pillanatok 12 1, 1| ajánlólevél egy testvér, ki a csatában elesett!... Marie, 13 1, 1| marad. "Nemesdomb" nem esik ki a történelemből. Központja, 14 1, 1| kezét Rideghváry Bencének, ki nyomdokomba lépni leginkább 15 1, 1| fiaim képe világít még... Ki jössz felém, onnan a sötétbül? 16 1, 2| főtisztelendő úr exordiumából, ki éppen a léleknek a testhez 17 1, 2| testhez való viszonyát deríté ki a hallgatók előtt a legmegvigasztalóbban.~ ~ 18 1, 2| között annak nevéhez ért: "ki bujdosol mostan távol északi 19 1, 2| gondolsz a szerető atyára, ki már onnan felülről néz le 20 1, 2| lélektől fölöttébb szigorún: »Ki voltál? Ki kísért idáig? 21 1, 2| fölöttébb szigorún: »Ki voltál? Ki kísért idáig? Mi hangzik 22 1, 2| mindazok fölött.~ ~Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen 23 1, 2| kérdezed a föld hatalmasától, ki fegyvertelenül áll előtted: » 24 1, 3| kelete nekünk találkozni! Ki elhihetet volna eztet?~ ~ 25 1, 3| megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap.~ ~- Ahan! Mar 26 1, 3| madeiramártást a palacsintához. Ki bánná? Egy gyomorba jut. 27 1, 3| Hát hun van? Mind elmente, ki csak lo volt, mar előre 28 1, 3| parancsoltam; megmondtam neki, ki vagyok, nem használta semmit. 29 1, 3| nadason tul nagy mocsar, ki egy kicsit van befagyva; 30 1, 3| Rideghváry csak úgy morzsolta ki a szót a fogai közül:~ ~- 31 1, 3| egy végbúcsúszóban fejezze ki kondolenciáját a ház asszonya 32 1, 3| bibliai mondás balzsamát önté ki a keseredett szívre. Utána 33 1, 3| a háznak egy hű barátja, ki mindezen fájdalmakban híven 34 1, 4| alabástrom triton emelkedik ki, melynek szájához emelt 35 1, 4| után végig öt, hat, tíz, ki tudná megszámlálni, hány 36 1, 4| király!~ ~De csitt! Valahogy ki ne mondja ezt, ha gondolta! ~ ~ 37 1, 4| néznek, mintha egész melle ki volna rakva érdemkeresztekkel. 38 1, 4| a hátulsó kapun szökünk ki, ott vár a szánkóm meg a 39 1, 4| mellékajtókon és lépcsőkön, ki a márványpalotából; onnan 40 1, 4| épületnek minden ablaka ki volt világítva, s a folyosóra 41 1, 4| Hányra?~ ~- Háromra.~ ~- Ki a harmadik? - kérdé Ödön.~ ~- 42 1, 4| tartózkodással nézett Ödönre, ki egykedvűen tekinte végig 43 1, 4| össze bőröndjét, s fizesse ki tartozásait. Úgy sietett, 44 1, 4| északi "szélmenyasszony", ki homok helyett hóbul emel 45 1, 4| jutni, ahonnan három napig ki nem találnak.~ ~Ödön maga 46 1, 4| hanem száz meg száz; és ki tudja, mennyi lehet még 47 1, 4| átkozott bozótbul szabaduljunk ki egyszer - dörmögé Leonin.~ ~ 48 1, 4| felkapaszkodott. Ezek úgy csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember 49 1, 4| Bajtárs! Most már előre, ki hogy tud! - szólt Leonin, 50 1, 4| már a forró pára lövellt ki orrlyukaikon; a futás életre-halálra 51 1, 4| ketten átestek egymáson, ki hol érte ellenfelét, ott 52 1, 4| jégben, miken át a halakat ki szokták kanyarítani. Azok 53 1, 4| keresni fogja, hol jusson ki a víz alól, s utat mutat 54 1, 4| fölfelé. Egy sem talált ki a jég alól; mind valamennyi 55 1, 4| egy lélegzetet bocsátott ki ajkán. Egyike a légbuborékoknak 56 1, 4| Tízezer rubelt annak, ki egy orvost hoz! - hörgé 57 1, 5| meglátja a huszártisztet, ki egy percre megállt a zajra, 58 1, 5| pádimentumot sem csiszolták ki ilyen fényesre ingyen."~ ~ 59 1, 5| ide, valakinek okvetlenül ki is kell fizetni, amit ön 60 1, 5| Szerette volna tudni, vajon ki lehet az a valaki.~ ~- Nekem 61 1, 5| ott hagyta a német, s ment ki háttal az ajtón nagy komplimentírozva.~ ~ 62 1, 5| kérdeztem, kinek híják. De ugyan ki lehet az a valaki, aki helyettem 63 1, 5| mint Baradlay Richárd, ki elmenetelekor két aranyat 64 1, 5| és handzsárok egészítének ki.~ ~Pál úr tudni illik, hogy 65 1, 5| keresett volna!~ ~- Hát ki keresett?~ ~- Legelőször 66 1, 5| nevetett rajta.~ ~- Hát még ki járt itt?~ ~- A Hortiglender 67 1, 5| végigcsavarintva -, csak úgy dobtam ki, hogy majd visszajön.~ ~ 68 1, 5| fogni a dolgot.~ ~- Hát még ki volt itt?~ ~- Az "úrfi".~ ~ 69 1, 5| hoztam valamit. Nem küldenéd ki Pál urat?~ ~- Pál úr, menjen 70 1, 5| ablakba a fogamat piszkálni, ki tudja felőlem, hogy a "Hét 71 1, 5| ismertem rá a dominó alatt, ki ismerősének szólított. Te 72 1, 6| és a földszinti szobák ki voltak adva boltoknak.~ ~ 73 1, 6| bolond stockfischt húzott ki a horga végén.~ ~- Hogy 74 1, 6| majd transzportálom én, ha ki lesz pucolva. Odatalálunk 75 1, 6| termetű feldmarschall amott, ki oly hangosan konverzál, 76 1, 6| egy élelmezési főtiszt, ki teljes életében prófuntot 77 1, 6| napján. Az a fiatal herceg, ki oly magasra feltett szemüveggel 78 1, 6| tiszteletre méltó bankár, ki egyszerre három emberrel 79 1, 6| Az a nyájas kis öregúr, ki talleyrandi finomsággal 80 1, 6| az a fiatal kisasszony, ki itt tőlünk nem messze olyan 81 1, 6| fordult, hogy meglássa, ki kényszeríti az öccsét ily 82 1, 6| Richárd. - Látom, te is jól ki vagy keményítve.