Rész, Fejezet

 1       1,     11|       és nemzetünkön.~ ~Ezzel a szóval visszavonult az ifjú pár
 2       1,     12| cselekedte ezt? - kiálta csengő szóval az ifjú Baradlay, megállva
 3       1,     14|    néptenger közepébe, s puszta szóval, szép beszéddel igyekezett
 4       1,     14|         Mit csináljon ő azzal a szóval, hogy "tessék", mikor az
 5       1,     15|   susogva egy elfojtott "éljen" szóval üdvözölték a két nőalakot.
 6       1,     18|    velem együtt vész!~ ~Ezzel a szóval sarkantyúba kapta paripáját
 7       2,     20|  pihentetni a tollat.~ ~Azzal a szóval ront be, hogy:~ ~- Hol a
 8       2,     21|      meg testvére kezét, s halk szóval mondá:~ ~- Szegény jó anyánk.
 9       2,     24|        s mély érzelemre hangolt szóval mondá neki:~ ~Bajtárs, nekem
10       2,     25|       ápolásukra felügyel, s jó szóval vigasztalja őket, szükségeikről
11       2,     31|     amikor a várfalon lész.~ ~E szóval vált el tőle.~ ~Büszke volt,
12       2,     31|      egész világon.~ ~S ezzel a szóval három fokot átszökött a
13       2,     39|         imádott jó anyám!~ ~Ami szóval eljöttem tőled, azon szóval
14       2,     39|     szóval eljöttem tőled, azon szóval térek vissza hozzád: "Szeretlek!"~ ~
15       2,     43|        fölötte... Nincs aki egy szóval tudná mentegetni... Mostan
16       2,     46|       Az is meglehet. Azt három szóval elvégezhetem. Ön tudni fogja,
17       2,     49|       meg nem ütötte, egy rossz szóval meg nem riasztotta.~ ~Csupán