Rész, Fejezet

 1       1,      4|      bomlottul, mintha egyik a másikat okolná az ügyetlenségért.
 2       1,     11|    gyűrűt Ödön ujjára húzta, a másikat Arankáéra, s akkor egymásba
 3       1,     13|    össze; egyet magára öltött, másikat Alfonsine vállára tűzött,
 4       1,     14|      ez jó egynek."~ ~Lássuk a másikat; hát a hadügyminiszter levele
 5       1,     15| egyiknek csak fél karja van; a másikat már elvesztette valahol.~ ~-
 6       1,     15|   krumplit az egyik ablakon, a másikat a másikon zuhé, be! Csak
 7       1,     18|    mélység fölött csügg, míg a másikat korholja a sziklafal a túlsó
 8       2,     22|        esze van. No, még azt a másikat is frissen!~ ~A lovas a
 9       2,     22|      felül. Akkor a betyár egy másikat vágott hozzá az ostorral
10       2,     22|     kinevet." Aztán mindenik a másikat okozta a vereségért. "Ha
11       2,     25|       utcának egyik felét, s a másikat békén hagyja? Hogyan jár
12       2,     27|        csak fél szemivel nézi, másikat beköti. Hát még ha olyat
13       2,     31|       négyszög-udvaron egyik a másikat föl nem emészti.~ ~Egy ilyen
14       2,     31|      az utolsó harcos túléli a másikat.~ ~És halálig kell verekedni,
15       2,     31|        az oldalmeredélyen.~ ~A másikat visszalökte társai közé
16       2,     47|    nyíló szobát: egyiket Edit, másikat Richárd számára. És azután
17       2,     49|     hányva. Azt mondta, hogy a másikat ellopták tőle.~ ~Richárd