~ ~A szegletes 83 1, 6| igen nagy mértékét fejezik ki a fumigálásnak. Másképpen 84 1, 6| helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem folytatásában, 85 1, 6| extra statum; azt már csak ki tudod szorítani a helyéből. 86 1, 6| viszonoztatik.~ ~Egy szobaleány, ki az arcát megcsippentőnek 87 1, 6| nem talált sem férfira, ki a küzdésben, sem nőre, ki 88 1, 6| ki a küzdésben, sem nőre, ki a szerelemben mestere lett 89 1, 7| amelyen a lépcsőtornácra ki kelle jutnia, be volt zárva 90 1, 7| megpróbálta, az sem nyílt ki.~ ~Az ebédlőben volt a csengettyűhúzó, 91 1, 7| Richárd. - Ne kísérjen ön ki! Meg ne lássa valaki ezeket 92 1, 7| Hasztalan. Nem gyullad az ki többet erre a névre. Az 93 1, 7| a szívben, s nem szalad ki az arcra minden megszólításnál.~ ~- " 94 1, 7| szóhoz jutni.~ ~Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.~ ~- 95 1, 7| tekintetben, azt szó nem mondhatja ki.~ ~- A te ostoba játszmád 96 1, 8| hírhedett szépség arcképe volna, ki magát Richárd kedvéért lefestette - 97 1, 8| törve az orra, s egy Venus, ki már nagyon összevissza van 98 1, 8| boltban, az a boltos maga, ki ott ül az ajtóban nagy prémes 99 1, 8| valami ismeretsége akad. Ki tudja, mi jó lehet belőle. 100 1, 8| lakásomon. Tessék felsétálni. Ki tudja, mire lehet az jó?~ ~ 101 1, 8| aztán, nem bánom, facsarjon ki Danae asszonyságtól a magáéért 102 1, 8| varietät belőle. Ezt nem adom ki a kezemből. Az arckép itt 103 1, 9| asszonyom a pap leányát, ki gyakran kitekingetett a 104 1, 9| bennem jóakaródat, gyermekem, ki érted mindent kész tenni. 105 1, 9| franciául?~ ~- Igen.~ ~- Ki tanított rá?~ ~- Magam.~ ~- 106 1, 9| büszkeség pírja gyulladt ki e magasztalásnál. De láthatta 107 1, 10| hintót Ödön.~ ~- Szálljunk ki, anyám.~ ~Baradlayné megértette 108 1, 10| egy kérlelhetetlen alak, ki minden szót megbírál, s 109 1, 10| házunknak új oszlopa támadjon, ki elbírja azt a terhet, amit 110 1, 10| Soha!~ ~- Ne mondd ki ezt a szót! Huszonnégy éves 111 1, 10| szót! Huszonnégy éves vagy. Ki tudja, meddig élsz? Azalatt 112 1, 10| az özvegy -, látatlanba ki hozna ítéletet? Bíró akarsz 113 1, 10| ítéletet? Bíró akarsz lenni, és ki sem hallgatsz.~ ~- Vádlott 114 1, 10| Vádlott vagyok, anyám, ki előre tagad mindent.~ ~- 115 1, 10| gyönyörtől reszkető leányt, ki szavaikat végighallgatá.~ ~ 116 1, 10| boruljon ily pillanatban? Ki tartaná fel az öröm könnyeit, 117 1, 11| érkeztünk ide; ott fognak ki négy lovamat hintobul. Gyütem 118 1, 11| Chariclea nagy celebritas, ki sorba kifurta török hajókat 119 1, 11| bécsi referendáriushoz, ki az apja felségsértési perében 120 1, 11| úrnak Tallérossy Zebulonba, ki elhülledt arccal jött neki 121 1, 11| szemközt találkozó láttára, ki éppen akkor lépett be az 122 1, 11| Felicián második kiadásban, ki karddal reklamálja elrablott 123 1, 11| ismert sztentori hangját, ki csendet kér az "uraim"-tól.~ ~ 124 1, 11| gróf micsoda itten?~ ~És ki fog akkor a kérő násznagynak 125 1, 11| Ez nektek szól. Eredj ki az erkélyre menyasszonyoddal, 126 1, 11| börtönjártas nevezetességek; soha ki nem józanodó, rekedt torkú 127 1, 11| szórni a nép közé, abból ki mennyit elkaphat!~ ~Rideghváry 128 1, 11| bolond volt, aki azt találta ki, hogy fáklyával menjünk 129 1, 11| ne menjünk sötétben, mert ki látja meg akkor a földre 130 1, 11| Nem is tették hozzá, hogy ki éljen. Nekik csak egy ember 131 1, 11| az én diurnumom mármost ki adja meg?~ ~Ez volt pedig 132 1, 12| konstrukciójából sem verte ki; hidegvérrel kivette a tárcáját, 133 1, 12| karmesteri minőségben működnék, ki az előtte fekvő partitúrából 134 1, 12| maestrót valami nem elégíti ki.~ ~Szemei a rendezőt látszanak 135 1, 12| van. A fehér tollnak előre ki van adva a rendelet, hogy 136 1, 12| De én elébb hadd megyek ki" - szabódék Zebulon, ki 137 1, 12| ki" - szabódék Zebulon, ki ezt már mégis jobb szerette 138 1, 12| véletlen, emberi ész által ki nem gondolt intézkedéseinek, 139 1, 12| ifjú, délceg alak lépett ki e szobába.~ ~Az Baradlay 140 1, 12| állta; kardját tokjából ki sem húzva, keresztültéve 141 1, 12| feléje szuronyaik hegyét. Ki ez? Hogy meri útjokat állni?~ ~- 142 1, 12| kardját. - Takarodjatok ki a folyosóra!~ ~A várnagy 143 1, 12| kettétörött véres kard.~ ~- Ki cselekedte ezt? - kiálta 144 1, 12| az elnöki szék előtt. - Ki tette ezt? - rivallt újólag 145 1, 13| ideges olvasóm! Nem viszlek ki az utcára, nem mutogatom 146 1, 13| ablakokat. Minden új alak, ki érkezik, új rémhírt hoz.~ ~ 147 1, 13| termetű élelmezési főtiszt, ki máskor úgy kommandírozott 148 1, 13| államkancellári referens, ki ezúttal egész kontenanciájából 149 1, 13| ezúttal egész kontenanciájából ki van zavarva. Kalapja oly 150 1, 13| utcán.