Rész, Fejezet

 1       1,      4|        ölébe.~ ~- Már az igaz, hogy átkozott állatszelídítő lett volna
 2       1,      4|    leteríthették.~ ~- Csak ebből az átkozott bozótbul szabaduljunk ki
 3       1,      8| indítványnak találja. ~ ~Hanem hogy átkozott nedves a fa, nem akar egyhamar
 4       1,     12|             önt felelőssé teszem ez átkozott történetért, amit krónikánkból
 5       1,     14|            s két ország, két nemzet átkozott harca megkezdődjék. Nem;
 6       1,     14|          Hát tessék - szólt Richárd átkozott flegmával.~ ~Az emberséges
 7       1,     15|          fiatal cseléden megakad az átkozott szeme. Nem azért mondom,
 8       1,     18|            már látni, merre van út! Átkozott, kétségbeejtő út; de fel
 9       2,     22|      táborbul lovastul együtt.~ ~Az átkozott német diák, ki az előőrsön
10       2,     22|        ostor képen kapta bal felül. Átkozott fegyver az; ellenkező oldalán
11       2,     26|      pokolkeservével felkiálta:~ ~- Átkozott legyen, aki őt megölte!
12       2,     26|             legyen, aki őt megölte! Átkozott legyen, aki Palvicz Ottót
13       2,     26|     ziláltan szerteszét bomlani.~ ~"Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~
14       2,     26|            gyilkosodat. Van még egy átkozott hely, ami gyászosabb a sírnál:
15       2,     36|     katasztrófában is megtalálja az átkozott humort.~ ~- És most útra!~ ~
16       2,     43|          vért, mely végigöntözte ez átkozott földet. Ezért imádom önt,
17       2,     43|            Jó éjszakát!~ ~- Hahaha! Átkozott jó éjszaka vár rám. Szerencsés
18       2,     49|              elfoglalták tőlem.~ ~- Átkozott hitelezők! Nem kellett volna