Rész, Fejezet

 1       1,      1|      haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik napot a másik
 2       1,      8|        Ön rátalált az igazira. Tudtam, hogy megakad rajta a szeme
 3       1,     15|   ezelőtt egy órával magam sem tudtam azt kimondani.~ ~- Edit! -
 4       1,     17|     jobbra.~ ~- Ah! Ezt nem is tudtam - monda a kegyelmes úr elcsodálkozva -,
 5       1,     17|        meghaljanak. Pozsonyban tudtam meg ezt elfogott leveleikből.
 6       2,     22|     kés, kenyér, szalonna; azt tudtam, szörnyethalok. Legalábbis
 7       2,     24| Elfogadom - ígéré Richárd.~ ~- Tudtam azt, azért hívattalak. Tehát
 8       2,     24|        leány volt. Csak annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek,
 9       2,     24|      el idegen földön, azt nem tudtam meg. Később magam vívtam
10       2,     24|      ezt egy bécsi zsibárustól tudtam meg. Pesten nem találtam
11       2,     25|     halált, nemcsak szenvedést tudtam én előidézni a sors titkaiból,
12       2,     30|    mester.~ ~- No, azt még nem tudtam.~ ~- De én tudom. Annak
13       2,     30|  Pesten sokszor megfordult. Én tudtam, hogy kém. Egyszer gyalog
14       2,     36|        volt-e. De rárontottam. Tudtam, hogy azért van ilyen messzire
15       2,     40|    akartam. Isten a tanúm. Nem tudtam én, hogy ez így fájni fog."~ ~
16       2,     43|       szólni, tábornagy úr; ma tudtam meg, hogy ön föl fog mentetni
17       2,     48|     alul!~ ~És mindezt láttam, tudtam, figyelemmel kísértem. Ó,