~ ~- Hogyan? Ön újra ki akar menni? - kérdé aggódva 151 1, 13| áljelmezben kimenekült az utcára. Ki tudja, hova sodorta el a 152 1, 13| indítványt tudott ennél.~ ~- Ki tudja, meddig tart ez a 153 1, 13| Alfonsine kétségbeesve rohant ki szobájából anyjához e félemlítő 154 1, 13| Sokszor úgy jött neki, hogy ki kellene mennie az utcára, 155 1, 13| A nép öleli a katonát, ki egy óra előtt sebeket ütött 156 1, 13| Hallotta Jenő, mint kiáltották ki az öröm kacagó sírása mellett 157 1, 13| halhatatlansággal emelkedtek ki az eddigi világtörténelemből, 158 1, 13| kivilágítani, s kezdték a ki nem világítottakat bezúzni.~ ~ 159 1, 13| között egy fiatal aulatagot, ki onnan az erkélyről lelkesítő 160 1, 14| nyitva voltak a termek. Ki s be járt azokon az irányadó 161 1, 14| volt, az volt a nyelvén.~ ~Ki gyanakodott volna Plankenhorstékra? 162 1, 14| egész éjjel nem ürülnek ki egészen. Azokban valami 163 1, 14| nevű és című uraságtól, ki ráruházza a teljhatalmat, 164 1, 14| Hogy kerültek ezek össze, ki gyűjtötte őket csoportba; 165 1, 14| gyűjtötte őket csoportba; ki izgatja, ki uszítja őket 166 1, 14| őket csoportba; ki izgatja, ki uszítja őket a nyugalmas 167 1, 14| nyugalmas polgárok házai ellen? Ki prédikálja nekik, hogy egyik 168 1, 14| a másiknak van valamije? Ki adta kezükbe a veres zászlót, 169 1, 14| magas, óriási alak vált ki; éppen oly rongyos, mint 170 1, 14| mint nádpálcát; első volt, ki a hátralevő borszesztócsán 171 1, 14| még csak kardját sem húzta ki, sem lovához vissza nem 172 1, 14| Ah, itt jön valahára!~ ~Ki jön, mi jön? Egy furcsa, 173 1, 14| nevetnek - monda neki Richárd, ki azt bámulta legjobban, hogy 174 1, 14| kötélrül leesett komédiáson, ki nem tud felkelni a földrül.~ ~ 175 1, 14| Az égre kérlek, ne húzd ki azt a végzetterhes kardot 176 1, 14| ha idenéz, hát lássa meg, ki az a férfi, aki őt szereti! 177 1, 14| fegyvereit; rohant, bujdokolt, ki merre látott, hallgatva, 178 1, 14| lovásza s azután a trombitás, ki riadót fútt nyomában; messze 179 1, 14| néptömeg zaja.~ ~Annak, ki még e zsivaj jellegével 180 1, 14| nem volt ismerős, magától ki nem lehetett találni, hogy 181 1, 14| ernyős sipka, utazósüveg; ki frakkban, ki kabátban, és 182 1, 14| utazósüveg; ki frakkban, ki kabátban, és mindenkinek 183 1, 14| Mausmann pedig utcai poéta, ki legszebb versei közben záptojást 184 1, 15| kérdőjelt rajzolva az égre; ki tudja, kinek szól e kérdőjel?~ ~ 185 1, 15| az híven tudósít felőle, ki jár be a Plankenhorst-házba 186 1, 15| odamenni soror Remigia, ki látogatóba viszi nagynénjeihez 187 1, 15| maga a ház asszonya tartja ki eléjük a kettős kargyertyatartót.~ ~ 188 1, 15| Én aggodalmamat fejeztem ki előtte, hogy mi lesz belőlünk, 189 1, 15| Richárd.~ ~- Ah, ugyanaz, ki a kolostor előtt szétverte 190 1, 15| az egész huszárcsapatot. Ki van ott közelükben?~ ~- 191 1, 15| hidegvérű meggondolás beszélte ki a szerető menyasszony előtt, 192 1, 15| tarthatják magukat. Éjjel ki fognak törni a lerchenfeldi 193 1, 15| reszketni, hogy tagjait ki ne törje a láz, hogy fogai 194 1, 15| ásítozva soror Remigia keblére, ki őt támogatva vezeti le a 195 1, 15| Nincsen férfi a háznál, ki a kaput betegye - mondta 196 1, 15| valami becsületes, jó szívet, ki őt útbaigazítja tovább.~ ~ 197 1, 15| ott a szegletkőre leült. Ki volt fáradva.~ ~És harmadszor 198 1, 15| égre a világító kérdőjelet; ki tudja, mely távol levő jó 199 1, 15| a tizenhetedik kapu.~ ~- Ki az?! - sikolta fel egyszerre 200 1, 15| Egy zöldségárusnével, ki egy másik kufárnővel érkezett 201 1, 15| hogy ha amaz őrangyal, ki idáig elvezette, most be 202 1, 15| Ez a nő és talán mások, ki tudja, kik laknak itt, azt 203 1, 15| neki halni irtóztató, soha ki nem engesztelhető halállal; 204 1, 15| Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richárdot mi 205 1, 15| könnyű puttonyt választok ki, ami csak vesszőbül meg 206 1, 15| káposztáskerteken át ott nem szököm ki az ostromvonalukon, ahol 207 1, 15| elkezdett remegni. Frau Bábi, ki kezében tartotta a kezét, 208 1, 15| járok. Hej, hogy ugrottak ki az ágyaikból! Hej, hogy 209 1, 15| hogy találgatják most, ki kívánt nekik nyugodalmas 210 1, 15| lóhátrul halk, mély hangon:~ ~- Ki vagy? Megállj!~ ~- Jó barát! - 211 1, 15| tudta őket a tűzbe vetni. Ki tudja, hátha meg sem égnének 212 1, 15| hátha meg sem égnének abban? Ki tudja, hátha a hamuból is 213 1, 15| haragosan förmed reá:~ ~- Ki lopta nekem ide megint ezeket 214 1, 15| mindennap egy csomó hírlapot! Ki teszi azt?~ ~- Hát én azt 215 1, 15| tanulsz vén bolond létedre? Ki tanított olvasni?~ ~- Ne 216 1, 15| percben itt! Félt megtudni, ki ez.