Rész, Fejezet

 1       1,      8|   szerencsém volt. Talán nem is utoljára. Ha házasodni fog a nagyságos
 2       1,     11|   munificenciával látott hozzá. Utoljára is elhatározta magát a leány,
 3       1,     11|      joga van itt megjelenni; s utoljára - a többség pokolban is
 4       1,     11|         teherhordó nem ereszté. Utoljára is a tisztelgő hadnak egy
 5       1,     11|         Nagyságos asszonyom. Ma utoljára volt szerencsém a Baradlay-ház
 6       1,     12|     rendek, mi kilóg ebbül majd utoljára? Ha azt akarunk, hogy legyen
 7       1,     17|       hogy még egyszer lássalak utoljára az életben.~ ~- Ó, ne mondd
 8       2,     20|        s pucolhatjuk a lovakat. Utoljára még majd magadnak is el
 9       2,     20|       el kell menni a háborúba. Utoljára ott meglőnek, s én magamra
10       2,     20|    mérges, türelmetlen emberek. Utoljára megharagudott, bezárta az
11       2,     22|      egy ideig, hogy visszatér, utoljára megunta az éjbámulást, s
12       2,     25|        számukra a dísztermeket; utoljára nem maradt más számára,
13       2,     27|    szelet sonkának járt végére; utoljára beküldték a hajdút a vendég
14       2,     28|        futárját elcsípte - hogy utoljára Zebulon át kezdte látni,
15       2,     36| fizetnem kell a többieknek! Míg utoljára is kötélnek állt, s aztán
16       2,     43|   rajzolva, s annak még egyszer utoljára a szeme közé fog nevethetni.~ ~
17       2,     49|       tudja, hogy miket tettél. Utoljára odaát is meggyűlöltek, mert