Rész, Fejezet

 1       1,      4|        nagyra becsült férfinak tartja az apát. Fiának még fényesebb
 2       1,     14|    valami permanens bizottmány tartja üléseit. Antoinette asszony
 3       1,     15|      hanem maga a ház asszonya tartja ki eléjük a kettős kargyertyatartót.~ ~
 4       1,     16|        összeszorított köntösét tartja; egy szuronydöfést takargatott,
 5       1,     17|   ápolására, biztatására közel tartja magát, sőt a ház leányát
 6       2,     23|       csatatéren uralkodnak, ő tartja megszállva.~ ~Még azonfelül
 7       2,     24|    lámpát pedig egy hosszú kéz tartja egy hosszú arc előtt, mely
 8       2,     24|        s a dajkanő kegyelembül tartja, mert anyja rég megfeledkezett
 9       2,     26|      hiszi, hogy az arak ébren tartja az érzőidegeket.~ ~Ma különösen
10       2,     27|        a sokhorgú vaskutya, az tartja az egyik végét a nyársnak,
11       2,     28|     szólt semmit. Tán fogadása tartja, vagy ijedtében megnémult,
12       2,     30|   barátnak, egy rablónak kedve tartja, a földszinttül a padlásig
13       2,     32|       forintbul?~ ~- Hát mivel tartja?~ ~- Ó, ez nagyon jól él.
14       2,     45| kezéből a levelet, és arca elé tartja.~ ~Igen! Ezek az ő vonásai!
15       2,     46|       jobbját két kezébe fogva tartja, mintha el volna nála határozva,
16       2,     49|  talált oda?~ ~A közmondás azt tartja, hogy titkok, amiket három
17       2,     49|     Azt most az őrültekházában tartja. Hát a fiával hogy bánt