~ ~Nem szólt senki egy 217 1, 15| nem tesz, orgyilokkal. Már ki van ellene adva egyik részről 218 1, 15| tiveletek mi történik most?~ ~- Ki tudhatja azt? Mindennap 219 1, 15| elől a házsártos legényt, ki ruhájánál fogva a csárda 220 1, 15| ajkszegletei gunyort fejeztek ki.~ ~Elébb hosszasan szemszögezi 221 1, 15| jönnek?~ ~- Jerikóból.~ ~- Ki küldi?~ ~- Raháb.~ ~- Kihez?~ ~- 222 1, 15| gavallér kalauzsága mellett, ki eleve figyelmezteté a tisztes 223 1, 15| legyen nekem addig örömem! Ki tudja, hátha abban a percben, 224 1, 15| hogy még nesze se menjen ki e falak közül. Hiszen vége 225 1, 15| kapuig. Csak azt tudnám, hogy ki volt az a szoknyába öltözött 226 1, 16| egy darabka folton látszik ki az ég. Egy darab világoszöld 227 1, 16| darab világoszöld ég.~ ~Ki tudja, miért van azon az 228 1, 16| egy helyen az ég nyitva; ki tudja, mért annak az égnyílásnak 229 1, 16| a községtanács részéről ki volt adva a rendelet, hogy 230 1, 17| lehetne azt tagadni?~ ~Hátha ki lehetne magyarázni a parancsoló 231 1, 17| között akadhat egy-kettő, ki pártjukat fogja.~ ~De hátha 232 1, 17| a vőlegény együtt mentek ki a végzetes szekéren, s egymás 233 1, 17| bekopogtat hozzá az ajtón, ki köszönteti.~ ~Ezeket mind 234 1, 17| szemeivel fölkeresé Jenőt is, ki egy ablakmélyedésbe támaszkodva 235 1, 17| érkezett egy új ismerős, ki a hölgyeket elfoglalja, 236 1, 17| Kicsoda? - kérdé Jenő, ki meg volt ijedve Alfonsine 237 1, 17| ezeregy éj szellemidézője, ki előtt a felhívott tündér 238 1, 17| én elvesztém az enyimet. Ki véd meg engem, ha ön nem?~ ~ 239 1, 17| hogy ön... Nem találja ki?~ ~- Nem képzelem, mit akar 240 1, 17| mindenesetre vesztes marad az, ki egyikhez sem tartozott. 241 1, 17| mindennapi katasztrófát talált ki számára, ami bizony legközelebb 242 1, 17| már most sem menekülhet ki, mert a sorompókat őrzik. 243 1, 17| egyedül családod tagjai közül, ki nem fosztott meg azon jogtul, 244 1, 17| az ő tanácsait is kérd ki e tárgy fölött; meglehet, 245 1, 17| mint kedvese szerelmének? Ki parancsol itt? Az erő vagy 246 1, 17| Ön egy nem látott ember! Ki adna önnek feleséget? Tegye 247 1, 17| őt ugyanazon asszonyság, ki többször kérdezősködött 248 1, 17| mosollyal nyújtá kezét Jenőnek, ki azt remegve fogadta.~ ~- 249 1, 17| nézz engem kísértetnek, ki közéd és vágyaid közé áll. 250 1, 17| mint egy gyászoló özvegy, ki fiainak megásott sírja előtt 251 1, 17| rájuk nézve. Ítéletük már ki van mondva, megpecsételve 252 1, 17| ismét hasznát veheted.~ ~- Ki adta neked ezt az útlevelet? - 253 1, 17| régi ismerőse; ugyanaz, ki e kinevezési oklevelet szerzé 254 1, 17| Merre tűnt el, hol mehetett ki a szoros őrizet közül, sohasem 255 1, 17| őrizet közül, sohasem találta ki senki. Hiszen minden útja 256 1, 18| lovasok derékig emelkednek ki a vízből, kettesével egymás 257 1, 18| város felé, mintha csak ki akarnának bennünket kerülni; 258 1, 18| úgyhogy csak a cölöpök álltak ki a vízből.~ ~Richárd nem 259 1, 18| húsz embernél. A többi még ki tudja, mikor érkezik.~ ~ 260 1, 18| fejedelmi lakoma az magában is. Ki ne ismerné az ízét; mikor 261 1, 18| visszatekintett.~ ~Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa 262 1, 18| úton nyomába szelve annak, ki kanyarogni volt kénytelen; 263 1, 18| keresztüli futtatásban nem állta ki vele a versenyt.~ ~Richárd 264 1, 18| szemét le nem hunyta senki. Ki kell egyszer aludnia magát 265 1, 18| valami csónakon keresztül, ki a hadparancsnokokat a futókra 266 1, 18| kiállhassák.~ ~Végre is ki jött segítségükre? Az az 267 1, 18| jönnek! - monda Richárd. - Ki a kardokkal!~ ~Most már 268 1, 18| havas hegyhátak emelkednek ki.~ ~A túlsó oldalon pedig 269 1, 18| magasabb dombtető látszik ki belőle zöld szigetnek. Ennek 270 1, 18| csobolyót, azt sem kérdik, ki fizet meg érte.~ ~Héj, ez 271 1, 18| Richárd elszántan húzá ki pisztolyát nyeregkápájából.~ ~- 272 1, 18| sereghajtó.~ ~Az üldöző ellenfél, ki egy óráig folyvást csatarendben 273 1, 18| ébren lenni. Csak Richárd, ki legelöl ment, s Pál vitéz, 274 1, 18| legelöl ment, s Pál vitéz, ki leghátul járt, tartották 275 1, 18| urak számára gondolták azt ki. Ebből jutott minden huszárnak 276 1, 18| lomha fehér rém emelkedett ki eléjük a mélységből valami 277 1, 18| nincs mit szorítani. És még ki tudja, hol a végcél!~ ~A 278 1, 18| találtak egymás nyomába.~ ~És ki tudja, hova jutnak így?~ ~ 279 1, 18| találtak egy bocskoros embert, ki egy ledöntött szálfát csonkázott.~ ~ 280 1, 18| délben hozta hírét a kalauz, ki őket elhagyta, s előresietett, 281 1, 18| tiszteletére; s a huszár, ki hat nap, hat éjjel nem aludt - 282 2, 19| ostromolták; ott első volt, ki zászlója élén felhatolt; 283 2, 19| százhatvan lovast állított ki a csatamezőre, kiknek nagy 284 2, 19| huszárezredet két hét alatt állított ki a jászkun főkapitány.~ ~ 285 2, 19| csillagnak.~ ~S a költő, ki meteorkint futotta végig 286 2, 19| nyugdíjak vándoroltak e helyre. Ki akarna nyugdíjra gondolni, 287 2, 19| recsegve-ropogva minden ízeiben menekül ki az ellenfél karjai közül!~ ~ 288 2, 19| igaz?~ ~És ami legfőbb, mit ki ne felejtsen senki, midőn 289 2, 19| oszlopában: a nép! A nép, ki eszével, találékony furfangjával, 290 2, 20| derék operai inspiciense, ki hajlott koráig nem vesződött 291 2, 20| pánszláv fanatikusoknak adták ki, s ellenszabadcsapatokat 292 2, 20| nyomtatott bulletint adott ki.~ ~Helyreállította a rendet.~ ~ 293 2, 20| Napóleonig.~ ~Most egész nap ki nem szakadnak a járókelők 294 2, 20| parasztleány volt. Mondjuk ki igazán: szolgáló volt biz 295 2, 20| egyedüli lény a világon, ki egy nagyságos úrnak meg 296 2, 20| van, hozta Szalmás Bécsbül ki jár most mindenfele. Mármost 297 2, 20| földben, mert nincs már, ki robotban felszedje. Szép 298 2, 20| hát micsinálsz? A Tihamér, ki volt Karolina Pia vőlegénye, 299 2, 20| is kell kaució. A Lacko, ki szemit vetette Adalgisara, 300 2, 20| házasodhatik. Bolond poéta Benő, ki irta szerelmes verseket 301 2, 20| magyar táborban szolgál, ki kapitány, ki concipista, 302 2, 20| táborban szolgál, ki kapitány, ki concipista, ki zsurnalista, 303 2, 20| kapitány, ki concipista, ki zsurnalista, ki főkomisszarius 304 2, 20| concipista, ki zsurnalista, ki főkomisszarius öccse; akkor 305 2, 20| azt Szalmás uramra bízta, ki majd egyszer - hol? hol 306 2, 20| talált vendéglők már tisztára ki voltak élve az előrehaladt 307 2, 20| mintha a főhajcsárban, ki lovon ült, valami régen 308 2, 20| kortesvilágból; a híres kolompos az, ki mindenütt szeret ott lenni, 309 2, 20| szétterjeszté a két tenyerét.~ ~Ki értse ezt a bolondot?~ ~- 310 2, 20| beszélni idebenn, akkor mars ki!~ ~Zebulon az erélyes kikergetés 311 2, 20| mintha a gondolatokat tolná ki homlokából, pedig csak azért 312 2, 20| csapat meg egy harmadik meg ki tudná hányadik, s ablakrengető 313 2, 20| lehetett, hogy főzik azok ki a haditervet; hogy mutogatják 314 2, 20| hall több dobpörgetést. Ki is aludta magát aznap délután 315 2, 21| hurráordítással emelkedett ki a rejtett csapat. A halálfej-légió 316 2, 21| szorítá meg a bohó diák kezét, ki őt patrónus uramnak szokta 317 2, 22| Az átkozott német diák, ki az előőrsön állt puskával, 318 2, 22| sötétből rákiáltanak:~ ~- Ki vagy? Megállj!~ ~Boksa tette 319 2, 22| mint egy tolvajt. Engem, ki tizenhat vicispánt választottam! 320 2, 22| vicispánt választottam! Engem, ki soha egy gombot el nem loptam! ( 321 2, 22| azután érdekelten kérdezé ki tovább a hajcsárt. Hozatott 322 2, 22| lázongást visszatartani, hogy ki ne törjön; hogy az olasz 323 2, 22| szolgálattevő káplárral, ki maga az istállóban ütött 324 2, 22| szolgálati buzgalommal kérte ki, hogy ő az udvaron hálhasson 325 2, 22| rohant a résen keresztül ki a szabadba, nem használt 326 2, 22| megbomlik, és szalad, míg ki nem fárad. Akkor aztán mesterségbe 327 2, 22| kend a lovára, s eressze ki azt a karikást, s aztán 328 2, 22| azt a szájáról addig, míg ki nem vallatta belőle az utolsó 329 2, 23| fejszeütések hangja csattog ki a puskaagy verése az erdők 330 2, 23| magyar sereg ellenfele bírja, ki szemközt tud állítani negyvenkétezer 331 2, 23| Legelébb a déli részből verik ki a magyar seregek az osztrákokat, 332 2, 23| visz felőle a tengereknek, ki volt a győztes.~ ~Minden 333 2, 23| elesett vezérét.~ ~Pál vitéz, ki ott járt vezére nyomában, 334 2, 24| egymásnak mind a ketten egyet. Ki van egyenlítve. Én befejeztem 335 2, 24| kihajítani az utcára. A leány, ki Isten és természet előtt 336 2, 24| meg. Később magam vívtam ki magamnak állást a katonai 337 2, 24| sebesült ellenfelének. Az ki nem bocsátá azt többet.~ ~- 338 2, 24| tudja meg soha, hogy én ki voltam. Szegény katona voltam: 339 2, 24| küzdelmét nézni; egy haldoklóét, ki az ő kezétől esett el. De 340 2, 24| a kezét, s midőn Richárd ki akarta azt vonni kezéből, 341 2, 25| Szenttamás, hogy gyullad ki Temesvár; nyugatnak nézve 342 2, 25| hogy Jenő ott van. Az úgy ki tudja találni a legvigasztalóbb 343 2, 25| ezt a képet, s mondd meg, ki ez!~ ~A kisfiú megbámulta 344 2, 25| vonás ide-amoda téve adja ki az egész ábécénket.~ ~Azzal 345 2, 25| nem írható, szótagokkal ki nem fejezett, mégis mindent 346 2, 25| sógora, Jenő, az ő börtönőre, ki vigyáz rá, hogy a szigetet 347 2, 25| nőre szegezik szemeiket, ki ott járdal előttük fehér 348 2, 25| Ami nemét a fegyvernek ki nem találta ember, kitalálta 349 2, 25| vidékről vidékre? Miért választ ki magának egy városban egy 350 2, 25| jól, hogy ennek a vérnek ki kellett folyni, hogy ezt 351 2, 25| s expiálják egykor a mi ki nem gyógyulhatott bajainkat.~ ~ 352 2, 25| visszasüllyedt a homályba.~ ~S a nő, ki meg tudta parancsolni a 353 2, 26| kopogtatás hangzik.~ ~- Ki az? Szabad!~ ~A kis szőnyegajtón, 354 2, 26| hozta meg a tudósítást, ki maga jelen volt ott, ahol 355 2, 26| Remigia. Más nem mondta ki e nevet.~ ~- Igenis. Az, 356 2, 26| A leány pedig nem bánta, ki látja, ki hallja őt e pillanatban; 357 2, 26| pedig nem bánta, ki látja, ki hallja őt e pillanatban; 358 2, 26| nem törődött azzal, hogy ki látja, ki nézi, szabad folyást 359 2, 26| törődött azzal, hogy ki látja, ki nézi, szabad folyást engedett 360 2, 26| sálját felvéve állt ott, mint ki menekülni óhajt. Csak Rideghváry 361 2, 26| gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, 362 2, 26| hárman, de ott sem békülünk ki. Ki békíti ki a leányt, 363 2, 26| de ott sem békülünk ki. Ki békíti ki a leányt, aki 364 2, 26| sem békülünk ki. Ki békíti ki a leányt, aki nem lehet 365 2, 26| másik ember volt a világon, ki, ha nem tehetett is boldoggá, 366 2, 27| hasábok közül emelkedik ki a sokhorgú vaskutya, az 367 2, 27| benne. Aki jó asztalt tart, ki másokat is szívesen lát, 368 2, 27| csavargó gézengúz fiára, ki megint elszökött az iskolából, 369 2, 27| vadpecsenyét is ad, csak ki kell fáradni az őzért. Az 370 2, 27| összevesztek, elébb-utóbb; ha pedig ki nem békülnek, ők lássák, 371 2, 27| kedves komámasszonyt, ha ki nem veri engem innen.~ ~ 372 2, 27| cselédségnek; alig húzta ki a szobábul a lábát, midőn 373 2, 27| ne ismerjenek. Harom nap ki nem tutam szakalombul mosnyi 374 2, 27| heverő Calepinusbul hasított ki recenter, s aztán az égő 375 2, 27| következte aztan. Baratom, ki elbujtatot nekem, mikor 376 2, 27| elfordította a fejét.~ ~- De mar ki nem altam tovab napszamos 377 2, 27| volna őrizni, hogy a pipa ki ne hulljon belőle, s behemóti 378 2, 27| ez a patak; hanem a falu ki van felejtve belőle. Mink 379 2, 27| vont.~ ~- Hát biz arról ki tehet? Majd csak elmúlik 380 2, 27| kalapácsot; hát szegezze ki a mappát az ajtóra.~ ~Zebulon 381 2, 27| azon balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most 382 2, 27| fogoly generalisnak húzhatja ki egy haja szálát, vagy egy 383 2, 27| asszekurálva van duplán. Ki ahhoz merne nyúlni, hetedíziglen 384 2, 27| fölött.~ ~Feladatul tűzte ki magának szomszédasszonyát, 385 2, 27| aki ezt tenni merné. - De ki győzne le? Is ha legyőzne 386 2, 27| egyszeri angol traveller, ki először élvezé a magyar 387 2, 27| Szalmás engem el akarja fogni; ki akarja fejemet szolgáltatni. 388 2, 28| valami tisztásra vezetne ki ez az út.~ ~Az a kívánsága 389 2, 28| völgyből más kerülőn vezetett ki. A keresztútnál volt egy 390 2, 28| Micsoda? Boksa Gergő? Ki volt énalattam ökörhajcsár.~ ~ 391 2, 28| ember, kinek jó ökle van, ki jó lovas, és aki nem sajnálja 392 2, 28| az egész elfogadás alatt ki sem vette a pipát a szájából.~ ~ 393 2, 28| egyetlen úri lakot választotta ki a faluban főhadiszállásnak.)~ ~ 394 2, 28| Ez észrevételt szalasztá ki Zebulon a száján, mire gyanús 395 2, 28| járkáltam" - így fejezi ki Zebulon e siralmas helyzetét, 396 2, 28| megszabadítsa.~ ~Zebulonnak ki kell menekülni a külföldre.~ ~ 397 2, 28| nyak, úgy segéljen, nem nő ki többet.~ ~Hát csak a bajuszt 398 2, 28| perillustrissime!~ ~De alig ejtette ki ezt az öt szót, amidőn a 399 2, 28| mint akit a vízbül húztak ki. Nem talált rá a fejére.~ ~- 400 2, 28| Zebulon az első gráciát kérte ki magának, hogy hadd menjen 401 2, 29| miket az éjjel ragasztottak ki; ha a magányos utcajáró 402 2, 29| mögött"? A büszke főúr, ki előtt csak a bárónál kezdődik 403 2, 29| ember - a kevély államférfi, ki egy egész nemzettel, mely 404 2, 29| akart; az elbízott hadvezér, ki négy hó előtt sipkáját a 405 2, 29| telivér paripán ül, kardját ki sem húzta; pisztolyai nyeregkápájában 406 2, 29| égbe akar repülni velük!~ ~Ki vette volna akkor észre, 407 2, 29| gyászfátyol.~ ~A magányos lovag, ki előrenyargalt az üdvrivalló 408 2, 29| kellett várni, hogy hadd sírja ki magát kedvére a jó ember.~ ~ 409 2, 29| kantárszárát a házmesterre, ki is a kedvező alkalmat felhasználva, 410 2, 30| Kérdezzétek meg, miért hullott ki egy nagy Napóleon kezéből 411 2, 30| telegolyók recsegve szaggatták ki sarkaiból a nehéz kapukat. 412 2, 30| keresztény fejét tűzette ki kopjahegyre a bástyafalakon. 413 2, 30| emberfeletti nagyságát. Ő, ki mindennap arculcsapásokat 414 2, 30| bizonyosan össze fogja tépni; ki egy feje felett függő nemzetnek 415 2, 30| összeütközött Richárddal, ki hadifőnökéhez sietett.~ ~- 416 2, 30| A másnapi haditanácsban ki lett mondva, hogy Budavár 417 2, 30| kinél van az a gyermek, ki őrá volt bízva, akinek Károly 418 2, 30| polgárok még nem kívánkoznak ki a várbul. A tüzérek legjobban 419 2, 30| hangulatát hogyan tanulta ki, polgártárs?~ ~- Igen alaposan. 420 2, 30| kórházba a cselédjével együtt, ki szintén beteg.~ ~- Mi betegsége 421 2, 30| Heves jelenetek fejlődtek ki. Legjobb barátok hasonlottak 422 2, 30| testvér egymást tűzte volna ki ellenvetései, cáfolatai 423 2, 30| derék tromfot adott volna ki.~ ~Ödön elsápadt, és nagy, 424 2, 30| találkoztam Szalmással.~ ~- Ki az?~ ~- Egy hírhedett kém.~ ~- 425 2, 30| Hát azt az öt gyertyát ki gyújtogatja ott mégis?~ ~ 426 2, 30| gyújtogatja ott mégis?~ ~Ki kérdezné ezt, ki ügyelne 427 2, 30| mégis?~ ~Ki kérdezné ezt, ki ügyelne arra e borzalmas 428 2, 30| sem bombák, sem tűzgolyók. Ki odaveti a hátát a régi hídfő 429 2, 30| elkárhozottak kínjait állta ki az égrepesztő tombolás alatt, 430 2, 30| eszmejárásnak adjon helyet.~ ~Ki az odafenn abban a házban, 431 2, 30| Ezt a gondolatot nem verte ki semmi a fejéből. Azt neki 432 2, 30| körül. Kinek a munkája ez? Ki rendelkezik itten?~ ~Az 433 2, 30| az aranyhabot tovább.~ ~Ki volt az eltűnt ember, a 434 2, 31| csillagképletét.~ ~A rendelet ki lett adva az általános rohamra.~ ~ 435 2, 31| Tüzérek, kiket nem fárasztott ki az elmúlt napok munkája, 436 2, 31| amit számomra találtál ki. Nem kívánja senki ily próbáját 437 2, 31| osztrák nem ügyelt arra, ki esett el. Richárd felkapta 438 2, 31| búzavirágszín egyenruhás alak, ki mint mentőangyal repül alá 439 2, 32| veszélyes játszmát játszott ki a halállal. Az utolsónál 440 2, 32| zúzzák. A tűzakna lefelé tört ki és oldalvást. Így maradhatott 441 2, 32| a beteg nő a kórházban, ki Palvicz gyermekéhez utasíthatja.~ ~ 442 2, 32| van tiltva a belépés.~ ~- Ki adta a rendeletet?~ ~- A 443 2, 32| a keleti pestis ütött is ki; nekem be kell mennem.~ ~- 444 2, 32| ér rád; ez talán cseléd, ki maga is más házánál kuporog; 445 2, 32| dajkát?~ ~- Hja, az itt ki nem állná. Aztán mibül? 446 2, 32| tarthatom.~ ~- Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki három 447 2, 32| nem venni azt az anyát, ki gyermekét hidegvérrel ide 448 2, 32| hanem hát a tartáspénzt ki fizeti?~ ~Mikor a gyermeket 449 2, 32| legszánandóbbját fosztva meg, ki háromszorosan részvétet 450 2, 32| a legjobb helyet találta ki Palvicz Ottó gyermekének. 451 2, 33| magas falként emelkedett ki a fenyőerdők közül, fent 452 2, 33| ágyon, s a rövid paplan alul ki voltak dugva a lábai; a 453 2, 33| még nem ülöm. Forspontot, ki engem elvisz Pukkersdorfba. 454 2, 33| akarok evangelikus papomhoz, ki nekem nagyon jó barátom.~ ~ 455 2, 33| Zebulon lutheránus, egyszerre ki lett engesztelve; elmúlt 456 2, 34| Minden ember, aki él, mozog, ki kezét emelni bírja, ki a 457 2, 34| ki kezét emelni bírja, ki a férfi névre érdemes, talpra! 458 2, 34| Istennel akart beszélni.~ ~"Te, ki onnan felyül jeleket mutogatsz 459 2, 34| dicsőségét jelenti."~ ~A lelkész ki volt már akkor hevülve a 460 2, 34| vele. Az oroszoknál már ki volt mondva az ítélet: ötszáz 461 2, 35| még meg is tudta nevezni, "ki" volt az, "mi" volt az.~ ~ 462 2, 35| cifra nyomtatvány hullott ki. A levél pedig így szólt:~ ~ 463 2, 35| öreg barátod~ Tudod már ki?~ ~Következett egy utóirat.~ ~ 464 2, 35| Te? Ramiroff Leonin? Ki velem egy szív, egy lélek 465 2, 35| szív, egy lélek voltál; ki elkísértél viharokon, fenevadakon 466 2, 35| fenevadakon keresztül; ki utánam rohantál a jég alá, 467 2, 35| letiport, elgázolt ember, ki helyéből el nem hagyta magát 468 2, 35| valaki".~ ~De a futó ember, ki kelepcébe esett, az a "senki" 469 2, 35| senki" és a "semmi".~ ~Ki hagyta magát ugratni abból 470 2, 35| ősz bajtársának az arca, ki e pillanatban nyílt homlokkal 471 2, 35| Uram, Baradlay!~ ~- Ki szólít?~ ~- Én.~ ~Az őr 472 2, 35| Emlékezel, uram, az imsikre, ki a mohilevi pusztán utazott 473 2, 36| Valami hasonló menekülő, ki a sors kezét kerülgeti.~ ~ 474 2, 36| Ezerlépésnyi távolságból már ki lehetett venni az alakról, 475 2, 36| parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket?~ ~- 476 2, 36| találok, annak megmondom, ki vagyok. Számoljunk: fizetek.~ ~ 477 2, 36| feladja magát, cserében ki fogja kötni, hogy mindenkinek 478 2, 36| az! Ó, de soká gyógyult ki belőle!~ ~Dél volt már, 479 2, 36| tegnap óta nem evett; az úton ki fog dűlni. Azt már látom, 480 2, 36| ingoványból a maga erejével soha ki nem talál.~ ~De hát mit 481 2, 36| fegyvert, s nem harcol többé. Ki ágyúz ott?~ ~Talán a két 482 2, 36| próféta hollója volt az, ki mesterének kenyeret hoz.~ ~ 483 2, 36| másik márványarcú hölgyet, ki mozdulatlan tekintettel 484 2, 36| bibliából, és egy fiatal férfit, ki egy kisfiút tart a térdén, 485 2, 37| Számítástok rosszul ütött ki. Erőfeszítéstek kárunkra 486 2, 37| hiszed?~ ~- Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet hozza 487 2, 37| nőnek esküdjenek szerelmet, ki mindazon csapásnak; mely 488 2, 37| sugalmazó ördöge volt, ki szította a gyűlöletet nemzet 489 2, 37| nemzet és nemzet között, ki árulkodó, kém és rágalmazó 490 2, 37| kém és rágalmazó volt, ki lázította a polgárt a trón 491 2, 37| bakónak adta a fellázítottat, ki pokoli tanácsokat forralt 492 2, 37| fogja megsiratni, és soha ki nem gyógyul belőle: hogy 493 2, 37| találni fog egy másikra, ki ezen az áron élni nem akar.~ ~ 494 2, 37| csak a kis unokaöcstől, ki odakinn játszott a füvön. 495 2, 38| hogy nem az veszett el, ki legfelyül állt a küzdésben, 496 2, 38| nem ő, hanem egy névtársa, ki másutt lakik. Míg azt keresték, 497 2, 38| ugyanazon Baradlay Eugen, ki megyéje adminisztrátorát 498 2, 38| Ah! Ezt nem tudják, ki tette? Vagy tán szándékosan 499 2, 38| hatáskörében ön nagy erélyt fejtett ki. Hogyan tudott ön két hét 500 2, 38| vitát úgy egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostromlott 501 2, 38| még hinni sem képes azt, ki feküdt azalatt a tenger 502 2, 38| bevallva, rábizonyítva. Ki volt hagyva az, amit visszautasított. 503 2, 39| mindenkinek.~ ~Bocsáss meg annak, ki vádjával siettetett a sírhoz; 504 2, 39| hogy mire vár még.~ ~De ki kérdi meg? Kinek van beszélni 505 2, 39| való szava e pillanatban? Ki tud magának parancsolni 506 2, 39| arcát. A nagyobbik fiú, ki nem értette még az élet 507 2, 39| hímzetekről megtudták, "ki" küldte azt, s a három lyukról 508 2, 40| kegyetlen vagy, mint egy apa, ki fiait maga után hívja. - 509 2, 40| de ez a "hős".~ ~Derült-e ki valaha e véres tévedés? 510 2, 41| válasz:~ ~"Halálítélet."~ ~"Ki?"~ ~"Baradlay."~ ~"Melyik?"~ ~" 511 2, 42| csókjaival halmozott el egykor; ki őt legjobban szerette valaha; 512 2, 42| legjobban szerette valaha; ki szerette halála órájáig - 513 2, 43| kalapácsokkal üti halántékait; ki forró pokollégbe mártja 514 2, 43| szemei előtt tűzzel festi ki a világot.~ ~Hasztalanul 515 2, 43| nem fekhetett, mert úgy ki nem állta a rohamos fájdalmat. 516 2, 43| hozzá jönni lábhegyen.~ ~- Ki az? - rivallt rá egy háborgatott 517 2, 43| halántékaira nyomta. Valami ki akart törni azokon.~ ~- 518 2, 43| felhajhászott, mely a nagyok ellen ki volt adva, s ami a bűnbocsánatnak 519 2, 43| bosszúterveket koholnak ki, mik férfi agyában soha 520 2, 43| leghatározottabb ellenség, ki mindent újrakezdeni képes, 521 2, 44| tömegen, hogy első lehessen, ki a pályaudvarból kijut.~ ~ 522 2, 44| örvendetes diadalokat vívtak ki; ahogy örülni szoktak anyák, 523 2, 44| lélektant. Rosszul ismerte ki az embereket. Különösen 524 2, 44| Bécsbe. A tábornagy úr, ki ma önnek kegyelmet adott, 525 2, 45| Ugyanazon csendőr az, ki a minapi leveleket hozta. 526 2, 45| többé.~ ~Ama közbenjáró, ki míg kicsiny gyermek volt, 527 2, 46| Plankenhorstné az első, ki beszélőtehetségét visszanyeri.~ ~ 528 2, 46| kegyelmet kaptam. A kormányzó, ki teljesen fölmentett, s szabadságomat 529 2, 46| rontotta el!~ ~Ő vetette ki sarkából annak a kriptának 530 2, 46| És ezzel szabadította ki.~ ~Nincs hátra egyéb, mint 531 2, 46| Plankenhorstné nem jött ki önmérsékletéből.~ ~- Edit 532 2, 46| nyomorult, silány ember, ki ily felfedezés után az oltárig 533 2, 46| szemeit ég felé forgatva. - Ki úgy el tudta magát felejteni! 534 2, 46| kinek előjoga van fölötted, ki téged el fog űzni, ki fog 535 2, 46| fölötted, ki téged el fog űzni, ki fog kacagni.~ ~- Énnekem, 536 2, 47| kérdezte azt Richárdtól, ki alant várt rá, midőn Edittel 537 2, 47| regéinek egyik hőse ez, ki menyasszonyt visz haza egyedül 538 2, 47| Elébb a bécsi papnak ki kell hirdetni háromszor 539 2, 47| a kezüket; a harmadikét ki kell bocsátani; hanem hogy 540 2, 47| kell beszolgáltatni, az ád ki azután havonkint nyugtatvány 541 2, 48| én meg nem károsíthatom. Ki akarom őket elégíteni, s 542 2, 48| használt étszereket. Az ablakok ki voltak nyitva, hogy friss 543 2, 48| senkinek tudni, egyedül nekem, ki annak végrehajtásával voltam 544 2, 48| voltam megbízva; de a titkár, ki azt leírta, elárulta azt 545 2, 49| könnyen kitalálhatta, hogy ki írta ezt a levelet. Ki az 546 2, 49| hogy ki írta ezt a levelet. Ki az az egyedüli lény a világon, 547 2, 49| meg e helyzetéből. Váltsa ki onnan. Örökre hű, engedelmes 548 2, 49| rajta, hogy mit gondoljon ki jövendőjére nézve.~ ~E gondtul 549 2, 49| kiment az őt kereső nőhöz, ki az előszobában várt reá.~ ~ 550 2, 49| visszatért a büróba.~ ~- Nos, ki volt az? - kérdezék a kíváncsi 551 2, 49| alapítottak. Nehány lelkes nő, ki, mert maga is sokat szenvedett, 552 2, 49| egy új beteget hoztak be, ki súlyosan szenved; de baja 553 2, 49| arcán két tűzfolt gyullad ki ez alak láttára. Megismerte 554 2, 49| el sem hiszik neki, hogy ki volt.~ ~Ez legjobban fáj